A fotósmellényes elnök

Csak második pillantásra tűnik fel, hogy ez a férfi nem csupán a kolléga a fotósárokból, hanem Csehország köztársasági elnöke. A jelenet azért volt ennyire meglepő, mert szinte minden szabályt felrúgott, amelyet a politikusokról alkotott képhez társítunk. Az államfők rendszerint a rajtrácson tűnnek fel, kezet fognak a csapatvezetőkkel, végignézik a futamot a vendéglátó helyiségekből, majd eltűnnek. Petr Pavel viszont nem vendégként érkezett a Hungaroringre. FIA-akkre­di­tációval lépett a pályára, ugyanazokon a beléptetési pontokon ment keresztül, ugyanazokat a szabályokat tartotta be, mint bármelyik sportfotós. Nem azért volt ott, hogy lássák, hanem azért, hogy fényképezzen. 

Pedig ha valaki, ő már régen nem szorul rá arra, hogy bizonyítson. Katonaként végigjárta a ranglétra legmagasabb fokait. A cseh vezérkar főnöke, majd a NATO Katonai Bizottságának elnöke lett, 2023 óta pedig Csehország államfője. Egy ilyen pályaív után a legtöbben talán golfoznának vagy emlékiratot írnának. 

Nem újkeletű szenvedélyről van szó. Évek óta járja a világ legnagyobb motorsporteseményeit. Fotózott már a Le Mans-i huszonnégy órás versenyen, a MotoGP futamain, a Superbike-világbajnokságon, NASCAR-versenyeken és a Dakar-ralin is. A Dakaron készült képeiből kiállítás nyílt Prágában, egy fotóalbuma pedig jótékonysági árverésen talált gazdára. A fényképezés számára nem mellékes hobbi és nem kommunikációs eszköz. Nem épít fotográfusi karriert, nem galériákban szeretne jelen lenni, és nem műtárgypiaci sikerekre törekszik. 

Ez a kíváncsiság nemcsak a versenypályákon jellemzi. Államfőként is igyekszik megőrizni azt a civil nézőpontot, amely ritkán társul magas politikai tisztségekhez. Szívesen motorozik, sportol, túrázik, és utazásai során gyakran maga dokumentálja azokat. Közösségi felületein is rendszeresen jelennek meg saját felvételei, ami jól mutatja, hogy számára a fényképezés nem kampányeszköz vagy gondosan felépített imázselem, hanem a világ megfigyelésének természetes módja. Ez azért fontos különbség, mert a fotói sem úgy viselkednek, mint egy ismert ember képei. Nem az érződik rajtuk, hogy egy elnök fényképez, hanem azt, hogy egy fotós történetesen elnök. 

A motorsport fotózása a szakma egyik legösszetettebb területe. Kevés műfaj követel egyszerre ennyi technikai tudást, előrelátást és türelmet. Egy jó képhez nem elég gyorsnak lenni. Tudni kell, hogyan változik a fény egy adott kanyarban a nap folyamán, honnan érkezik majd az autó, milyen íven fordul, és mikor érdemes inkább nem exponálni. A legjobb sportfotósok gyakran órákat töltenek ugyanazon a helyen egyetlen felvétel reményében. Pavel képeit nézve az embernek az az érzése, hogy ezt a ritmust jól ismeri. Nem kívülállóként figyeli a versenyeket, hanem részeként annak a különös világnak, amely a nézők elől többnyire rejtve marad. Miközben a televíziós közvetítés az előzésekre és a befutóra koncentrál, ő sokszor a csendesebb pillanatokat keresi. A szerelőt, aki utoljára végigsimít az autón. A versenyzőt, aki a sisakját tartva néhány másodpercre egyedül marad. A porfelhőben eltűnő Dakar-járművet vagy a hajnal első fényében dolgozó Le Mans-i csapatokat. Képei nem a győzelemről szólnak, inkább arról a világról, amely lehetővé teszi azt. 

