Hajrá, stadion! Ráfér a biztatás a pusztuló, hajdan európai szintű arénára

Egyértelműen látszik a pusztulás. A főbejárat homlokzatáról eltűnt a Stadler Stadion kiírás, a jellegzetes piros S betű sincs a helyén. Lakat lóg a kapun, hívatlan látogatónak nem könnyű bejutnia a vaskerítésen. Nem is érdemes próbálkozni, az egész épület be van riasztózva. Nekünk azonban sikerült beljebb kerülnünk, a jelenlegi tulajdonos szólt valakinek, aki beengedett. Aztán meg kellett másznunk egy magas betonszegélyt, hogy a lelátóra jussunk. A teraszról az üvegablakokon át a beltéri állapotokról is meggyőződhettünk – nem túl szívderítő látvány. De mit is várhatnánk, ha nem használják?

Ugyanez vonatkozik az arénára is. A focipálya füve elburjánzott, ki tudja, mikor nyírták le utoljára. Alattomosan mindent hatalmába kerít a gaz, a széksorok között facsemeték nőnek. Néhol mállik a beton, kikezdte az idő. Egyvalami viszont nem kopik: a „Hajrá, Stadler!” felirat, amit fehér színű ülőkékből formáztak meg.

„Azzal követtem el a legnagyobb hibát, hogy megépítettem a stadiont” – vallotta be őszintén az akasztói vállalkozó, Stadler József a róla készült ötkötetes életrajzi könyvben. Sokan vannak a településen, akik még ma is istenként tisztelik a börtönt kétszer megjárt valamikori milliárdost, hiszen százaknak adott munkát. A sportcentrum építésekor a fél falu segített neki. Persze vannak olyan vélekedések is, hogy túl nagy fába vágta a fejszéjét, nem kellett volna ekkorát álmodnia. Mindazonáltal tény: európai szintű, tizenhatezer szurkolót befogadó stadion nőtt ki a puszta közepén, ahol NB I-es vendégmeccseket tartottak, és a Stadler FC is feljutott az I. osztályba. Aztán a juhászból és bőrkereskedőből lett pénzember mindent elvesztett, áfacsalás miatt börtönbe került. És a rémmese itt még nem fejeződött be, hiszen nemrég másodszor is „elkaszálták”.

Idén tavasszal súlyos betegségére hivatkozva kérvényezte, hogy engedjék szabadon. Csontsoványra fogyott, több műtéten esett át, ám környezetében bizakodnak a felépülésében. Lesznek itt még meglepetések – jegyzi meg sejtelmesen egyik barátja.

Merthogy Stadler József szeretné a stadionját visszaszerezni. Az ingatlan ugyanis a pillanatnyi helyzet szerint a kecskeméti székhelyű Credit-Holding Kft. tulajdonát képezi.

Az aréna jó tíz éve egy banki követeléscsomag révén került a céghez, amely hitelezőként vett részt a felszámolásban, majd többszöri sikertelen értékesítés után tulajdonos lett. Próbálkoztak a hasznosítással, több szabadtéri rendezvényt tartottak – például könnyűzenei fesztiválokat, focitornát, családi napot –, ugyanakkor egy ingatlanportálon 220 millió forintért árulják a létesítményt. Vevő persze nehezen akad, hiszen ki vesz manapság felújításra váró stadiont vidéken?!

– Stadler börtönbe vonulása előtt a stadion egy általa megnevezett cégcsoport és a Credit-Holding Kft. 50-50 százalékos tulajdonában volt – közli az akasztói vállalkozóhoz közel álló informátorunk, aki nevének elhallgatását kéri. – Három év alatt kellett volna kifizetni a teljes visszavásárlási értéket, az első részlet át is lett utalva. A megállapodás ellenére töröltették a cégcsoportot a nyilvántartásból. Stadler úr a szálloda felújítására százmilliós összeget fordított, ami visszajár neki, ám ezt nem ismerik el. Azt sem lehetfigyelmen kívül hagyni, hogy az ingatlan bizonyos részeire holtáig tartó haszonélvezet illeti, meg lehet nézni a földhivatali tulajdonlapon.

