Nemkívánatos elemek

A Rákosi-korszakon belül is a mélypontnak tartják a történészek az 1951-es esztendőt. Februárban ült össze a Magyar Dolgozók Pártja II. kongresszusa. A kongresszust a hidegháborús hangnem uralta. A párt vezetői szinte a végletekig fokozták a politikai bizalmatlanságot.

E politika logikus következménye lett – egyebek között – a volt uralkodó osztályok tagjainak kitelepítése, elsősorban Budapestről. Az akció látványos lehetőséget kínált annak demonstrálására, hogy nemcsak a párton belül keresik az ellenséget, de nem bánnak kesztyűs kézzel az egykori kizsákmányolókkal, a régi rendszer haszonélvezőivel sem.

1951 tavaszán a rendőrség megbízatása volt a „nemkívánatos elemek” különböző kategóriáinak jegyzékét összeállítani. „Hercegek, grófok, naplopók és burzsoák” kerültek a rettegett listára, de sokan olyanok is, akiknek csupán a szép lakását nézte ki valaki magának. Teherautók, marhavagonok szállították őket és néhány bútordarabjukat Kelet-Magyarországra, például a Hortobágyra, mezőgazdasági munkát végezni. Előszeretettel helyezték el őket „kulák” porták melléképületeibe, istállóba, tyúkólba. Arra számítva, hogy majd a két megbélyegzett osztály egymás ellen fordul. De jött a meglepetés: a kulákok legtöbbször emberségesen bántak a kitelepítettekkel, azok pedig váratlanul jól helytálltak a szokatlan fizikai munkában.

Végül, 1953-ban Nagy Imre visszavonta a kitelepítési határozatot, az érintettek visszatérhettek – de otthonaikat már nem kaphatták vissza. A jobb villákban már pártfunkcionáriusok laktak, és új gazdája lett a többi lakásnak is. Számos film, memoár és regény őrzi ezeknek az éveknek az emlékét.