Fogságban a fejedelem koronája

A pompás, aranyból készült, drága ékkövekkel díszített korona az egykori bécsi császári kincstár foglya, elzárva a közönséges földi halandók elől. Szerencsére hasonmása hazánkban is megtekinthető, a hajdúnánási múzeum előcsarnokában bárki megcsodálhatja.

Nem véletlenül Hajdúnánás a hasonmás őrzője. Ez az a város, ahol Szoboszló mellett a legkövetkezetesebben őrzik a fejedelem emlékét. És minden évben megemlékeznek az 1604-es évről, amikor fellázadtak az osztrák császári seregben szolgáló hajdúk, s megtagadták, hogy az akkor a birtokain visszavonultan élő erdélyi főúr, Bocskai István ellen támadjanak. Sőt, Bocskai oldalára álltak, és Várad mellett, az álmosdi csatában vereséget mértek a Habsburg-csapatokra.

Tulajdonképpen ezzel kezdődött a Bocskai-féle szabadságharc, amelyhez a hajdúkon és a jobbágyokon kívül hamarosan csatlakozott az elégedetlen városi polgárság, köznemesség, de a főnemesség jelentős része is.

A magyar seregek gyors győzelmeket arattak, ezek nyomán 1605-ben Bocskait előbb Erdély, majd egész Magyarország fejedelmévé választották. Bocskai csapatai egészen Pozsonyig nyomultak előre, a bécsi császár kénytelen volt békét ajánlani. A harcokat az 1606. júniusi bécsi béke zárta le, amely biztosította a magyar rendi jogokat, Erdély részleges függetlenségét és a vallásszabadságot.

Bocskai a hajdúk zömét kiemelte a földesúri fennhatóság alól, és közösségi kiváltságokkal, de katonáskodási kötelezettséggel letelepítette őket a hajdúvárosokban, így alakult erős közösséggé többek között Hajdúnánás, Szoboszló, Böszörmény, Hadház, Dorog.

Bocskai fényes katonai sikereit nagyra értékelte a török porta is. S mivel a török szintén harcban állt a Habsburgokkal, meglátta Bocskaiban a lehetséges szövetségest. Az Erdély és Magyarország fejedelmévé választott Bocskait a török szultán Magyarország királyának ismerte el.

Drágakőben gazdag

A koronát 1619. május 20-án vették hivatalosan leltárba, akkor ezt írták róla: „Egy erdélyi egész arany korona. Persa munka, melyet eredetileg a török császár adományozott Bocskainak, és Thurzó György palatinus szállított őfelségének 1610. október 6-án. Van rajta 32 kicsiny és egy nagy türkisz, 92 rubint, 64 smaragd, 22 rubint pallasz és 282 gyöngy. A tetején egy nagy smaragd. Az egész kettős tokban.”

Ilyen előzmények után került sor 1605 novemberében a Pest melletti Rákosmezőn a nagyvezír, Mehmed pasa és Bocskai találkozójára, hogy a nagyvezír az Oszmán Birodalom nevében Bocskait egy aranykoronával az Erdélyi Fejedelemség és Magyarország királyává koronázta.

Bocskai a koronát ajándékul elfogadta, a királlyá koronázást azonban elhárította, mert – ahogy az akkori beszámolók írták – nem akart véteni „a hazai törvények előjoga” ellen. Ezt a koronát azonban később sem tekintette a Szent Koronával azonos értékűnek, így királynak sem tartotta magát.

– A szultántól kapott ajándékot Kassán, a fejedelmi udvarban őrizték – mondja a Bocskai-kor egyik ismert kutatója, a koronamásolatot őrző hajdúnánási mú­zeum nemrég nyugdíjba vonuló vezetője, Buczkó József, aki számtalan tanulmányban foglalkozott a kincs történetével.

– Bocskai abban az időben már betegeskedett, s talán érezve a közeledő véget, a koronáról is végrendelkezett. „Az koronát is, kit Nekünk Török Császár adott, hagyjuk az Ország Tárházában, úgy, hogy Fejedelemségről Fejedelemségre maradjon és annak kezén tartassék, aki az Ország Ura lészen.”

