Eljutni a lélekig

– Ön számos művészeti-előadói területen aktív. Hogyan határozná meg a saját útját?

– Elsősorban énekesnő vagyok, valószínűleg a kellő családi indíttatásból eredően. Édesapám Fekete Antal népzenész, népzenegyűjtő, hangszerkészítő: ő vitt lagzikba, népzenei táborokba hétéves koromtól, és ez meghatározó élménynek bizonyult. Édesanyámtól minden egyéb zenei műfaj – a dzsessztől a klasszikusig – szeretetét kaptam. Legfőbb kritikusom az anyukám, aki mindig őszintén megmondja a véleményét, édesapám pedig szeretettel figyel, de ritkábban szól hozzá ahhoz, amit csinálok.

– Hogy jut ideje az énekléstől a televíziós műsorvezetésen át az irodalomig ennyi mindenre?

– Azért vállalok rengeteg feladatot, mert ott van bennem a kíváncsiság, a nyitottság. A Zeneakadémián népi ének szakon végeztem 2017-ben, és ha folytattam volna, tanári végzettségig jutok, de tudtam, hogy az életem inkább a színpad. Tanítani is szerettem, ezért alkalomadtán táborokban énekkurzusokat vezetek. A Fölszállott a pávában vette észre az egyik gyártásvezető, hogy milyen jól érzem magam a kamera előtt, ő hívott az egri televízióhoz magazinműsort vezetni – ami azért különösen örömteli, mert Egerben nőttem fel –, emellett zenei társműsorvezetőként dolgozom a Pesti Tv-ben. A televíziós munkát hobbinak tekintem.

– Mennyire érzi népszerűnek napjainkban a népzenét?

– Úgy érzékelem, hogy a Fölszállott a páva komoly ismertséget hozott, nagyon jót tett a műfajnak. De azt is tudni kell, hogy ha nézhetővé szeretnénk tenni a népzene kapcsán egy műsort, mindig kell a látványosság, a show is.

– Mióta foglalkozik irodalommal, pontosabban József Attila költészetével?

– Nagyapám öccse, dr. Lisztóczky László irodalomtörténész és édesanyám is nagyon sokat olvas, én pedig azt vettem észre, hogy felnőttként a versek fognak meg igazán. Vecsei H. Miklós előadása, a Mondjad, Atikám! hatására József Attila élete kezdett különösen vonzani. Éreztem, hogy valamit szeretnék megmutatni abból, ahogyan engem megérintett a szerelmi költészete. A Szeress, ha kedves az életem! című zenés irodalmi est az első saját komoly projektem, amelynek az alapját prózai és levélrészletek, megzenésített versek és népzenei betétek adják.

Olyan versek megzenésítését hallhatja a közönség, mint a Keresek valakit, a Lányszépség di­csérete, a Megméressél!, a Virág, a Talán eltűnök hirtelen és a Nagyon fáj. Volt példa rá, hogy álmomban is ezzel az előadással foglalkoztam: éjjel felriadtam arra, hogy bevillant egy magyarszováti népdal, amely Kozmutza Flóra alakjához illik, vagy a Szántó Judit-szerelem esetében a széki Nincsen a világon nagyobb nyomorúság kezdetű népdalt éreztem az előadásba illőnek.

– Kik vesznek részt ezen a rendhagyó előadói projekten?

– Tízen vagyunk a produkciókban. Kautzky Armand a prózai részekért felel, Varga Kornél játszik gitáron, Babcsán Bence az egyik fúvós, Eredics Dávid a másik, Kertész Ákos dobol, Lisztes Jenő cimbalmozik, a népzenei részlegen a bátyám, Fekete Márton brácsázik, Kuczera Barbi hegedül, Takács Szabolcs a basszusgitár mellett a kedvemért megtanult két szám erejéig népi bőgőzni. Gyönyörű borító készül a lemezhez, már nagyon várom! Vannak meghívásaink, de remélem, még több helyre eljutunk majd az országban.

– Milyen zenei terveket dédelget a következő hónapokra?

– Sok fellépésünk lesz a Tárkány Művekkel és a Chalgával, elsősorban a világzene lesz a központban. Édesapámékkal, a Budapest Mezőség Banddel is fel szoktam lépni, időnként közreműködöm a Hungarian Folk Embassyban, emellett a Csík János és a Mezzo formációban beugrós vagyok. Rendkívül érdekelnek a régi, kevésbé ismert magyar filmek dalai, a sanzonok világa is, szeretnék kutatni kották után, majd ezeket az elfelejtett dallamokat feldolgozni.