Disznóvágás, hideg füsttel

(A két fél közötti leglényegesebb különbséget talán csak hangulatuk árnyalásával tudnám leheletfinoman érzékeltetni: a disznóvágásról a disznó leggyakrabban úgy vélekedik, hogy nem ez volt a legszerencsésebb napja a héten.)
Bár azért előfordult már az is, igaz, ritkán, hogy a hajnali fagyban, amikor a férfiember három-négy pálinkát, liternyi forralt bort iszik még a szúrás előtt, hogy aztán, amikor a szegény pára kimúlt, újabb pálinkát, meg borokat igyon, egyszer csak a levágott disznó, megunván a részeg népek hejehujázását, felállt, és szépen hazaballagott…
Apa bevallja, a januári-februári napokban elkövetett mészárlások látványától inkább tartózkodik; az orjaleves gyöngyözésére szeret legkorábban megérkezni. (Jó, ha elkapja még a sült vért, hát egye fene, megkóstoljuk azt is…) De viszont nagyon is szép emlékeket őriz a vágást követő napokon elkövetkező füstölésekről.
Mert az például szép eset volt, amikor a Gyuri szomszéd, meg a Gazsi szomszéd, meg a Vej disznót vágott, s a rovat barátainak korábban már bemutatott Papavaze jelentkezett, hogy ha valamihez, hát akkor ő igazándiból a füstöléshez ért. Rittyentett is azonmód egy takaros kis faházat – azt hiszem tyúkól lehetett régebben –, azt bakokra állította, az alját kivágta, bele meg rudakat rakott, azon lógtak a kolbászok, a húsos hurkák, a sonkák, meg a szalonnák is, persze. Az egész alá ügyesen takaros kis tüzet gyújtott, parazsat gyártott. Mi már csak arra szaladtunk ki, amikor az egész mindenség gyönyörű, erős tűzzel égett; az eleinte csak csöpögő szalonnazsír habozás nélkül felgyújtotta az ólat.
– Papavaze – (ugye mondtam, hogy ez a neve?) üvöltötte Gyuri szomszéd –, megőrült maga? A füstölés hideg füstön megy, vén tökéletlen…!
Nem mondom, mókás egy este volt, még szerencse, hogy megtaláltuk a korábban már ugyancsak felemlített 86 fokos pálinkát…
A gyújtogatás mellett itt hívnám fel a kezdő füstölők figyelmét a botulizmus veszélyeire is, ami nagyjából akkor következik be, amikor a Papavaze rosszul hőkezeli a disznóságokat. Vagyis, ha valamiért nem gyújtja fel, akkor viszont a kelleténél korábban hagyja a fenébe az egészet, nyilvánvaló részegségének köszönhetően… A végeredményről annyit, hogy így készül a legerősebb ismert szerves méreg, amely tízszer (!) hatékonyabb a kobráénál. Vagyis, férjeiket unó kedves háziasszony-olvasóim, hívják nyugodtan füstölni Papavazeget. Ha talán a ház nem is ég le, az biztos, hogy özvegyek lesznek… (Apáéknál szerencsére nincs ilyen tervezet – bár, ahogy mondani szokták, igény éppen volna rá –, de a Feleségben, mióta Papavaze a fűnyíró magasságának ügyes állításával a kerti locsolórendszer valamennyi szórófejét egyetlen menetben lenyírta, valahogy végleg megtört az addig sem töretlen bizalom…)
Vidám, ivós, zabálós új évet kívánok!