Sajnos a vég nagyon hamar bekövetkezett, a fejedelem 1606. december 29-én meghalt. A korona legfőbb őre a hajdúk főkapitánya, a fejedelem utódjának tekintett Homonnai Drugeth Bálint lett, annak halála után pedig a fejedelmi jelkép a magyar országgyűlés fennhatósága alá került, amely 1610 tavaszán kiszolgáltatta a magyar királynak, s egyben osztrák császárnak. Azóta a bécsi kincstár foglya.

A magyarok, de legfőképp a hajdúk leszármazottjai azonban következetesen visszakövetelték, visszakövetelik egykori fejedelmük koronáját, amely Trianon után került igazán az érdeklődés középpontjába. A románoknak ugyanis nem volt elég, hogy 1919-ben kifosztották a fél országot, Trianonban pedig a történelmi Magyarország területéből kihasítva a mai Magyarországnál is nagyobb területet kaptak meg – további követelésekkel álltak elő. Többek között a Bocskai-koronára is igényt tartottak, merthogy az Erdély fejedelméé volt, Erdély pedig most már az övék. A bennfentesek szerint ezzel akarták megkoronázni a Németországból importált királyukat, így is legitimálva Erdély megszállását.

Miután ez kiderült, a korona visszaszerzésére 1926-ban országos mozgalom szerveződött, amelyhez néhány hét alatt csaknem ezer település csatlakozott. Meg is kezdődtek a nemzetközi tárgyalások, de azok az osztrákok merevsége miatt eredménytelenül záródtak.

A téma azonban napirenden van azóta is, a magyar országgyűlés delegációja legutóbb 2014-ben tárgyalt az osztrákokkal, megpróbálván elérni a korona magyar földre hozatalát legalább egy kiállítás erejéig, de azok ettől is elzárkóztak. Ezt követően készült el a nánási múzeum munkatársainak jóvoltából a korona mása.

Szászföld hódolata jeléül

A szultán koronája mellett kapott Bocskai egy másik koronát is. Az erdélyi Szászföld, élen Brassóval gyorsan átlátta, hogy a zsarnokoskodó osztrák uralom egyben a protestantizmus kiirtását is jelenti, s arra a meggyőződésre jutottak, hogy politikai és vallási szabadság csak független erdélyi fejedelem alatt lehetséges. Éppen ezért a város vezetése hódolatát fejezte ki a Brassó felé közeledő Bocskai­nak. Ennek végső kinyilvánítása végett pedig – egy nappal a Rákosmezőn átadott török korona után – Brassó is megajándékozta Magyar- és Erdélyország fejedelmét egy újabb koronával. A brassóiak személyesen keresték fel Bocskait, hogy átadhassák „Ő Fölségének, mint Magyarország királyának” a koronát, ami a régi feljegyzések szerint „semmivel nem alábbvaló a Török Császár küldte Koronánál”. Ez a korona azonban az idők során eltűnt, s a mai napig ismeretlen a sorsa.

De készült három másik művészeti alkotás is. Három festmény, s mindegyiknek ugyanaz a témája: a koronázás. Alkotója is egy, éspedig Hajdúböszörmény híres festőművésze, Maghy Zoltán (1903–1999), aki 1933-ban egy mintegy ötvenalakos kompozícióból álló méretes akvarellt festett, amely A török megajándékozza Bocskait címet viseli.

Ez a történelmi témájú festmény a főszereplők mellett felvonultatja előttünk akkori nagyjainkat is, élen a fekete mentében megjelenő Alvinczi Péterrel, a fejedelem udvari papjával és a baljában pallost tartó Homonnai Drugeth Bálinttal. Maghy Zoltán az 1980-as évek derekán kétszer is feldolgozta ezt a témát, de az előzőnél is nagyobb méretben.

A három képből kettőt a hajdúszoboszlói múzeumban őriznek, azokat bárki megtekintheti.