Életmű és szellemiség egy épületben

– Az ön édesapja az élete végén egy grandiózus művön dolgozott, katolikus templomot tervezett Budapest XII. kerületének pályázatára az Apor Vilmos térre. Sokan megmozdultak az utóbbi napokban a templom megépítéséért. Mi a története ennek az alkotásnak, és miért nem épülhetett meg eddig?

– A második világháború előtt elkezdtek építeni egy templomot ezen a téren, de ez a harcok miatt félbemaradt. A háború után pedig olyan évek jöttek hazánkban, amikor a templomépítés kevésbé volt támogatott tevékenység. Később egy szolgáltatóház működött itt, majd egy rossz hírű szórakozóhely. A rendszerváltás után a műintézet bezárt, az épület pedig évekig üresen állt és pusztult.

Aztán a XII. kerület pályázatot írt ki az ingatlan rendezésére, amelyre meghívták édesapámat is, aki a környéken nőtt fel, a korábban itt működő templomban volt elsőáldozó. Meg is nyerte a pályázatot, és tervezett egy gótikus jellegű templomépületet ide. Sajnos később azonban ez a templomépítési kedv kihűlt, és tudomásom szerint a terv el sem jutott érdemben az egyházi elöljá­rókig. Ez azért lett volna fontos, mert az egyházjog szerint templomépítést csak az egyház kezdeményezhet.

– Makovecz Imre eredetileg kisebb templomot tervezett ide, de ezt később megváltoztatta. Miért?

– Talán a megvalósítás elakadása miatt is készített különlegesebb épületről terveket, mert mint említettem, ez a templom a szívügye volt. Az élete végén valóban úgy döntött, hogy egy lényegesen nagyobb és igazán briliáns épület terveit készíti el. Ez pedig valóban esszenciálisan jeleníti meg azt az életművet és szellemiséget, amit Makovecz Imre képviselt.

– Mekkora templomról van szó, és mitől különleges ez az épület?

– A hosszanti tengelye az épületnek 60 méter, a szélessége nagyjából 20 méter, a legmagasabb pontja pedig, ahol természetesen a feltámadt Krisztust szimbolizáló kereszt van, 70 méterre van a földtől. Ez nagyjából a Mátyás-templom dimenziója. Több száz angyalszobor lenne benne, fehér márványból, Melocco Miklós tervei alapján.

Első ránézésre egy gótikus katedrális szerkezeti elemeit mutatja, de magában hordozza a Mako­vecz Imre építészetére jellemző stílusjegyeket is. A jelentős részére ugyanakkor üvegpadlót terveztek. Ezen keresztül úgy látszana az altemplom, mintha a templom tükörképe lenne a padlózat alatt. Ezzel is megjelenítve azt, amit ő a munkássága során az ég és a föld közötti kapcsolat építészeteként jellemzett.

Ezen a ponton ugyanakkor az ember átélheti a saját törékenységét is, vagyis azt, hogy az utunk vezethet fölfelé, de vezethet lefelé is, minden a mi döntéseinktől függ. Ez az üzenet pedig szerintem olyan elementáris erővel fog hatni, hogy azok is átélik, akik alapvetően nem hívők. Így a templom nemcsak az ország egyik temploma és turisz­tikai látványossága lehet majd, hanem pasztorációs helyszínné is válhat.

– Sokan ezért hasonlítják Gaudí alkotásához, a Sagrada Família templomhoz?

– Csodálatos ez a barcelonai templom, de én elfogult vagyok a miénkkel. Szerintem Makovecz Imre temploma, ha megépülhet, még ennél is sűrűbb és intenzívebb élményt fog nyújtani.

– A templom elnevezése körül is voltak viták. Eredetileg a Szentek és Kárhozottak temploma nevet kapta, ami nem tetszett az egyháznak. Ezért nem támogatták a templom megépítését.

– Az eredeti elnevezés valóban nem volt szerencsés. Az elnevezés arra utalt, hogy a templom megmutathatja az üdvözülés és a kárhozat útját is. Ez sok templomban látható, még a Sixtus-kápolnában is megfestette Michelangelo a kárhozatba hulló lelkeket. Ebben tehát semmi eretnekség nincs, amit később beleláttak.

Azt viszont Makovecz Imre is elismerte, hogy nem szerencsés az elnevezés, ezért ő maga javasolta, hogy inkább Szent Mihályról vagy a feltámadásról nevezzék el a templomot. Úgyhogy nem ezen múlt az építkezés. Úgy érzem, hogy a régi elnevezést azok veszik újra és újra elő, akik szeretnének valahogy fogást találni ezen a remekművön.

– Akkor mi az oka, hogy mégis zátonyra futott a templom ügye?

