Keszeggel a hekk ellen

Nos, a vízparttól nem messze hangulatos termelői piacra lelek. A házi sörök, pálinkák, rétesek, lekvárok, zöldségek mellett a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. egyetlen boltjában élő halat is lehet kapni. A halsütödét szintén a társaság üzemelteti – vitathatatlan, hogy ilyen finom balatoni halat még nem ettem.

– A spanyol vagy a görög tengerpartra kell mennie, ha romantikus halpiacra vágyik – fogad Füstös Gábor, a vállalat vezérigazgatója. – Ide alig tíz halász zsákmánya kerül naponta. Amúgy az egész országban nincsenek többen háromszáznál, beleértve a Dunán és a Tiszán dolgozókat is. Nem túlzok: ennyi halász egy közepes méretű tengerparti városban munkálkodik – teszi hozzá.

A gyenesdiási piac csak tavaly tavasszal nyitotta meg kapuit, egy-egy forgalmasabb napon 10-12 rekesz élő hal fogy el. Reggel kilenckor érkezik a „jeges”, aztán a halak. Keszegből és süllőből van a legtöbb, de árulnak amurt, pontyot, busát és angolnát is. Az biztos, hogy a balatoni nyaraláshoz hozzátartozik a sült hal, s a cég nem titkolt célja, hogy az elterjedt hekket kiszorítsa a halasstandokról.

– A kampányunkat „Egye ki a busát a Balatonból” címmel kezdtük – folytatja a vezérigazgató. – Egy mobil halsütödét is útjára indítottunk, szinte minden országos fesztiválon felbukkanunk. Szerintem nem annyira drámaian kicsi a magyarok halfogyasztása, a levesek között még mindig a halászlé a legnépszerűbb. Az is igaz, hogy Mátyás idejében több mint ötszázféle halreceptet ismertek, míg ma alig tucatnyit. Hanem a halpiaccal kapcsolatban nem kis gond a szigorú uniós szabályozás – térünk át a kevésbé üdítő területre. – A szeletelőpult csak rozsdamentes anyagból készülhet, az pedig végképp elképzelhetetlen, hogy a vágódeszka fából legyen. Tavaly Portugáliában az egyik legnépszerűbb halpiacon jártam. Rozsdás ma¬csétával, rozoga asztalon kaszabolták a halat. A dél-európai országokban a gazdaság bevételé¬nek nem kis hányada származik a halászatból, rengeteg család abból él. Engem viszont rögtön megbüntetnek, ha nem tartom be a szabályokat – teszi hozzá a halászati szakmérnök.

Miért pont Gyenesdiás? – merül föl bennem a kézenfekvő kérdés.
– Mert mi kerestük föl a Halgazdálkodási Zrt-t. Turisztikai attrakciónak szántuk, minthogy sehol nem volt halpiac a Balaton mellett – mondja Gyutai Szalay Nikoletta, a helyi önkormányzat Keszthelyről ideszármazott marketingvezetője. – Előzményül most már negyedik éve rendeztük meg a Keszeg Fesztivált, melyen az itteni civilek sütik a halat. Az idén több mint 2000 vendégünk jött el. A piacot az önkormányzat üzemelteti, a szombaté a legnagyobb nyüzsgés. De kitartóak vagyunk, ahogyan a fesztiválunkkal is. Reméljük, pár év múlva az egész nyár és a piac is a halról, a pezsgésről szól.

Közben sült hal illata terjeng a piacon. Marika néni készíti a finomságokat, nagy halszakértő.
– Balatoni lány vagyok, jól emlékszem még azokra az időkre, amikor kézzel fogtuk ki a halakat – mondja jó adag nosztalgiával. – Az édesvízi halnak nincs párja. Nem becsülöm le a Mátyás korabeli recepteket, de én olyan egyedi halfűszereket találok ki, hogy rengeteg a visszajáró vendégem. Mi van benne? Azt senkinek nem árulom el – mondja mosolyogva, és máris rohan kiszolgálni az újabb vendégeket.