Jönnek az oroszok!

Korántsem egyeduralkodók ma már a német nyelvű föliratok a városban, hovatovább kiszorítják őket a cirill betűs reklámtáblák. Oroszul kínálja termékeit a pék, ajánlja szolgáltatásait a fodrász, az autókölcsönző, az ingatlanos. S az idősebb piaci kofáknak is gyakran nyílik alkalmuk, hogy megvillantsák a tudatuk mélyén porosodó orosznyelv-tudásukat. A volt orosztanárokról nem is beszélve, akik alkalmi tolmácsként közvetítenek a szállásadók és az orosz vendégek között.

Jönnek az oroszok, nemcsak Moszkvából és Szentpétervárról, hanem Nyizsnyij Novgorodból, az Urálon túli Jekatyerinburgból és az északi Murmanszkból is. Jönnek a hűvös nyarakból, a nagy orosz telekből, abban a biztos tudatban, hogy akár esik, akár fúj Magyarországon, a hévízi tó meleg öleléssel várja őket. Nem is csalódnak, továbbadják a hely jó hírét, így egyre többen jönnek. A kérdésre, hogy melyik városunk az első a vendégéjszakák számában, alighanem egyértelmű a válasz: Budapest. De melyik a második? Ez már sokunkat meglephet: Hévíz. Igen, ez a mindössze ötezer lakosú kisváros, ahol tavaly egymillió-ötvenezerre rúgott a vendégéjszakák száma, s amelyből nyolc százalékkal részesült a helyi szobakiadók szövetsége. Ez nem nagy szám, de azok számára mégis fontos jövedelem-kiegészítés, akik a falusi-kisvárosi turizmus keretében adják ki szobái¬kat. Mint Torsa Gáborné, Betti is, aki immár húsz éve fogad vendégeket négyfős apartmanjában. Nem egyedül, hiszen az alsó tagozatos tanító néninek az iskolában is helyt kell állnia.

Távollétében a férje és két egyetemista gyermekük helyettesíti, áll a vendégek rendelkezésére. Akiknek a száma náluk egyre fogy.

– Minket a legritkábban választanak az oroszok, elsősorban a szállodákat töltik meg – válaszolja Betti a vendégkör összetételét firtató kérdésünkre. – Míg korábban rendszeresek voltak a visszajáró német vendégeink, mára jórészt elmaradtak. Megöregedtek, nem vállalják már az utazást. Sokakat a válság is visszatart, kevesebb pénzük marad utazásra. Pedig itt a szállás is olcsóbb, mint a Balaton mellett, ami innen csupán hat kilométer.

A Betti Apartmant az idén is főként fővárosi magyar és a német vendégek vették igénybe a húsvéttól októberig terjedő főszezonban. Sajnos kevesebben, mint tavaly, így a kedvezőtlen tendencia tovább folytatódott. Az sem biztató, hogy nincsenek törzsvendégek, alkalmi szállásigénylők érkeznek, akik maguk sem tudják, telik-e majd jövőre hasonló kiruccanásra. Ámde a remény hal meg utoljára: hátha a kiadó szobákat is elfoglalják majd az oroszok?