– Nem tudom, hogy végül hol csúszott el a dolog, de édesapámat megviselte a döntés. Amikor először felmerült a templomépítés gondolata, és kiírták a pályázatot, Felső-Krisztinaváros plébániája rendkívül lelkes volt és boldog. Arról csak édesapám tudna nyilatkozni, hogy ez a lelkesedés miért múlt el, de ő már sajnos nincs közöttünk.

Az viszont biztos, hogy most elindult egy fellángolás az ügyben, ami annak a felismerésnek is köszönhető, hogy egy olyan formátumú művésznek, mint Makovecz Imre, nincs egy méltó alkotása abban a városban, ahol az egész életét leélte, ahol dolgozott. Ennek a templomnak tehát mindenképpen Budapesten lenne a helye.

– Ehhez azonban több 10 mil­liárd forint, építési engedély és helyszín is kell, hiszen az Apor Vilmos téren most közösségi házat működtet a katolikus egyház. Hogy lehet ezt megoldani?

– Január elején egy baráti beszélgetést folytattunk a Hír Televízióban, ahol beszámoltunk arról, hogy milyen csodálatos terveket gondoz a Makovecz Imre Alapítvány. Azóta se szeri, se száma a támogató leveleknek, telefonhívásoknak, pénzbeli felajánlásoknak. Egyelőre keressük az adekvát választ erre a helyzetre. Katolikus templomépítést és gyűjtést erre a célra azonban csak a megyés püspök kezdeményezhet.

Mi nem is szeretnénk templomot építeni a megyés püspök támogatása nélkül. Az tehát a legfontosabb, hogy a tervezett alkotást megismerje, megértse, elismerje és támogassa a Magyar Katolikus Egyház. Tárgyalásokat próbálunk majd kezdeményezni az ügyben, mert az emberek támogatása erre kötelez minket.

Magas épületek Magyarországon

Magyar felhőkarcoló nincs. Nagy templomaink vannak, de azok mérete eltörpül a barcelonai Sagrada Familia mérete mellett, amelynek legmagasabb pontja eléri a 172 métert. Az Eiffel-toronynál magasabb a 314 méteres lakihegyi adótorony, a kékestetői tévétorony 180 méterre magasodik. Az 1869-ben épült, 100 méter magas esztergomi bazilika a legmagasabb hazai épületünk. Budapesten a Szent István-bazilika és az Országház is 96 méter magas, 88 méteres a Semmelweis Egyetem Elméleti Tömbje, 84 méteres a Pécsi magasház (már lebontották), 83 méteres a fővárosi Szent László-plébániatemplom, 82 a bátaszéki római katolikus templom, 81 méter magas a szolnoki toronyház és a szegedi dóm (Fogadalmi templom), és 80 méter magas az 1977-ben épült, 22 emeletes debreceni toronyház. E sorok szerzője debreceni születésű, s ott az a legenda kelt szárnyra, hogy az épületet 24 emeletesre tervezték, de a legfelső szintekről látni lehetett volna a szovjet katonai repülőteret, így két emeletet lefaragtak a tervrajzból. A szépséges Makovecz-katedrális tehát nem lenne sorolható a legmagasabb épületeink közé. Varga Attila

– Az organikus építészet, amelynek jegyében a tervek készültek, azt is feltételezi, hogy az épületnek ­illeszkednie kell a környezetébe. Hol lehetne megépíteni ezt a templomot, ha nem az Apor Vilmos téren?

– Nem szívesen mondanék helyszínt. Egyrészt azért, mert egy kicsit úgy érzem, hogy ez a kérdés már eddig is konfliktusokat gerjesztett. Természetesen olyan helyet keresünk, amelyhez illik a templom, és amely illik a templomhoz.

– Az atyai örökség ellenére ön nem építész lett, hanem muzsikus, harsonaművész, zenetanár. Miért alakult ez így?

– Lehet, hogy meg fog lepődni, de édesapám beszélt le róla, hogy építész legyek. Amikor végzős gimnazista voltam, megkérdezte, mi szeretnék lenni, mondtam, hogy építész. Megkérdezte, hogy miért, én azt mondtam, jobb nem jut eszembe, egyébként is jó vagyok matekból meg fizikából, biztosan meg fogom tudni csinálni. Ekkor 1981-et írtuk, javában benne voltunk a Kádár-rendszerben, amikor egy felvételin a jó eredmények mellett voltak más szempontok is.

Apám valószínűsítette, hogy engem soha nem fognak felvenni a műszaki egyetemre, mert az ő fia vagyok, de ha föl is vennének, pokollá tennék az életemet, és ha még ezt is kibírnám, akkor én lennék egész életemben a „kis Makovecz”. Azt mondta, hogy mindez persze nem lenne baj, ha látszana rajtam, hogy mindenáron ezt akarom csinálni, de még ez sincs meg. Ebben teljesen igaza volt.

