Támogasd a Napot! - Most kiderül, mit tud a négy napelemsor

Egy pályázatíró ismerősük javasolta, hogy ide telepítsenek napelemparkot. Igaz, hogy a főutaktól, vasúttól távol esik, ám a legfontosabbért kezeskedik: a nap itt is süt, és nem is keveset. A szót tett követte, Babó Gábor ügyvezető és Mozsár Lászlóné polgármester egyként fedezte fel a beruházásban a kölcsönös előnyöket.

A cég viszonylag olcsón, nettó ötmillió forintért jutott a nem egészen egyhektárnyi belterületi telekhez, s építette fel a Jászsági Kistérségi Helyi Közösség Egyesületének pályázati támogatásával a napelem– parkot 120 millió forintért.

Hogy mi a jó mindebben Jászágónak? A telek értékesítéséből és a majdani iparűzési adóból származó bevételen túl az is hasznos lehet, hogy a falu neve bejárja az országot.

Remélhetőleg ugyanis hamarosan nem csupán az újságírók érkeznek Magyarország legnagyobb bemutató napelemparkjának a csodájára, hanem mindenki, aki érdeklődik a megújuló energia termeléséről. Plusz azok a villanyszerelő-tanoncok, akik itt sajátíthatják el tudásukat a napelemszerelés mikéntjéről. Igaz, ezt az ismeretet egyelőre elsősorban a határokon túl hasznosíthatják... Hogy mennyire éri meg napelemet telepíteni? Azok számára, akik a családi házuk elektromosenergiaszükségletét akarják napelemek segítségével megoldani, a mai áramárak mellett, pályázási lehetőség híján körülbelül egy évtized alatt térül meg a beruházás. A rendszer utána viszont még mintegy húsz évig működik, s mentesíti a gazdáját a villanyszámla-fizetési kötelezettségétől – magyarázza Neuberger Zoltán.

A környezettudatos polgárnak tehát sajnos ma még mélyen a zsebébe kell nyúlnia és kihalásznia onnan egy-két millió forintot, ha napelemek telepítésére szánja el magát. A cégek és az önkormányzatok viszont jó eséllyel pályázhatnak a telepítési költségeik 30–85 százalékára – leginkább attól függően, hogy az ország melyik szegletében történik az. Minél hátrányosabb helyen, annál nagyobb hányadát vállalja az állam.

Ha a rendszer ötven kilowattosnál nagyobb – de csak akkor! –, kereshet is rajta a beruházó, aki lehet magánszemély is (ám ő nem pályázhat a befektetés legkevesebb 30–40 milliós költségére). Ilyen esetben a beruházás megtérülését követően a hálózatba táplált elektromos energia az ő kasszáját gyarapítja, nem a szolgáltatóét. Sőt a megtérülési időszakban kedvezményesen – jelenleg 33–34 forintért – adhatja el az áram kilowattját. Amikor pedig megtérült a beruházás, a tulajdonos szabadon kereskedhet az árammal, amelynek manapság kilowattonként 19–21 forint az értéke.

A napelemek egyébként nem kívánnak semmiféle karbantartást, és a gyártók 25 évnyi garanciát is vállalnak rá – említi Neuberger Zoltán, miközben a park területére lépünk. Ilyesmi hallatán szoktam elkezdeni kételkedni. És mi van, ha a gyártó tíz év múltán csődbe megy és felszámolják? Akkor kihez lehet fordulni? A multinacionális cégek termékeik szavatosságára biztosítást szoktak kötni – így Neuberger Zoltán. Ha tehát baj van, eleve azok vállalják a költségeket. Persze egy biztosító is tönkremehet, de ez sokkalta ritkábban fordul elő, mint egy-egy cég esetében.

A jászágói napelemparkban egyebek mellett négy hosszú napelemsort figyelhet meg a látogató. Ezek modulokból, más néven táblákból állnak.

Egy-egy tábla pedig óránként 240 watt energia termelésére képes – optimális esetben. Hogy mi az optimális? Közelebb lépve látjuk, hogy a modulok cellákra vannak osztva, mindegyik 60 darabra. Egy cella pedig 4 wattos. Ezek szorzataként jön ki a 240 watt. Ez a legelterjedtebb modul manapság a világon, bár már vannak ezeknél nagyobb teljesítményűek is.

S ami igazán jó hír: az áruk a világpiacon az utóbbi hat évben az ötödére zuhant. Igen, a kínaiak miatt. Fel is zúdultak nyomban az európaiak, mondván, hogy a keletről érkezett árut dömpingáron kínálják a gyártóik, ezért az európai napelemes cégek tönkremennek. Az kétségtelen tény, hogy néhány gyárra lakatot kellett tenni. A két gazdasági hatalom végül megegyezett, aminek hatására megállt a napelemek árzuhanása.

A kérdés csak az, hogy ezzel megint csak nem a kínaiak jártak-e jobban. Hiszen ma már a megmaradt európai gyárak egy része is az ő tulajdonukban van…

Az árcsökkenést nem feltétlenül úgy kell elképzelnünk, hogy a modulok váltak egyre olcsóbbakká, hanem úgy is, hogy hatékonyságuk folyamatos növekedése által egyre több elektromos energiát állítanak elő. A mostani, szilíciumalapú modulokból egyébként a kutatók lassanként kihozzák a maximumot.

És akkor lássuk arról a bizonyos optimumról, mennyi is az? Nos, a jászágói napelempark éppen ennek a tesztelésére hivatott. Annak a mérésére, hogy azonos körülmények között miként működnek az eltérő kialakítású rendszerek. Ugyanis mind a négy napelemsor mást tud. Az első két tábla polikristályos, a másik kettő monokristályos. Mi a különbség közöttük? A monokristályos termelékenysége napos időben nagyobb, a polikristályosé pedig borúsban. És hogy miért kell mind a kétféléből két tábla? Azért, hogy tesztelhessék a teljesítményüket a különböző – 20, illetve 30 fokos – dőlésszögben.

A legjobb persze az volna, ha a modulok folyamatosan követni tudnák a Nap járását. Ezen ne múljék, erre szolgál a park két további napelemsora. Egyenként hatvan négyzetméteresek, s mindkettő egyegy lábon áll. Közöttük az eltérés csupán annyi, hogy az egyik egytengelyes, a másik kettő. Hat-hat érzékelő segítségével mindkettő követi a nap mozgását – ami által 45 százalékkal több energiát csal csapdába és alakít elektromos energiává, mint azok a társaik, amelyeket fix, alumíniumkeretekre szereltek.

A kérdés most már csak az, hogy a napelemek gyártása nem igényel-e több energiát, mint amennyit később megtermel. Ettől sem kell tartanunk, a mai rendszerek már két év alatt megtermelik a saját gyártásukra fordított energiát. Amit utána alakítanak árammá, az már a tiszta haszon – leginkább a környezetünk számára. A hab az volna a tortán, ha ezt a döntéshozók is elismernék a rendszer nagyobb támogatásával. Mint ahogy azt tőlünk nyugatabbra már annyi helyen megtették…