Miért hazudunk önmagunknak?

A kognitív disszonancia
Lélektani jelenség, melynek segítségével érzelmi indokokkal áthidalhatunk olyan szituációkat, tényeket, döntéseket, amelyeknél az értelmi magyarázatok nem működnek. Például, ha feltesszük a kérdést: „Miért iszol ilyen nagy mennyiségű alkoholt, ha egyszer tudod, hogy káros?”, a válasz csak érzelmi alapon adható meg: „Nekem annyi feszültségem van, hogy muszáj oldanom valamivel”.

Saját ideológiánk működtetésével elfogadhatóvá, értelmezhetővé teszünk dolgokat, amelyekkel egyébként bajban lennénk. Akkor azonban már nagy a gond, ha az életben egyre több az ilyen magyarázat, s ezek már felülírják a valóságot és ezzel önsorsrontó életvezetés alakul ki.

Mikor van szükségünk önáltatásra?
Ha problémák és nehézségek vannak az életben, legyen az párkapcsolati hiány, egyéb konfliktus, étkezési zavar, gyakran látjuk, hogy az illető fantáziavilágot alkot magának, amelyben ő maga sem az, aki, és a benne szereplő személyek is olykor filmszerűek. Nem csak arról van szó, hogy például fogyókúra alatt meggyőzi magát valaki: ez a ma esti kis falatozás még nem számít, hanem arról is, hogy az emberi kapcsolataiban kozmetikáz, esetleg olyan érzelmi attitűddel fordul mások felé, amelynek a valóságalapja igen csekély. Hasonló a helyzet olyan szerelmeknél, melyek a felnőttkor ellenére tulajdonképpen plátóiak. Akinek alig van párkapcsolati tapasztalata, könnyen ábrándozni kezd, mint egy kamaszlány, szövi a történetet, melynek két nagyszerű hőse van, ő és a szerelme.

Fantázia egy kapcsolatról
Az ilyen érzelmi folyamatokban tudattalan idealizálás történik, tehát nincs kapcsolat a realitással, bármilyen negatív vagy kellemetlen információt hallanánk is, az elfojtódik, meg sem érinti szerelmünket, idealizált figuránkat. Ezek az érzelmek kamaszkorban még törvényszerűen jelennek meg, problémát akkor jelentenek, ha felnőttkorban kezdik kiszorítani a valódi emberi kapcsolatokat és érzéseket.

Ha felnőttkorban valakinek ilyen virtuális kapcsolata van (például egy kollégával, csoporttárssal), miközben ténylegesen még nem járt senkivel és nincs saját élménye, akkor érdemes elgondolkodni, vajon mitől mentesíti őt ez a fajta érzelmi kötelék. Általában jellemző, hogy az idealizált figura olyan alak, aki megtestesíti azokat a tulajdonságokat, amelyekre az illető vágyik, ez tehát egy rózsaszínű álom, amiben csak szép dolgok történnek. Vannak, akik felnőttkorukban tudattalanul annyira félnek egy igazi kapcsolat nehézségeitől és a szeretet elvesztésétől, hogy meg sem kockáztatják a valóság próbáját. Eközben a valódi hús-vér emberek egyike sem felel meg az elvárásaiknak, hiszen ők nem fantáziafigurák, akikkel még egy párbeszéd is bármikor módosítható. Pszichoterápiás folyamatokban gyakran előkerül a birtoklás és a biztonság kérdése is, hiszen a virtuális kapcsolat ezerszázalékos biztonságot jelent, senki nem veheti el, mert a kötelék eltéphetetlenül az illető sajátja. Ez – noha álbiztonság – arra mégis jó, hogy elfedje azokat a valódi biztonsági igényeket, amelyek talán kielégíthetetlenek is, mert olyannyira feltétlen szereteten alapulnának, hogy azt rendszerint csak kisgyerekként kaphatjuk meg.

Hazugságok önmagunkról
Annak ellenére, hogy a tükörbe nézve mindenki a valóságot látja, a jótékony torzítások tetszés szerint vékonyabbnak, vastagabbnak, szebbnek vagy csúnyábbnak mutathatnak bárkit. Ez is tudattalan érzelmi folyamat, szintén az én védelmét szolgálja, vagyis mentesít a fájdalmaktól. Gyakorlatilag az történik, hogy a látás információja az érzelmi feldolgozás során módosul, és ez meghamisítja a valóságot. A legjellemzőbb, mikor egy anorexiás nő a tükörbe nézve irtózatosan kövérnek látja önmagát vagy egy kórosan kövér - vékonyabbnak.

Ez a jelenség a hétköznapi szituációkban rendszerint egyéb önáltatásokkal is párosul, például: nem biztos, hogy jó a mérleg, ez a rántott hús volt a legkalóriamentesebb étel, amit meg lehetett venni. Ezek a gondolatok átmeneti nyugalmat adnak, és látszólag oldják a konfliktust az érzelmek között. Annak ellenére képes valaki ezekbe kapaszkodni, hogy már a végiggondolás ideje alatt tudja és érzi, nincs teljesen rendben a dolog. A majd holnaptól más lesz ideológiája segít, hogy túl lehessünk ezeken a kényelmetlen pillanatokon, és látszólag nem törődve a következményekkel, éljük tovább az életet.

Önáltatás az emberi kapcsolatokban
Néha a baráti, barátnői kapcsolatok sem olyan érzelmi minőségűek, mint amilyenre vágynánk. Ha azonban valaki nem akar szembenézni ezzel, akár azért, mert nincs túl sok barátja, akár azért, mert fél a konfliktushelyzetektől, hasonlóan hamis ideológiákat gyárt majd.
Amikor egy baráti kapcsolat megtartó ereje és szövete nem elég erős az igazságok, őszinte mondatok súlyához, a résztvevők sajátos színjátékba kezdenek, melynek célja a realitás kölcsönös meghamisítása, hiszen mindkettejük érdeke a barátság fennmaradása. Ilyenkor félőszinteségek, maszkolt közlések, elhallgatások kerülnek előtérbe.

Próbáljunk tiszta helyzetet teremteni
Az őszinteség önmagunkkal szemben alapvető elvárás kellene, hogy legyen, hiszen ki másban lehetne jobban megbízni, mint saját magunkban. Akinek jól működik az önértékelése, sosem téved az önáltatások labirintusába, mert nincs hosszú távon szüksége olyan álcákra, és leplekre, amelyek eltakarják a valóságot. Ha olyan életre törekszünk, amelyben reális célok és értékek vannak, az első lépés az, hogy szembenézünk önmagunkkal és a gondolatainkkal.

Az élet és az őszinte érzelmek vállalása nem túl könnyű érzelmi folyamat, valóban tartalmazhat fájdalmas csalódásokat, de cserébe valódi, igazi lesz minden körülöttünk.

Forrás: Diéta és Fitnesz

A lélek rejtelmeivel foglalkoznak a Diéta és Fitnesz magazin áprilisi számának alábbi cikkei:
Három meditáció tavasszal
Árulkodó szokásaink