Bibliától a borig – nemesek mulatságai

Még igen ritkának számított a kora újkorban, hogy valaki vizet igyon, legfeljebb csak hideg forrásvízre fanyalodtak végszükség esetén. Az italok között a leggyakoribb a bor volt, ezt ugyanúgy fogyasztotta főúr és paraszt is. Ahogyan Bethlen Miklós kancellár írja Önéletírásában: ő igen mértékletesnek számított azzal, hogy egy ebédhez vagy vacsorához 7-8 deciliter bort ivott meg, de vigadalomban járva is „csak” másfél litert. Bethlen úgy gondolta, hogy ennek a mértékletességnek köszönhette hosszú életét. Mások sokkal fiatalabban haltak meg, mint például egyik rokona, Bethlen György, aki „egy veder bort sokszor ivott meg egy ebédre”.

A németeknek köszönhetően a XVI. században egyre népszerűbbé vált hazánkban a sör, a XVII. században már mindenki ismerte. Kemény János önéletírásából tudjuk, hogy frissítőnek szívesen fogyasztotta ezt az italt.

Míg Erdélyben csupán ünnepi italnak számított a pálinka – vendég érkeztével fogyasztották –, addig a nyugati országrészben Batthyány Ádám és más nemes urak is nagy pálinkafőzdéket nyitottak. Itt ugyanúgy itta a pálinkát nemes, polgár és paraszt is.

A törökök nyomán többfajta étel és ital elterjedt az országban. Közülük talán a leghíresebb az úgynevezett kávéleves, amit először elutasítóan fogadtak a magyarok – leginkább azért, merthogy a törököké –, de aztán egyre többen kezdték fogyasztani, majd a XVIII. századra már mindenhol „befutott”. A főzésben érdekesség, hogy a törökök mindent megfőztek, és semmit sem sütöttek.

Kultúrát csak módjával!

Egy nemesnek szinte minden idejét elvették az utazások és a háborúk, no meg a birtokkal való foglalkozás. Felnőttkorában szórakozásra, művelődésre már igen kevés szabad órája maradt.

Ebben a korban az irodalmi élet még nem indult fejlődésnek, az emberek leggyakoribb olvasmányául a Biblia szolgált. Ifjúkori életében Bethlen Miklós is mindennap bújta a Szentírást, minden évben elolvasta. Ezenkívül a legtöbben teológiai témájú könyveket tanulmányoztak, főleg a reformáció kezdete után – például Bethlen is feljegyezte, hogy amikor valakit várt, éppen egy angol református teológus, Perkinsius művét lapozta.

Bár a nemeseknek volt könyvtáruk, ugyanakkor könyveik száma nagyon különbözött: míg Bethlen Miklós körülbelül 50 könyvvel bírt, Batthyány Ádám majdnem 500-zal. Ezek zöme értelemszerűen teológiai témájú, katolikus papok és protestáns prédikátorok művei, de például Batthyányné Poppel Éva könyvtárába bekerültek Balassi-művek is.

A nemesek közül egyesek nemcsak olvastak, hanem írtak is, ezzel bővítve a magyar irodalmat. Közülük talán a legismertebb gróf Zrínyi Miklós költő és hadvezér. Leghíresebb műve A szigeti veszedelem, amely dédapja szigetvári ostromáról szól; ezenkívül verseskötetei, röpiratai, katonai tanulmányai jelentek meg.

A színházlátogatás ritkaságszámba ment, színdarabokat – komédiákat és tragédiákat – csak az iskolák csináltattak diákjaikkal, hogy azzal a többi fiatalt szórakoztassák. De ritkán megtörtént, hogy ezeket egy-egy nemesúr is megnézte.

Egy mulatság, több zenekar

A korabeli mulatozások, lakodalmak legfontosabb összetevői: a bor, a muzsika és a tánc. A házigazda teendőlistáján előkelő helyen állt, hogy kiváló muzsikusokat szerezzen az általa szervezett ünnepségre – lehetőleg nemcsak egy zenészcsoportot, hanem többet is. Bethlen Gábor írt egyszer levelet ez ügyben: „Előttünk álló lakodalom napjára több várasokból akarván muzsikásokat idehívatni.”

A mulatságokon legtöbbször négy hangszer szolgáltatta a zenét, a virginál (a zongora elődje), a koboz, a lant és a duda. Balling János munkácsi főkapitány például kobzon játszott: „Balling, kit azelőtt székben hordoztanak vala fejedelemasszony ottlétekor, osztja vala az táncot, és járja is vala, kobzát is elővette, kinek az akkori időben leghíresebb mestere vala.”

Hogy milyen táncokat jártak az urak ebben az időben, arról keveset szólnak műveikben, de két táncfajtát így is megtudhatunk a következő idézetekből: „asztalhoz ülés előtt 50 vagy 60 úri főasszonyok, leányok egymás kezeket fogván néha kereken, néha hosszan nyúlván ropták az oláh táncot”, valamint „süveges tánc igen kedves volt előttem”.

Így mulat egy magyar úr Teleki Mihály erdélyi főkancellár egyszer meghívta Bethlen Miklóst és feleségét sorostélyi házába, ahol német urak vendégeskedtek. Az emberek egy ilyen alkalommal szinte mindig részegre itták magukat. Bethlen azt írja, hogy ebben a vendégségben voltak olyan emberek, akik naponta kétszer is lerészegedtek, és egyik rokona az italozás folytán igen rosszul járt. „Bethlen Ferenc, aki ittason, de nem felettébb, hogy a lába nem bírta volna, egyszer a tánc alatt a napával beszélgetvén, elindula a mátkája és több dáma felé lassan: úgy megbotorkázék és esék, kicsinyben maradna, hogy a feje alája türemedvén, a nyaka ki nem törék szörnyen szegénynek; gyalog és nem futó ember, hogy olyan nagyot eshessék (mert lélek szerént esett egy kopiányi hosszat), én nem hinném, ha magam nem láttam volna.”

Vadászat életre-halálra

Vendégségben az említett muzsikán, táncon és ivászaton kívül még vadásztak, lovagoltak és szívesen játszottak társasjátékokat. Utóbbiak közé tartozott a zöld táblajáték (a mai biliárd elődje), a kockajáték és a kártya, amely egyesek szenvedélyévé vált.

A vadászatot Zrínyi Miklós is nagyon szerette, végül ez okozta vesztét. Egy vadászatra nagyon sokan indultak – nemesek és szolgáik –, és vitték magukkal a rengeteg kopót, vagyis vadászkutyát. Az elején nagy hajtóvadászatot rendeztek, hogy előjöjjenek az állatok, majd puskáikkal kezdték el őket lőni. Egy-egy ilyen vadászat akár egy napig is eltartott, amit hatalmas vacsorák és mulatságok követtek. Roppant kevés forrásvízzel!