A Hungaroringen készült felvételeken egy apró részlet különösen sokat elárul arról, hogyan gondolkodik fotósként. Vállán egyszerre két fényképezőgép látható, egy Canon és egy Nikon. Az egyiken hosszú teleobjektív dolgozik, a másikon feltehetően rövidebb gyújtótávolságú objektív. A legtöbb sportfotós ugyanezt a megoldást választja. Nem azért, mert látványosabb, hanem mert a pálya mellett nincs idő objektívet cserélni. Mire lekerülne az egyik optika és felkerülne a másik, a jelenet már véget is ért. Egy előzés, egy szerelő gesztusa vagy egy ünneplő csapat néhány másodperc alatt eltűnik. Két fényképezőgép ilyenkor nem luxus, hanem munkaeszköz. Aki így dolgozik, az nem alkalmi hobbifotósként érkezik a versenyre, hanem pontosan tudja, milyen gyors döntéseket kíván ez a műfaj. 

Ugyanez a tudatosság érződik a képein is. Előszeretettel alkalmazza a sportfotósok egyik legnehezebb technikáját, a pásztázást. Ilyenkor hosszabb záridő mellett együtt mozgatja a fényképezőgépet a száguldó autóval vagy motorral. A háttér csíkokká mosódik, a jármű pedig élesen emelkedik ki belőle, így a kép nemcsak rögzíti, hanem szinte érezhetővé teszi a sebességet. Máskor éppen ellenkezőleg dolgozik, közel megy az emberekhez, hagyja, hogy egy kézmozdulat, egy tekintet vagy egy váratlan fényviszony mesélje el a történetet. Ezek a képek nem harsányak, nem látványosságra épülnek. Talán ez az oka annak, hogy a Hungaroringen készült jelenet ennyire sokakat megfogott. Nem csak azért, mert ritka látvány egy köztársasági elnök fotósmellényben. Hanem mert néhány percre eltűnt a rang, a protokoll és a hivatal. A pálya szélén álló férfi egyszerűen egy volt a sok száz fotós közül, akik ugyanazt a pillanatot várták. A kamera mögött ugyanis nem számít, ki milyen tisztséget visel. Ott csak az számít, hogy észreveszi-e azt a törékeny, megismételhetetlen másodpercet, amelyből végül kép lesz. 

És ezért olyan hiteles Petr Pavel fotográfusi története. Nem akarja bizonyítani, hogy jól fényképez és nem akar fotóművészként ismertté válni. Egyszerűen kíváncsi maradt. Arra a világra, amely körülveszi, és azokra az emberekre, akik benne élnek. A Hungaroringen készült felvételek néhány hét múlva talán már csak egy érdekes epizódként élnek tovább a Forma–1 történetében. Az a kép azonban, amelyen Csehország köztársasági elnöke két fényképezőgéppel a vállán türelmesen várja a megfelelő pillanatot, valószínűleg sokáig velünk marad, mert emlékeztet arra, hogy a jó fotográfiához nem rang kell, hanem figyelem. És talán ez Petr Pavel élete legjobb képe, még akkor is, ha ezúttal nem ő nyomta meg az exponálógombot. 

Petr Pavel egypillantásra

• 1961-ben született 
• 2023 óta a Cseh Köztársaság elnöke 
• Korábban a cseh hadsereg vezérkari főnöke, majd a NATO Katonai Bizottságának elnöke volt 
• Szabadidejében szenvedélyes utazó és sportfotós. Rendszeresen dolgozik a világ legnagyobb motorsporteseményein, többek között a Le Mans-i 24 órás versenyen, a Dakar-ralin, MotoGP-n, Superbike-versenyeken, NAS­CAR-futamokon és Forma–1-es nagydíjakon. 
• Fotói nem kereskedelmi célból készülnek a fényképezést személyes szenvedélynek tekinti, képei közül több jótékonysági árverésen is szerepelt.