Úgyhogy zenész lettem. Boldog vagyok, hogy ez lett a hivatásom. De látja, a végén mégis foglalkoznom kell az építészettel is… A templom megépítése legalább 10 évet venne igénybe. Ha most elkezdenék, még éppen a nyugdíjkorhatáron lennék, és muzsikálhatnék a megnyitón. Mindenesetre nagyon szép lenne.

Ég és föld találkozása

Makovecz Imre egyik jeles magyarországi alkotása a százhalombattai római katolikus plébániatemplom, amely a város jelképévé vált. A Szent István tiszteletére felszentelt templom környékén a régészek korábban százszámra tártak fel kora középkori halomsírokat, ezekre utal a város neve, és ezekre emlékeztet a templom hatalmas kupolája is, amelyből ki­magaslik a templomtorony. A Szent István-templom plébánosa, Illésy Mátyás azt mondja: a halmok a halál szimbólumai, a torony azonban az elmúlás fölé emelkedő Jézus Krisztus feltámadását hirdeti.

A kapu felett hatalmas angyalszárnyak feszülnek, egy napkorongot fogva közre. A belső tér olyan, mint egy népmesei erdő: beton fatörzsek tartják a fából ácsolt boltozatot, úgy, mintha az égboltot tartanák. Ma­ko­vecz Imre templomában az ég a föld­del összeér, az oltár a megkövesedett fatörzsek között pedig olyan, mint egy erdei tisztás a rengeteg erdőben, és ezt a benyomást tovább fokozza, hogy felülről egy kör alakú ablakon át árad ide a természetes fény.

Illésy Mátyás plébános úgy fogalmaz, hogy a Makovecz Imre ál­tal tervezett templomban misézve minden egyes alkalommal átéli azt a misztériumot, amikor az oltárnál a kehelyben lévő szent vérbe beleragyog a nyitott templomtér fölé magasodó kereszt, illetve megcsillannak benne a csillagok és a Hold. Intimitás, bensőséges zártság, egyúttal nyitottság a menny felé – vertikálisan ez jellemzi az organikus építészet százhalombattai szentélyét, ami nyitottság horizontálisan szemlélődve is visszaköszön, hiszen az épület frontját alkotó hatalmas homlokzati ablakokon keresztül az egész Szent István teret belátni.

A templomból látszik a téren álló Csodaszarvas díszkút is, és felemelő élmény, hogy a szentmisét úgy tudom bemutatni, hogy előttem valósággal kitárul a múlt, Szent István alkotása, hazánk történelme.

A plébános Makovecz Imre legszebb templomának tartja az 1996-ban közadakozásból épült, és hamarosan a város jelképévé vált épületet, az organikus építészet kimagasló alkotásának, ahol leginkább érvényesül az a szakrális atmoszféra, amelynek minden templomban meg kellene jelennie. A pap szerint ugyanakkor más modern kori templomok általában nem képesek átadni ezt a fajta belső spiritualitást, mert túl modernek, túl praktikusak, túl elrugaszkodottak, mentesek minden fajta szakralitástól.

Egy korabeli interjú tanúsága szerint Makovecz Imre a templom átadásának idején így nyilatkozott az általa tervezett Szent István-templomról: „Maga a templom is egy félgömb­kupola (…), amelynek a tetején mint egy opeionon, bejön a nap fénye. Ennek következtében tehát ahogy a nap jár az égen, ennek a korongja a félgömbkupolán körbemozog. Mint egy napóra. (…) Az épület nincs még befejezve, mert elfogyott a pénz. (…) Sajnos egyelőre műanyag karosszékeket használnak az emberek a templomban, amelyeket a székesfehérvári püspöktől kapott az alapítvány ajándékba. Noha anyagát, tehát szubsztanciáját tekintve idegen az Isten házától a műanyag, mert nincsenek benne elemi lények, egy ismeretlen kreatúra egy olyan térben, amelyben egy misztérium zajlik le, és amely tér igazi eseménye az átváltozás, a Mel­ki­zedek szerinti átváltozás. Ahol a kenyérből Krisztus teste és a borból Krisztus vére lesz, ott a műanyagnak nincs helye.”

Nos, a műanyag karosszékek mára eltűntek, és a templom nap­jainkra a város közösségformáló központjává vált. Illésy Mátyás plébános beszámolója szerint szolgálata kezdetén mindössze nyolcvan hittanosa volt, de ma már több mint hatszázan járnak hozzá hitoktatásra.