Ékszerbe zárt történelem

Az erdővel tarkított mesebeli vidéki birtok fakapuján tulipánok hívogatnak beljebb, a ház előtti fatáblán pedig ez áll: Tulipán-tanya. Júlia e virágokkal szeretné teleültetni a kertet, mert különös kapcsolat fűzi hozzájuk. Az ő szemében rendkívüli lények, mert miként a magyar népművészet is tartja, különböző női létalakokat képesek magukra ölteni.

A miskolci születésű lány nagyapja Szondy Sándor fafaragó népi iparművész, a népművészet mestere, a nagymamája pedig néptáncolt. Édesapja, Fekete Zoltán nemzetközileg elismert fotóművész. Nem meglepő hát, hogy Júlia is vonzódik a művészetekhez: népdalokat énekel egy zenekarban, hivatása szerint táncos. Egészségügyi főiskolát végzett, beleásta magát a magyar népi gyó­gyá­szatba. Kis családjával évről évre igyekeznek az öngondoskodó életmód felé közelíteni.

Párjával együtt működteti a Retrock nevű, főként vintage ruhákat árusító boltot, éveken keresztül jártak beszerzőkörútra Délkelet-Ázsiába és Dél-Amerikába. Közben Júlia a saját kutatását is folytatta: a magyar szimbólum -rendszert, nyelvet, eredetet más kultúrák tükrében tanulmányozta. Életfeladatának tekinti, hogy a magyarság lelki kincsestárára felhívja a figyelmet.

Hallgat a megérzéseire, melyek leginkább kertművelés közben érkeznek. Majd addig kutat egy-egy téma után, amíg az ékszerekkel elmondani szándékozott történelmi részletnek létjogosultsága nem lesz. Először jelentésleírást készít, ezt követően alkotja meg az ékszert. Ő a tervező, Bellovicz Martina ötvösmester a megvalósító. Dolgoznak sárga- és rózsaarannyal, ezüsttel, de megfizethetőségük okán javarészt rézalapból készülnek a Donna Terra organikus formájú talizmánjai, melyek egy galvanizációs technikával nemesfémrétegeket kapnak.

Az ékszerek általi történetmeséléssel – nem túlzás kijelenteni – Júlia új műfajt teremtett. Minden talizmán egy régi magyar Aranyasszony nevét viseli, a jelet pedig a számára fontos téma ihleti. Így házasodik a mondanivaló a formavilággal. Az Inlila medál a növények világérzékeléséről, a Gyöngyvér a női virágzás tisztaságáról szól, a Tilanna (belsejében sungit­kővel) a rózsába hajló tulipán női létalak megtestesítője, az áldott állapot szimbóluma. A Buja medálon egy sulykolófáról vett archaikus életvirág látható:

– Régen a patakban ezzel szedték ki a ruhákból a szennyeződést, másrészt belesulykolták a szakrális jeleket – meséli a tervező, s magyarázatul hozzáteszi: – Az Ősbölcsőnk kiapadhatatlan forrás.

A szándékosan archaikus leletként kinéző talizmánok célja, hogy az ellenségeskedés helyett egymás támogatására buzdítsa a nőket. Továbbá a rusztikus felületek az átlagostól eltérő vonásaink elfogadására sarkallnak. Sőt Júlia arra biztat mindenkit: – Éljük meg inkább báj­ként és szeressük ezeket magunkban.

Nem véletlenül lettek a Donna Terra nyári divatanyagának kampányarcai a dúlák, akik ugyan nem fotómodellek, de miért is ne lehetnének azok? Júlia – aki egyébként tizenhét éve fotózik – a kamerája lencséjén keresztül olyannak mutatja őket, amilyenek a valóságban: természetesnek és szépnek. A ruhák is a természetességet képviselik, lenből, nemezből, kenderből, viszkózból, selyemből készülnek, növényi festékekkel megfestve.

Műveli a kertjét, olvas, kutat, s mindig megfogalmazódnak benne újabb kérdések. Például a párjával közösen vitt boltjuk kapcsán az, miként lehetne a ruhavásárlást fenntarthatóbbá tenni. Budapesti üzletükben helyet kapnak magyar tervezők munkái és megannyi vintage kincs is. A Retrock küldetése, hogy a ruhák által a színes, változatos és önazonos öltözködést tudatos mederbe terelje.

A Donna Terrával pedig Júlia a hagyomány utolsó fonalát próbálja elkapni, s belőle lelki kelmét szőni. Vallja, hogy a népművészetnek nagyon fontos a kódrendszere, amit tovább kell adnunk az utódainknak. Talizmánokat és ruhákat alkot, melyek történeteket regélnek. Ha lecsendesítjük magunkban a világ zaját, mi is meghallhatjuk a meséjüket.