Bérbe adott kertek - Megáll az elnéptelenedés?

– Huszonhét éve jöttem ide férjhez Miskolcról, s a mostanihoz képest akkor pezsgett itt az élet. Volt állattartás, köztéri piac, húsbolt, helyi termékbemutatók, a porták hatalmas kertjeit megművelték. Helyben szinte mindent megvehettem a családom konyhájára: zöldséget, tejet, sertéshúst, baromfit. Ma viszont vásárolni a városokba járok – emlékszik Demeterné Zeleni Enikő polgármester. – Szerintem a huszonnegyedik órában kaptunk lehetőséget rá, hogy a „200 falu modellprogram” részeseként előreléphessünk. Az 1065 lakosra fogyatkozott Hejőkeresztúr 80 millió forintot nyert. Szép pénz, igen, de ezer helye lesz! Kezdve a közösségépítéstől a biogazdaságig, amelyre egy értékesítést segítő szociális szövetkezet is épül. Fóliasátrat emelünk, faaprító gépet veszünk, mert rengeteg a fahulladék, és sokan fával fűtenek.
Mivel csúszott az elbírálás, az idén márciustól indult a projekt, melynek szakmai kidolgozására, a biotermesztés oktatására a Cserehát Egyesületet kértük fel. Bíztunk a sikerben, így idejében felszántattuk azokat a földeket, melyeket az önkormányzat termesztési céllal bérbe vett: eddig mintegy 2 hektárt, amit bővíteni szeretnénk, és áprilistól beindult a dolgozók toborzása.

– Kik és mit termesztenek majd a földeken?

– Az egyesület által felkészített hátrányos helyzetű önkéntesek, akiknek nincs munkájuk, illetve bárki, akinek kedve van a biotermesztéshez. Mert itt vegyszermentes lesz minden! Zöldség, gyógynövény, de lucerna is az állattartóknak, hogy legyen elég szerves trágya a kemikáliák pótlására.

Megpróbáljuk az egészséges élelmiszereket helyben megtermelni, amit lehet, feldolgozni, a felesleget pedig értékesíteni. A termés közös, és a segély helyett pénz is jár. Nem normális, hogy csak egy tehén van a faluban, s nagyon kevesen tartanak sertést, baromfit. Gondoltunk kecskére, birkára is, fokozatosan, visszaállítva az önellátó időket.

– Állítólag itt a házakhoz tartozó hatalmas kertek jó részét felveri a gaz. Nem lehetne ezekkel valamit kezdeni?

– Főleg az öregek kertjei, akiknek már nincs erejük megművelni.

S amikor a gyerekeik hazajönnek, a nagyáruházakban vett spanyol paradicsomot hoznak nekik, ami óriási pazarlás! A jegyzőnek pedig büntetnie kell, ha a belterületen parlagfű nő – innen jött az ötlet, hogy az ilyen kertek egy részét, ha a tulajdonos engedélyezi, bevonnánk a közös művelésbe, vagy rávennénk azokat, akiknek vetőmagra, palántára sincs pénzük, hogy, képletesen szólva, adják „örökbe” – vagyis bérbe, részbérbe – akár a helyieknek, akár a városiaknak. Van már rá példa: az idős Lenke néni kertjét a szomszédja műveli, az iskola igazgatóhelyettesének, Bucz Lajosnénak a családjáét szintén.

Ők Tiszaújvárosból költöztek ide tavaly, az asszony matematika– kémia–informatika szakos, folyton tanít, a műszerész férje visszajár dolgozni Tiszaújvárosba, így a kertjük felét átadták a szomszédnak lucernát termeszteni. Ha már lesz termés, gondoltunk cserebere akciókra is. Mondjuk, hajszárítót kínálok öt kiló kukoricáért vagy mosógépet takarmányért, hogy etessem az állataimat. Nálunk a munkaképes korú lakosságból 76 regisztrált munkanélküli, közülük 54 kap segélyt.

Üresen áll 45 ház, beépítésre vár 30 telek. De ahhoz, hogy ide, ebbe a gyönyörű, tavakkal övezett faluba vonzzuk az embereket, okosan kell felhasználnunk a pályázat minden fillérjét.