Oroszlán a páston

Egy energikus fiatal nő álldogált az Eger szálló folyosóján, egy kétévesforma, hirtelenszőke kislány szalad hozzá. Hasonlítanak egymásra, könnyű kiszúrni, hogy ők anya és leánya. A nő aztán lép egyet, s csak akkor látom, hogy biceg. Később hallom, hogy ő Krajnyák Zsuzsanna, a legeredményesebb magyar kerekes székes vívó. Ha valaki, hát ő tudja, hogyan kell a vesztes helyzeteket nyerővé változtatni – s erre a „varázslatra” nemcsak a páston, de az életben is képes.

– Egyszer egy ismerősöm azzal fordult hozzám, hogy áruljam el, mi történt a lábammal. Vajon síeltem a hétvégén, hogy sántítok? – kérdezte. Magam is elcsodálkoztam, hogy addig nem vett észre rajtam semmit. Talán azért lehet, mert engem mindig ilyennek fogadott el a családom. Úgy nőttem fel, hogy nálunk ez nem számított problémának – magyarázza Zsuzsa, akinek máig az édesapja a leglelkesebb szurkolója. Egy születési rendellenesség miatt nem fejlődött ki az egyik lába, ezért művégtagra és kerekes székre szorul. Ám ez nem akadályozta meg abban, hogy éppúgy benne legyen minden gyerekcsínyben, mint a többiek. Fára mászott, kerékpározott, akárcsak a bátyja. A szülei nem tettek különbséget a testvérek közt, biztatták Zsuzsát, „menjél te is!”.

Hatévesen kezdett el úszni, és a rövid távokon szép sikereket ért el. Az érettségi évében felhagyott a sporttal, de nem bírta sokáig. Egy barátnője révén látogatott le a vívóterembe, s bár először kicsit unalmasnak találta az edzéseket, hamarosan ráérzett a versenyzés ízére. Fél év után próba-szerencse alapon elindították egy világkupán, és robbanékonyságával annyira meglepte az ellenfeleket, hogy bejutott a legjobb nyolc közé. Hamarosan már újabb nagy cél lebegett a szeme előtt: hogy eljusson álmai kontinensére, Ausztráliába, és ott lehessen Sydneyben az olimpián. Feltámadt benne a küzdőszellem, ami azóta sem hunyt ki. Többszörös Európa- és világbajnok, a paralimpiák dobogós helyeit szerezte meg. A lélekjelenléte sosem hagyta cserben, pedig akadtak rázós helyzetek.

– A legelső Eb-mre nem érkezett meg a kerekes székem. Nekünk pedig éppolyan fontos a saját székünk, mint mondjuk egy atlétának a maga futócipője. Látom aztán, hogy a döntőre tolják be a kerekes székemet, s ettől rögtön megnyugodtam.

A kerekes székesek felkészülése sem könnyű, őket is ugyanazok a vívómesterek edzik, akár az épeket. Zsuzsa azt mondja, sikereiben nagy része van edzőjének, Feczer Viktornak, aki a kudarcok után is tartja benne a lelket. „Lehet, hogy ma kikaptál, de nyugi. Amit előtte mutattál, azelőtt le a kalappal, s legközelebb megint jó leszel” – így hangzanak a gyógyító mondatok.

Az érmei mellett arra a legbüszkébb a vívónő, hogy első magyarként jelölték a sportolók Oscarjának számító Laureus-díjra:
– Barcelonában egy hatcsillagos szállodában tölthettem egy hosszú hétvégét. Sztárok társaságában vonulhattam a vörös szőnyegen, estélyi ruhában, hasonlóan díszes ceremónián vehettem részt, mint az Oscar-díj-átadó. Olyan nagyságokkal találkozhattam, mint a színész Morgan Freeman vagy a teniszező Roger Federer, koktélpartin beszélgethettem Szeles Mónikával – emlékszik vissza meghatározó élményére.

Igaz, hogy Zsuzsa él-hal a sportért, mégsem volt számára kérdéses, hogy vállaljon-e gyermeket. Várandósként is energikusan intézte a család dolgait, például a csempe- és a téglavásárlást, ugyanis épp akkor építkeztek Érden. Kislánya, az ősmagyar nevet viselő Zselyke nemrég múlt kétéves, és a nagyszülők jóvoltából az egri világkupán is anyukája közelében lehetett.

– Mindegy, hogy én kibicegek, kigurulok vagy te kisétálsz. Akár fél lábbal élsz, akár kettővel, mindenképp magad vagy felelős a boldogságodért. A sport megtanított arra, hogy felvértezzem magam elég fegyelemmel, kitartással, erővel. Ha valami nem sikerül, nagy levegőt kell venni és tovább küzdeni – magyarázza Krajnyák Zsuzsa, majd sietősre veszi, ugyanis hamarosan kezdődik az első csörtéje. Miközben villog a fotós vakuja, egyetlen dolgot kér: – Mindenképp mosolygós kép legyen, mert az vagyok én.