Szorgos gyülekezet

A történet úgy kezdődött, hogy egy lelkész házaspár; a 34 éves Suhajda Levente s a 31 éves Samu Zsuzsa hét éve a főleg katolikusok lakta Göncruszkára telepedtek le, és összekovácsolták három falu: Göncruszka, Vilmány és Hejce kicsiny református közösségét.

– Szeretettel fogadtak bennünket, és erre építhettük terveinket – mondja Suhajda Levente a méhkaptáraknál, ahová magam is talpig beöltözve mentem, mert pergetéskor a méhek elég szúrósak. – Nálunk minden korosztálynak feladata van. Nemcsak az istentiszteleten, hittan- és bibliaórákon, hanem az önként vállalt kétkezi munkákkal, amit örömmel végeznek. A nejemmel felosztottuk a teendőket; ő az ifjúságért, a nyári táborokért felelős, én a fejlesztésekért. Ezekbe hat éve fogtunk a gyülekezeti vállalkozókkal; egyebek között felújítottuk a templomot, beépítettük a parókia tetőterét, saját költségen és minőségi szakmunkával. Gyönyörű lett a fenyőbútorzatú mézüzemünk, ahol biblia- és hittanórákat, presbiteri gyűléseket is tartunk. Játszóteret építettünk a gyerekeknek, mert nem volt a faluban, s még számos tervünk van.

– Kié a gyülekezeti méhes ötlete? Ilyenről még nem is hallottam.
– Én sem – válaszolja a fiatal lelkész, aki bevallja, eleinte félt a csípésektől, amivel nem volt egyedül, mert a gyülekezeti gazdák közül senki nem méhészkedett. – Három éve meghalt édesapám Abaújszántón, ahol felnőttem, s az elárvult méhessel édesanyám nem tudott mit kezdeni. Egy évig csak úgy megvolt, sok méhcsalád el is pusztult. Majdnem eladtuk, mikor végigolvastam édesapám könyveit, és rájöttem: a méh Isten csodálatos teremtménye. Szorgosságuk, összehangolt létük példa lehetne az emberi társadalomnak is. Megkérdeztem a gyülekezettől: felvállalnánk-e a méhészetet, és igent mondtak. Betanítónk az Év méhészének elismert vizsolyi Molnár Gergő volt, aki ma már ámulattal nézi az eredményeinket. Másik nagy segítőnk, a felesége és Örschléger Zsolt presbiterünk, aki a falu legnagyobb növénytermesztője. Ez a telephely is az övé. Földjein nektározó repcét, napraforgót, olajtököt és facéliát is termeszt, aminek lilás virágait a méhek imádják, „mézontó fűnek” is hívják.

– Milyen a hidegen kezelt méz?
– Nálunk nem közismert és roppant munkaigényes. A kisebb méhészetek nem is vállalják, de a nagyok sem, mert a tartályban kristályosodásnak indult mézet kiszereléskor mindenképpen újramelegítik. A hideg kezelésűt viszont pergetés után rögtön leszűrjük, és estig az utolsó csepp is üvegekbe kerül. Vitaminveszteség nélkül, ezért értékesebb és drágább a melegen kezeltnél. Jó évünk lesz, mert a fagy sok helyen megkímélte a gönci barackvirágzást. Most repcét, majd akácmézet pergetünk, de szeptemberig valami mindig virágzik. Mézeink sokféle ízesítésűek, az üvegek tetejét szőttes fedi a gyülekezet pecsétjével. Most sláger a zöldes színű, pörkölt tökmagos méz, nagyon egészséges és finom. Eladási gondunk sose volt, szerintem nem is lesz.

A bevétel egy részét visszaforgattuk a termelésbe, abból fejlesztettünk: 26 családdal kezdtünk, már 80 van, nekik új, télálló kaptárakat készítettünk. A mézpénzből alapítottunk ösztöndíjat a kiválóan tanuló középiskolásoknak, és szeretnénk egy tehetséggondozó iskolát is. Isten megadta nekünk a lehetőséget, hogy mézből segítsünk a rászorultakon is és mi élünk is vele.