Ezt írtuk anno...

1947.
Hatalmas érdeklődés mellett folytatódik lapunk 5000 forintos irodalmi pályázata. Máris olyan paraszti tehetségekre világított rá a Szabad Föld lámpása, akik olyan jól forgatják a tollat, mint ahogy paraszti munkájukat végzik. A pályázati anyagból később könyv jelenik meg. Az első díjas pályamű szerzője ezer forintot kap!

1957.
Puskás öcsi villája újra hangos. De ezúttal nem a balösszekötő lépteit verik vissza a luxusvilla falai. Mert Öcsi úr messze van innét. Messzi Angliában nyeli a ködös levegőt, ahol a futballpályák zöld mezejét az irodalommal cserélte fel. Öcsi ugyanis könyvet ír, Magyarországról. Arról az országról, amelynek jóvoltából csavarogta be válogatott trikóban a világot, arról az országról, amely éveken keresztül hizlalta gömbölyűre Puskás Öcsi válogatott pocakját. Öcsi könyvet ír, és szidja, gyalázza benne az országot, amely neki is hazája volt. Mi neveltük őt dologtalan, hálátlan, nagyképű fickóvá. Öcsi elhagyott luxusvillája néhány napja újra hangos. Három munkáscsalád költözött a Columbus utcai ház elhagyatott falai közé. Egyszerű emberek, nem válogatott futballisták. De ezerszer többet érnek nekünk, mint ezer haszontalan, népét eláruló Puskás Öcsi.

1967.
Mi a kerékkötője a lódihere elterjedésének? A válasz egyszerű: a mezőgazdasági üzemek többségében még a szakemberek sem ismerik a lódihere kiváló tulajdonságait, nem tudják, hogy keményítőértéke 32-35 százalék, emészthető fehérjetartalma pedig 8-14 százalék, tehát egyenértékű a lucernáéval. Öntözéses viszonyok között évente hatszor kaszálható! Meg kell vizsgálni, hogy mezőgazdasági üzemeinkben eddig miért bántak íj mostohán a lódiherével.

1977.
Első oldalas újsághír: elkészült az első magyar írógép Vasadon. Az elmaradott Vasadon, ahol a holdanként 4-5 mázsa rozsot adó talajon nem is gondolhattak az igazi, nagyüzemi gazdálkodás kialakítására. Most azonban a faluközpontban hatalmas, négycsarnokos, modern gyárépület áll: a Finommechanikai Vállalat itt rendezte be egyik törzsgyárát, ahol svájci licenc alapján készülnek a táskaírógépek, három műszakban, háromszázhúsz helybélinek adva munkát. Lám, mire képes ez a mi korunk: egy névtelen kis szakszövetkezet mutat fricskát a történelemnek, s rukkol elő az első Magyarországon gyártott írógéppel.

1987.
Parafadugók, parafatömítések szinte csak alkalomszerűen kaphatók a boltokban. A kereskedelem egyértelműen állítja, ne is reménykedjenek a borosgazdák, mert kilátásuk sincs arra, hogy belátható időn belül parafatömítést kapjanak. Ugyanakkor csöpögnek a csapok és ki tudja, mennyi bor vész kárba? Csakhogy a hordok csapjait itthon, hazai faanyagból készíti a magyar ipar. Ha tudják, hogy ennyire bizonytalan a parafatömítés, miért nem gyártják a csapokat hagyományos módon – tömítés nélkül? Mert a tömítés nélkül gyártott csapokkal soha nem fordulhat elő, hogy nincs hozzájuk tömítés…

1997.
Szokatlan disznótor zajlott egy dunántúli községben. A böllér a szúrás után a háziakkal a konyhában pálinkázott, ám a leszúrt koca egy idő után megunta a nagy hejehujázást, és menekülésre fogta a dolgot. Előbb a szomszéd kerítését dúlta föl, majd a palántanevelő fóliasátort rombolta földig, hogy aztán egy ezüstmetált Fordot is összetörve adja meg magát immár a végső elmúlásnak. Lett is nagy haddelhadd: a ház asszonya mindenféle részeg disznónak nevezte a társaságot, majd nemes indulatában a munka nélkül maradt bélvakaró késsel bizony megszúrta az urát. A bíróság enyhítő körülményként értékelte, hogy a sérülés után azonnal ellátta a sebet, mentőt hívott, sőt, egész nap egy falat kolbászt, hurkát sem evett – az orjalevesre kifejezetten rá se nézett –, ezek mind súlyos megbánásra utaló tényeknek mutatkoztak, így végül feltételes szabadságvesztés lett az ítélet.