Napkeleti hármak

Mielőtt megbotránkoztatnám a Szentírásban jártas olvasót, gyorsan rögzítem: a látogatás ténye természetesen olvasható a négy evangélista egyikének, Máténak a leírásában. A bibliai szakasz arról tudósít, hogy a keletről érkező bölcsek egy csillagot követve, Jeruzsálem érintésével Betlehembe jutottak, ahol tiszteletük jeléül aranyat, tömjént és mirhát ajándékoztak az újszülött Jézusnak.

Ezek szerint tehát nem királyok voltak, hanem keletről érkezett bölcsek. A magyar nyelvben a bölcs kifejezés többértelmű, tanácsos hát az eredeti görög szöveghez fordulnunk, hogy értelmezni tudjuk, kik is voltak a látogatók. Nos, itt a magoi kifejezés szerepel. Igen, az a magoi, amely a mi nyelvünkben sem ismeretlen: mágust jelent, pontosabban mágusokat, de innen ered mágia főnevünk is.

A mágus a görög nyelvben – ellentétben a magyarral – a tudományokban jártas embert jelenti. Éppúgy lehettek a perzsa legfelső papi kaszt tagjai, mint babiloni csillagászok. De érkezhettek Mezopotámiából vagy Arábiából is. Ajándékaik alapján egyébként ez utóbbit valószínűsíthetjük. Érdekességként említem, hogy a kínai keresztények hagyománya szerint a bölcsek egyenesen az ő hazájukból érkeztek Betlehembe, a selyemúton – elvégre annál keletebbet már nehéz elképzelni…

Nem tudjuk tehát pontosan, kik lehettek a látogatók, biztosak csak egyben lehetünk: nem királyok voltak. Miért terjedt el mégis az évszázadok során a közkeletű vélekedés? Leginkább a próféciák igazolódása érdekében. Az ószövetségi Izajás (a Károli-fordítás szerint Ézsaiás) könyvében, valamint a zsoltárokban arról olvashatunk ugyanis, hogy az eljövendő Messiás előtt királyok fognak hódolni.

Miért éppen hárman mutatják be a hódolatukat a képzelet szerint? Hiszen az evangéliumból mindössze azt tudjuk, hogy többen voltak, mivel a magoi többes számú szó. A három a keresztény vallásban is jelképes szám, gondoljunk csak a Szentháromságra, vagyis az Atya, Fiú, Szentlélek hármasságára vagy a harmadnapi feltámadásra. Hogy éppen hárman lehettek a látogatók, arra már az ókorban a háromféle ajándékból – arany, tömjén, mirha – következtettek az egyházatyák. Az örmény keresztények azonban ezt másképp gondolják, szerintük a kis Jézust 12-en látogatták meg.

S ha már a háromféle ajándékot említettem, természetesen ezeknek is jelképes a jelentésük. Az arany és tömjén az ószövetségi jövendölésekben olvasható, a mirha pedig temetéseken használatos szer. Ez a keresztény tanítás középpontjában álló nagypénteki és húsvéti történetre, Jézus halálára és feltámadására utal.

Van azonban még egy oka annak, hogy három látogatóra gondolunk, s ez inkább jelképes, teológiai megfontolás. Mivel a kereszténység térítő vallás, a középkorban még bizton remélték, hogy egyszer az egész világ ezt a vallást fogja követni. S mivel akkor három földrészről – Európa, Ázsia, Afrika – volt tudomása a keresztényeknek, a hagyomány jelképesen három királyt érkeztetett Betlehembe. Ekkortól ábrázolják a képzőművészeti alkotások Gáspárt sötét bőrűnek. Elvégre Afrikában feketék élnek…

A képzelet aztán névvel is ellátta a három királyt, s Gáspár, Menyhért és Boldizsár lettek. A neveket szíriai források említik először, innen terjedt el – arám és görög közvetítéssel – a VII–VIII. szá­¬zadra a keresztény világban. Mindhárom névnek üzenete van. Gáspárba a szavak eredetét kutató nyelvészek a Szaturnusz szót látják bele, Menyhért zsidó eredetű név, tehát vélhetően a zsidóvá lett keresztényeket jelképezi, Boldizsár pedig az ószövetségi Dániel próféta babilóniai neve volt. Más kérdés, hogy az evangélista szerint valószínűleg nem véletlenül érkezett a három király napkeletről. Ennek a jelentése az lehet, hogy egyikük sem zsidó hitű, mégis hódol Jézusnak, tehát egykor majd az egész világ leborul a Megváltó lába előtt. A hagyomány tudni véli a három hódoló további sorsát is. Természetesen nem maradhattak pogányok: Tamás apostol megkeresztelte, majd püspökké szentelte őket, s vértanúkká lettek. Ereklyéik a kölni dómban találhatóak, ide Barbarossa Frigyes hozatta magával 1164-ben milánói hódító útjáról. Észak-Itáliába a konstantinápolyi Hagia Szophiából került, ahová pedig a kereszténységet a Római Birodalomban államvallássá nyilvánító Nagy Konstantin édesanyja, Ilona vitette a Szentföldről.

Számos néphagyomány is kapcsolható a háromkirályokhoz. Egyes vélekedések szerint a karácsonyi ajándékozás is ide vezethető vissza – tudniillik, hogy ők sem üres kézzel érkeztek Jézushoz –, ám ez nem valószínű. Annál is kevésbé lehet így, mert vannak olyan keresztény kultúrák, amelyekben ilyenkor nem lepik meg egymást a családtagok – ellentétben a december 6-i Szent Miklós napjával.

A háromkirályok ünnepét az egyház január 6-án tartja, amely egyes években a keleti egyházakban ma is karácsony ünnepe, s ami az egész kereszténységben a vízkereszt (vízszentelés) ideje, valamint a kánai menyegző emléknapja. A hagyomány szerint, a zsidó vallási előírásoknak megfelelően ekkor mutatták be Jézust is a jeruzsálemi templomban.

Ezen a napon áldják meg a római katolikus hívek a házakat is. A szemöldökfára az éppen aktuális négytagú évszám első két tagja után a C + M + B betűket írja a családfő, amelyek a Christus mansionem benedicat! (Krisztus áldja meg a hajlékot!) szavak kezdőbetűi. A népi képzelet azonban a C helyett G-t lát, annál is inkább, mert a Gáspár az angol és a német nyelvben Caspar. Innen pedig már csak egy lépés a Gáspár, Menyhért, Boldizsár nevekre következtetni a betűkből. Ha már egyszer úgyis ezen a napon tartják az ünnepüket...