Sószivárvány és barlanglakás

Az egykori zsellértelepülés, Egerszalók lassan valóban turistacsalogató hellyé növi ki magát. Erről azok is meggyőződhettek, akik engedtek a Falusi és Agroturizmus Országos Szövetsége (Fatosz) meghívásának, s elkeveredtek a hevesi község háromnapos szüreti forgatagában. A hazajáró fesztivál bebizonyította: a szívélyes vendéglátás, a természet közelsége, a frissen sütött rétes illata egy falusi szálláshelyet is vonzóvá varázsolhat.

Az egerszalóki szabadtéri színpadon, ahol jobbára a környékbeli pávaköröké volt a főszerep, ezúttal országos ügyekről is szó esett. A turizmusért is felelős helyettes államtitkár, dr. Horváth Endre szerint nemcsak azért fontos a falusi vendéglátás és szállásadás, mert kiugróan nagy bevételt hoz, hanem főleg azért, mert növeli a vidék megtartó erejét. A falvakban élők így helyben teremthetnek megélhetést maguknak. A turisták már nem érik be a kiadó szobával, hanem az egyedi programokra, a helyi ízekre, itókákra is kíváncsiak. A vendéglátók, borászok, szállásadók összefogásával a tájegység megteremtheti a maga arculatát. A következő években az egészségturizmus jelentheti a kitörési pontot, ezt támogatják majd az új Széchenyi-terv pályázatai is. A „Gyógyító Magyarország” program nem azt jelenti, hogy szanatóriumországgá válunk, az egészségtudatos életbe ugyanis belefér a gyógyvizek mellett a helyi gasztronómiai remekek és a jóféle borok élvezete is. Ez utóbbinak sincs híjával Egerszalók, sőt itt található Lőrincz György pincészete is, akit tavaly az év borászává választottak.

A Mátra és Bükk közt megbúvó településen, ahol néhány éve milliárdos beruházással gyógy- és élményfürdő épült, ma már 150 család foglalkozik falusi vendéglátással, tudtuk meg a mintegy kétezer lelkes község polgármesterétől, Tőgyi Gábortól. Az igényesebb vendégek kegyeiért több nívós szálloda is vetélkedik, nemrégiben adták át például a fürdő melletti négycsillagos hotelt, melynek neve – Saliris – igen kifejező, mert magyarul sószivárványt jelent. A hevesi falucskát ugyanis az tette ismertté, hogy a feltörő, majdnem 70 fokos gyógyvíz ásványianyag-tartalma kicsapódik a köveken, és hazánkban egyedülálló látványosságot, hófehér sódombot „épít”.

A szalókiak nem szeretnének elszakadni a gyökereiktől sem, ezért nem nézhették tétlenül a bükkaljai tájra jellemző, riolittufába vájt barlanglakások pusztulását sem. Ezeket hajdanán dolgos parasztcsaládok lakták, később a sorsukra hagyott helyiségekbe romák költöztek, majd pedig sokan szemétlerakónak használták. Szerencsére akadt egy vidéki örökség megújítására szolgáló pályázat, amellyel 33 millió forintot nyert az önkormányzat, s ezt még 8,5 millióval egészítette ki, hogy új tartalommal tölthesse meg a pinceházakat. A kezdet igencsak nehéz volt: 120 teherautónyi szemetet szállítottak el az elhagyott hegyoldalból. Mára hat egykori lakást hoztak rendbe, a munkát stílszerű módon egy bányászokból álló csapat végezte. Az első lakásban a turistákat fogadhatják, a következő szobákat pedig a hajdani paraszti élet tárgyaival rendezték be. A helybeliek egyesületei nekibuzdultak, és hetek alatt felkutatták a megőrzött régiségeket. Az idősek közt még akadnak olyanok, akik barlanglakásban töltötték a gyerekkorukat.

– A kőfalakat szépen betapasztották saras törekkel, aztán kimeszelték, a búbos kemence pedig elég meleget adott. Nagyon szép emlékeim vannak arról a hét évről, amit itt töltöttem – meséli a 70 éves Simon Andrásné. A barlanglakások környékén nyári táborokat és kézműves bemutatókat terveznek, hogy a Bükkalja múltjának ez a kis darabja tényleg újra életre kelhessen.