Meg is nézzük: valóban így van, a stadion bejárata előtti útszakaszra szól a haszonélvezet. Ezt egyébként a Credit-Holding Kft. ügyvezető igazgatója, Balla Gábor nem tagadja, azt viszont igen, hogy azon az ingatlanon járnának be az arénába, hiszen a főbejáraton kívül több oldalról is meg lehet közelíteni a területet. A szóban forgó tulajdonlap mellett átadta azt a térképmásolatot is, amelyen a stadion épülete a kft. nevén szerepel. A teljes cégtörténetből pedig kiderül, hogy Stadler József vagy a vele összefüggésbe hozható üzleti csoport nem volt a Credit-Holding Kft. tulajdonosainak körében.

– Valóban kaptunk vételi ajánlatot egy offshore cégtől, ami papíron nem köthető Stadler úrhoz – mondja Balla Gábor. – Elfogadtuk a fizetési ütemezést, ám az első részleten kívül további teljesítés nem történt, így a meg nem kötött üzletrész adásvételi szerződésétől kénytelenek voltunk elállni. Határozatunkban szerepelt, hogy a vevő a birtokba lépéstől kezdődően a jelenlegi tulajdonosokkal egyeztetve jogosult felújításokat végezni az ingatlanon, de ha meghiúsul a szerződés, a beruházással kapcsolatban nem élhet megtérítési igénnyel. Stadler úr nem kért és nem kapott előzetes hozzájárulást tőlünk, s amikor érdeklődtünk tőle amunkálatokról, néhány erősen vitatható számlát tudott átadni 20 millió forint értékben. Ez ügyben rendőrségi bejelentést tettünk.

Hogy a fentiek miként rendeződnek, megfelelő fórumokon eldől majd. A faluban úgy tudják, Stadler nem adja fel, más lesz a tárgyalási alap, ha betegségéből gyógyulva személyesen intézheti az ügyeit, nem pedig megbízottjai útján.

Függetlenül attól, hogy mi történik, a jobb sorsra érdemes komplexum jövőjével foglalkozni kell.

A Stadler Stadion – melyet az új tulajdonos Akasztói Arénának nevez – hasznosításával kapcsolatban a Credit-Holding Kft. komoly erőfeszítéseket tett már eddig is, ám a rendezvények nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Az épületnek és a focipályának mindenképpen sportcélokat kell szolgálnia.

Érdeklődött egy osztrák befektetőcsoport, melynek tervei közt a dél-alföldi régió tehetséggondozása szerepelt. Szükség lenne valamiféle politikai támogatottságra is, keresik a kapcsolatokat, de valahogy mindig zsákutcába futnak.

– Régen Stadler miatt jöttek ide az emberek. Reméljük, újból sikerül felvirágoztatni az épületegyüttest. Józsinak határozott tervei vannak: a gyereksport mellett egészségügyi célokra szeretné hasznosítani – halljuk informátorunktól.

Többekkel beszéltünk Akasztón. Mindannyian egyetértettek abban, hogy a falu elhíresült látványosságát meg kellene menteni az enyészettől, hiszen jelentős értéket képvisel.

Próbáltuk felvenni a kapcsolatot Stadler Józseffel is, de mivel kórházban kezelik, nem akartunk tolakodóan viselkedni. Édesanyjával azonban sikerült találkoznunk hartai otthonában. A 83 esztendős özvegyasszony idegeit igencsak megviselték a fiával történtek. Amikor kijött a börtönből, nála húzta meg magát. A szülői házba mindig visszatérhet.

– Az volt az én Józsim kívánsága, hogy mellénk temessék majd – törölgeti a könnyeit Stadler néni. – Drága jó férjemet már régen elvesztettem, nekem pedig előre megváltott sírhelyem van, ide intézte az övét is. Lelki beteg vagyok, nagyon sokat sírok. Nem tetszenek tudni, hogy van a fiam?