Vízimalomban fogantak

Szabolcs Péter zalaegerszegi Munkácsy-díjas szobrászművész, a Malom-tanya gazdája azt tapasztalta, hogy az ideérkező gyerekcsoportok megszelídülnek, a harmadik napon a srácok már nem mennek el mellette köszönés nélkül. Balázs fia, a tanya működtetője huncut mosollyal meséli, hogy még ennél is többet tud ez a hely. Baráti körében a gyerekek itt fogantak, mi több, az övéi is. Sőt akadt olyan házaspár, aki orvostól orvosig járt a gyermekáldás érdekében, aztán csak itt kellett aludniuk.

Kétségkívül elvarázsolja az embert ez a csodálatos természeti szépség és harmónia. Az egész egy élő műalkotás, amelynek minden porcikája tükrözi a szobrászművész és restaurátor felesége viszonyulását a hagyományokhoz, az élet, a természet szépségeihez, mindahhoz a jóhoz, amelyet a mai „műanyagszemlélet” tolakodóan eltakar. A Malom-tanya egyike a falusi turizmus első vendégfogadó helyeinek. Nem erre szánták, egyszerűen csak azzá formálódott. A hetvenes években Szabolcs Péter Zalaegerszegen kínlódott a megfelelő magasságú műterem hiánya miatt. Aztán a Zala folyó partján rálelt erre a romos vízimalomra, és 1975-ben megvette.

– Városi ember voltam, gyerekkoromat Diósgyőrben töltöttem, egyáltalán nem ismertem a falut, a parasztembert – meséli egy kupica vadkörtepálinka mellett. – Amikor megvettem a malmot, a helybeliek örültek, mert a pusztuló értéket újra élni látták. Lassan megértettem, nem véletlenül olyan a paraszt, amilyen. Tudja, hogy izzadsággal végzett munkáját bármikor elpusztíthatja a természeti csapás, ezért mindig tartalékol. Az én munkám is ilyen, tele bizonytalansággal. Magam is ezt követem, s kértem a fiamat, ne vegyen fel kölcsönt, hagyatkozzon a maga erejére, hogy a maga ura maradhasson. Ezt a malmot apránként, a magunk erejéből újítottuk fel, bővítettük. Nem lett belőle műterem. A malom az életünk, ahol azt szeretném elérni, hogy a felnövekvő generációk is megtanítsák utódaikat a természetes életre, a gazdálkodásra, mert lassan már csak a saját termést lehet megenni.

A malom tényleg egy különös műalkotás. Olyan, mint egy öreg fa, amelynek megnyesett ágait beborítják a friss, életerős hajtások. Már a kertben megfogja a vendéget az a különös miliő, ahogyan a szobrászművész alkotásai az öreg fákkal, bokrokkal együtt élnek. Az egykori malomárok helyén fürdőmedence van, a folyó partján lehajló füzek kristálytiszta vizet takarnak. Az ódon falak mögé a restaurátor feleség, Ági gyűjtötte össze a régi paraszti élet eszközeit, tárgyait, amelyek mellett férje szobrai még hangsúlyosabbakká váltak. A művész szereti ezt a tanyát, de a vendéglátás fia és felesége kezében van. Lelkes segítőjük a most is szálegyenes 88 éves nagymami, aki igazi családias szeretettel bánik a betérőkkel.

– Falusi vendéglátással húsz éve foglalkozunk – mondja Balázs. – Előbb a barátok, ismerősök jártak hozzánk, majd egyre bővült a kör, és azt gondoltuk, talán a költségeket behozhatná a bevétel. Aki egyszer megfordul nálunk, az visszatér. A faluból és a környékből szerezzük be az élelmiszereket, a húst, a kecskesajtot, a bort, a pálinkát, és sok a látnivaló a környéken, Göcsejben és az Őrségben. A vendégek a konyhában saját maguk is főzhetnek, süthetnek. Télen pedig igazi disznóölésen vehetnek részt. A faluban vesszük meg nekik a jószágot és böllér irányításával dolgozzák föl. Sőt, nagyobb rendezvényeket, lakodalmakat, osztálytalálkozókat és születésnapokat is rendezhetnek nálunk. Legfontosabb célunk a családias légkör megteremtése, amelyben a mindennapok feszültsége szétfoszlik.