Elkészült, amire már oly régóta vártunk

Füleket befogni! Vangelis örökzöldje csendül fel – egy több méter magasan elhelyezett Tesla transzformátorból… A monstrum fémtekercshez illő átéléssel csiholja a hangokat az áramból, közben villámokat szór. Naná, van benne félmillió volt. S ha ezt a megrázkódtatást túléltük, jöhet a következő – szó szerint: csak felejtsük el kiengedni a futóművet leszállás előtt a repülőgép-szimulátoron. Eljátszhatunk aztán a gondolattal, hogy vulkán vagyunk a Bermuda-háromszögben, és láthatjuk, amint tevékenységünknek köszönhetően elsüllyed a hajó a megváltozott sűrűségű vízben. Villámokat ekkor már nemcsak a transzformátor és a szemünk szór, de a plazmagömb is, ami mellett elhaladunk. Ez azonban nem újdonság – legalábbis itt, a felújított, öreg falak közt –, hiszen az épület valaha a Zsolnay gyár nagyfeszültségű porcelánszigetelőket tesztelő laboratóriumaként működött. Akkoriban esőgéppel és mesterségesen előállított elektromos kisülésekkel tesztelték itt a gyár által előállított kerámiabevonatú trafókat.

Ám feszültség akadt bőven a környékén is az elmúlt években. A Zsolnay család öthektárnyi, színpompás, zárt mesebirodalmát ugyanis – eklektikus műemlék épületeivel, cifra palotáival, oszlopaival és tornyaival, griffek őrizte lépcsősorával, belső udvaraival, Herkules-kúttal, szfinx szegélyezte ösvényeivel, gyárastul, mauzóleumostul – a 2010-es pécsi kulturális fejlesztések egyik legfontosabb helyszínévé nyilvánították. Ám a beruházást csak nemrég sikerült befejezni… S bár Európa kultúraéhes tekintetét idén már a szlovéniai Mariborra veti, a pécsiek azért örülnek. Hiszen a falakkal és legendákkal övezett belvárosi birtok kapui megnyíltak, s több mint 11 milliárd forint vándorolt be rajtuk. A Zsolnay Kulturális Negyed immáron látogatható, és 2012 márciusára minden egysége működésbe lép. A csodák palotáján túl lesz itt planetárium, látványmanufaktúra, alkotóház és lesznek üzletsorok is. S van már díszes konferenciaterem, ahova a Kaolin-közt átszelve juthatunk. Itt már az esős idő ellenére sem vagyunk egyedül – vas- és mangánoxid festéssel készült apostolok és angyalok néznek ránk a falról. Kicsit arrébb rózsaszínben látunk mindent – mikor a „Kezdetben volt a rózsaszín” című kiállítást nézegetjük. A pinkmázas tárgyakkal berendezett szobabelső, étkező és konyha után a fürdőszobában rózsaszín bilire téved a tekintetünk. Lám, a napjainkban főleg nászajándékként vásárolt Zsolnay-kerámia egykor mi mindenre volt használatos… A pirogránitüzem téglaborítású árkádos épületében épp táncházra készülnek, és a koncerttermét is felavatták már, másik felében egy siklósi festőművész alkotásai lógnak az ezer négyzetméteres kiállítótérben. A család egykori villájában a fénykort idéző, hatszáz darabos kerámiagyűjteményben gyönyörködhetünk, aztán betérünk egy kapucsínóra az eredetileg nyári laknak és műteremnek épült Mattyasovszky-házba, ahol immár a Bóbita Bábszínház működik. Ha nem tudnánk, akkor is rájönnénk, hiszen színpadán a Csalafinta Karagöz díszleteit szerelik. A Lüszter-udvaron az elnevezéssel ellentétben csak az egyetemisták kilátásai fényesek, akik hamarosan birtokba veszik a rozsdásra festett részleget. Arrébb, az óriási csarnokban, ahol egykor az épületkerámiákat égették, már a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának könyvtára működik. Kemencéiben olvasók csücsülnek, és fő a fejük – ez nem látványelem, csupán tart még a vizsgaidőszak. Akárcsak a negyvenöt méteres híd, amin az imént átkeltünk. A hatalmas negyedet ugyanis forgalmas négysávos főút szeli ketté – kellett hát az összeköttetés. És elkészült! – szállhat a sóhaj a hídról, s az óhaj, hogy vegyék ezt észre minél többen.