Koppány nyomdokain

Gyönyörű a kilátás a Kupavári történelmi emlékhelyről, ahol valaha Koppány herceg élt. S ahol később Szent László lakott, akit itt is temettek el először. Aztán ide építették a francia papokkal benépesített bencés apátságot, és Somogyvár ötszáz éven át szellemi és közigazgatási központként működött. Ma is sokan jönnek el ide, a Mohács és Ópusz-taszer utáni harmadik legnagyobb magyar történelmi emlékhelyre, mert romjaiban is lenyűgöző a bencés apátság, amely időnként kulturális rendezvényeknek ad helyet.

Már a középkorban is finom borok teremtek itt, szállították mindenfelé, így nem véletlen, hogy a környéken jól menő borászatok működnek. Ilyen például a Szent István Pincészet, amely a Szőlősgyörökhöz közeli Banyászó-hegyen található. Tulajdonosa, Vivert János szerint nincs gond az értékesítéssel, mert a bor java része elfogy itt helyben, hiszen errefelé jól működik a borturizmus és a környék kocsmái is innen szállítanak.

– Pincészetünk 2002-ben kezdte működését, majd fokozatosan fejlesztettünk – mondja a házigazda. Először Öreglakon vettünk egy tá­roló­pincét, majd négy évvel ezelőtt itt, a Kiskupa csárda alatt levő, 50 méter hosszú pincével megteremtettük az ideális tárolási feltételeket. Több szőlőfajtánk is van, de én főleg a magyarokból, az olaszrizlingből, a zenitből, az Irsai Olivérből, királyleánykából és a zöldveltelíniből készítek borokat, a világfajták termését eladjuk. Természetesen saját borainkat kínáljuk a magyaros, somogyi ételek mellé – és aki megkóstolja azokat, általában vesz is belőlük.

– Hogyan lesz egy gazdálkodóból vendéglátó? Hiszen először szántóföldi növényekkel kezdett el foglalkozni.
– Az idegenforgalomra, a dél-balatoni borvidék kedvező adottságaira alapoztam családi gazdaságunk harmadik lábra való állását. Egyébként beleszülettem a paraszti munkába, szüleimnek tehenei is voltak. Én pedig szerettem szerelni, ezért növénytermesztési gépésznek tanultam, később pedig növényvédős tanfolyamot is elvégeztem. Elhatároztam, hogy gazdálkodni fogok; ma mintegy száz hektáron termesztünk kukoricát, napraforgót, búzát és repcét. Ebből csak hét hektár a sajátunk, a többit bérbe vesszük. Ezenkívül mezőgazdasági szolgáltatást nyújtunk 500 hektárnyi szőlő-, 250 hektárnyi dió-, 40 hektár meggy- és 35 hektár barackültetvényen.

– Nem sok ennyi tennivaló egy embernek?
– Szerencsés embernek mondhatom magam, mert a miénk igazi családi vállalkozás. Itt találta meg számításait a nagyobbik fiam, és a munkákba besegít feleségem, kislányom és kisebbik fiam is. Ő még csak tizenöt éves, de traktorra ül, szereli a gépeket és a borászat is érdekli. Nálunk a családi összefogás sokat számít, hiszen mi mindig kalákában építkeztünk. Most is, hogy készül a vendégházam, ahol falusi turizmussal szeretnék foglalkozni, a sógoraim az ácsok, apám pedig az építésvezető. Fontosak számomra a jó emberi kapcsolatok, a megbízható segítségek. Főleg rokonaim, ismerőseim dolgoznak a mezőgazdasági gépeken és az étteremben is. Egyébként igyekszem önerőből fejleszteni, egyedül az étteremre vettem föl hitelt. Most két apartmanházat építek ide, az étterem mellé, ehhez LEADER-pályázat útján nyertem pénzt.

– És nemcsak Somogyvárhoz kötődik, hanem a szomszédos Szőlősgyörökhöz is.
– Ott alpolgármester vagyok és a focicsapat elnöke. Ötvenezer forintos tiszteletdíjamat nem veszem föl, hanem odaadom a sportegyesületnek.