Karácsonyi magány

Igazából bennük sincs sok öröme, mert ők is ugyanolyan megkeseredett, besavanyodott  emberek, mint ő maga. Vagyis én, hiszen magamról beszélek. Hatvan éves, egyedülálló nő vagyok. Egy éve, hogy elküldtek nyugdíjba, ami nagyon rosszul érintett. Nem is anyagilag, mert a nyugdíjam több, mint az utolsó két évem nettó fizetése. Hanem rám szakadt a teljes magány. Mit csináljak egész nap? A lakás csiszatolása, bevásárlás, főzés alig néhány órát tesz ki. Könyv, tévé mostanában nem tud lekötni. Fizikailag nincs problémám az egészségemmel, de teljesen depressziós vagyok. Rettegek az ünneptől, amikor látom, hogy minden ablakban ott fénylik a karácsonyfa...
Klára

Kedves Klára!
Vegyük sorra. A karácsony nem elsősorban a család ünnepe, hanem Jézus Krisztus születésének ünnepe. Ő pedig kiterjesztette a megváltást az egész emberiségre. Ezzel csupán azt akarom mondani, hogy nem csak a családokra, a fiatalokra és a jómódúakra, hanem – természetesen – a magányosakra, az idősekre, a szomorúakra és a betegekre is. Gondoljon arra, hogy mennyien vannak rosszabb helyzetben, mint ön. Hiszen legalább biztonságos otthona és nyugdíja van, és egészséges. Ez egyáltalán nem kevés. Kedves Klára, kérem, emelkedjen ki az önsajnálatból, húzza ki magát és határozza el, hogy igenis lesz karácsonya! Például süthetne süteményt az öreg nagynéninek, menjenek el színházba a „besavanyodott” kolléganővel, töltsék együtt a szentestét a hasonlóan magányos barátnővel. Esetleg vigyen el egy fazék levest egy hajléktalanszállóra... Ezek bevált receptek, próbálja ki!