Kutya ássa ki a kincset

Szarvasgomba nélkül lehet élni, de minek? – veti fel Szakács József, akinek a gombák iránti vonzalmát édesapja alapozta meg: kivágta az ajtón az első laskateleppel együtt, amit gyerekkorában az erdőből hazavitt. A tiltott élőlény naná, hogy kíváncsivá tette a fiút. Olyannyira, hogy felnőttkorára gombavizsgáló szakellenőr lett. S hogy megértsem végre, hogyan válhatott szarvasgombafüggővé, felém nyújt egy dobozt, benne erőteljes illatú, rücskös, koszosnak látszó, ronda gumacs. Próbálom megérteni, erősen. Végül sokat segít, hogy megtudom: vagyont érő ritkaságot szagolgathatok, ami tízszer annyiba kerül, mint fekete rokona: kilogrammja hetvenezer forintnál kezdődik, de elérheti az egymilliót is. Sőt a világ legdrágább fehér szarvasgombája ötvenhétmillió forintért kelt el. Ám a legjobb hír: a déli országrészben nálunk is megterem, ezt is itt találták az Ormánságban két napja, ahol előfordulásához minden feltétel adott: mediterrán jellegű éghajlat, öreg tölgyes, nyaras erdők, magas mésztartalmú, agyagos, jól szellőző talaj.

De mielőtt bárki szaladna kutyájával egy szarvasgombász-kiképzésre, Szakács József leránt a földre: ezek végfelhasználói árak, a megtalálónak korántsem üti ennyi pénz a markát. Futni tehát nem most kell, inkább akkor – méghozzá versenyt az idővel –, ha megtalálja valaki a gombát: naponta ugyanis akár öt grammot veszíthet súlyából. Egyszer neki is sikerült rábukkanni, majd régészi aprólékossággal a földből kihámozni egy kuriózumnak számító, nyolcvandekás, sértetlen példányt, azonban vevőt már nem talált rá. Így evett meg a családja húszmillió forintot… Megbánták? Csudát – gondolom, mikor később olvasom: a szarvasgomba erős afrodiziákum. De bármekkora mértékben szeretné kihasználni valaki e vágyserkentő hatást, gombapörköltben azért nem illik gondolkodni: a fehér szarvasgombát leginkább grammokban adagolva, fűszerként hasznosítják. Hacsak nem falja fel a vaddisznó.

Ám sok esélye nincs, a szarvasgombát – akár fehér, akár fekete – egyre többen kutatják az erdőkben. Az utóbbi időben túl sokan is, a gombászok legnagyobb bosszúságára esetenként képzetlenül, ásóval, kapával. Pedig ez is mesterség, amihez szakértelem kell, no meg egy kutya. Ami lehetne disznó is, hisz az ő szaglása még kifinomultabb. De Szakács József lelomboz, mondván, bután nézne ki az erdőben egy disznóval. Egyébként: a sertés kevésbé alkalmazkodó, ráadásul makacs, ha dagonyázni volna kedve, órákat is eltöltene a pocsolyában. A franciák mégis áthidalják ezt a problémát, gondolom, de hát ők jobban ragaszkodnak a hagyományokhoz. Mert van mihez. Nálunk azonban a fehér szarvasgombát csupán néhány éve fedezték fel. Ma viszont már kb. háromszázan foglalkoznak vele hazánkban, ebből negyven-ötven főnek ez a fő bevételi forrása. Köztük Bufa Attilának, akinek Praclija most itt, a Sellye melletti erdő avarában kotorászik. Teszi ezt hat éve, mióta kivették a menhelyről és kiképezték. Szakács József és a Mecseki Erdészeti Zrt. jóvoltából tizenkét kutyával történt meg ez a kutyacsoda, aztán mindegyiknek lett gazdija, akivel azóta hajnaltól napestig az erdőt járja. S már szalad is felénk diadalittasan Pracli, miközben szájából a gasztronómia csúcsa lóg ki. Ami hamarosan egy másik szájban végzi, sok-sok pénzért. Pracli meg inkább lenyeli a virsliszagú jutalomfalatot.