Saját malomban őrölnek

Ilyen gazdaság nincs még egy az egész országban – ezzel fogad az agrármérnök végzettségű Borbás Zsolt, miközben körbevezet az István majorban. Családi mintagazdaságának különlegessége, hogy az egész élelmiszerláncot átfogja, de ezen felül még vannak további tervei is.

Jászapáti határának ez a része a dédnagyapjáé volt, s a nagyapja is itt gazdálkodott – mutat körbe. Kárpótlás útján szerezték vissza az ősi birtokot. Most 500 hektáron gazdálkodnak, ebből 200 hektár saját terület. Ezen az eredetileg nádas, zsombékos részen a föld alatt futó csőrendszer segít elvezetni a belvizet.

A családi munkamegosztás szerint a gépekre, a műszaki dolgokra a testvére felügyel, aki olyan technikai újításokat is kidolgozott, mint például a műtrágyázó vetőgép. Zsolt pedig főleg a gazdasági ügyeken tartja rajta a szemét. Náluk nagyon fontos a családi kötelék: számon tartják a felvidéki, kisnemesi származású famíliájuk minden jeles dátumát, ugyanis úgy vélik, akinek nincs múltja, annak jövője se lesz.

Az első évben, 1994-ben egy traktorral és a téeszből kihozott gépekkel kezdték művelni a földet. A következő esztendő sorsfordítónak bizonyult, ekkor vették az első kombájnt – jelenleg már hat van –, aminek úgy örültek, hogy kézzel fényesítgették. Mivel belátták, hogy a településen belül nemigen boldogulhatnak, a műhelyekkel, a raktárakkal kiköltöztek a határba. A mázsaház, a szárító, a tisztító hatodik éve üzemel, 2009 decemberében pedig beüzemelt a malom is.

– Akármennyire is bizonygattuk, hogy jó búzánk van, hiába szereztünk laboratóriumi tanúsítványt a minőségről, a felvásárlók mindig hibát találtak benne. Akkor döntöttem úgy, hogy majd magunk állítjuk elő a lisztet. Itt mindent magam terveztem – meséli a gazda. Körbejárt tíz malmot, s mindenhol megjegyezte az öt legjobb és legrosszabb dolgot. Régimódi, koros, de örökéletűnek tartott német gépek őrlik a búzát – akad köztük százesztendős is –, de mozgásérzékelős rendszerrel modernizálva.

– Amikor lett lisztünk, akkor meg azt kezdték kritizálni a pékek, ezért két évvel ezelőtt vettünk egy pékséget is – meséli tovább történetüket Borbás Zsolt. Mára nemcsak malma, Hevesen működő péksége, hanem tíz saját boltja is van a családi cégcsoportnak. Emellett három tucat üzletbe beszállítanak a termékeikből: kenyérből és péksüteményekből. A cégcsoportnál jelenleg nyolcvanhat embernek adnak munkát. A tervek szerint később a boltjaik számát félszázra emelik. Borbásék azonban ennél is nagyobbat álmodnak: azt tervezik, hogy saját élelmiszer-feldolgozót építenek itt, az István majorban. Sőt gyártanak majd száraztésztákat is. Lesz majd saját tehenészetük is, hogy a maguk termelte tejet, túrót használhassák a süteményekben.

– Amiben csak tudunk, önellátásra törekszünk – mutatja a fűtési rendszerüket, amiben például a másnak haszontalan napraforgóocsút égetik el. Úgy tűnik, itt semmi sem megy veszendőbe. A szalmából pedig tüzelésre alkalmas granulátumot gyártanak. Most készül egy új hőközpont, saját fejlesztésű szalmatüzelésű kazánnal.

– Emberléptékű mezőgazdaságban gondolkodunk, de ügyelünk arra, hogy ne csak nekünk legyen jó, hanem csökkentsük más gazdák kiszolgáltatottságát is – magyarázza Borbás Zsolt. A maguk építette tárolókapacitás tizenhatezer tonnás. Az ötezer tonna búzát befogadó raktárukba például a környékbeli termelők is beszállíthatják a terményüket. Így nem kell sietniük azzal, hogy eladják a termést a felvásárlóknak, hanem akkor értékesíthetik a gabonájukat, amikor a legjobb árat kapják érte.