Ezt írtuk anno...

1947.
A budapesti Mária Valéria telepen fel nem robbant háborús aknákkal játszottak gyerekek. Rongyokat gyújtottak meg, majd a tűzre rádobták az aknákat és elfutottak. Így, amikor a gránát felrobbant, szerencsére nekik nem esett bajuk, de halálosan megsebesítették Hegyi István gyári munkást, aki a robbanás közelében tartott éppen a munkájából hazafelé.

1957.
Erdélyi József verse: Tavaszi ország

Vadvizeket borzol a szél,
kék a színük, mint az acél,
selyemkendő a zöld mező,
bele a nap virágot sző.

Kint legelész már a jószág –
ilyenkor szép ez az ország,
nem papoké, nem uraké,
hanem a napsugaraké.

1967.
Perkupáról igyekeztünk Edelénybe. Éjszaka volt már, az egész nap zuhogó eső fáradtan szemerkélt. Nem utazásra való ilyenkor a Bódva völgye. Mégis, lám, utazik más is. Gépkocsinkkal beérünk egy szekeret, persze, nincs kivilágítva. És nicsak: a lovak vezető nélkül kocognak az éjszakában. Megállunk, leállítjuk a lovakat is. Ne lenne senki a kocsin? Dehogy nincs! Fekszik a kocsis a szekér aljában, lába már lelóg a lovak közé. Még néhány méter, és esett volna a kerekek alá. Mert tökrészeg. Felhúzzuk, felültetjük, de eldől. Magatehetetlen, nem is tud magáról semmit. Megindulnak a lovak, viszik haza magatehetetlen gazdájukat. De mi lesz, ha elébevágnak egy szembejövő gépkocsinak, ha megriadnak a reflektorfényben? Reméljük, a lovak okosabbak a gazdánál…

1977.
„Tanyán lakunk, nagy öröm ért bennünket: hozzánk is eljutott a villany. Persze, előre megvettük már a televíziót, amit én már első este bekapcsoltam a gyerekeknek. Aztán gondoltam, nem zavarom őket, és kimegyek a konyhába, hogy elolvassam az újságot. Így hát ki is mentem, kezembe a Szabad Földdel. Már sötétedett, mire szokás szerint petróleumot öntöttem a lámpába, kitisztítottam az üvegét és meggyújtottam. Szórakozottságomra csak akkor döbbentem rá, amikor kislányom kijött, és megkérdezte: anya, hát miért nem kapcsolod fel a villanyt…?

1987.
A közelmúltban tartotta az FTC 55. küldöttközgyűlését. Régen fordult elő, hogy egyszerre ennyi rangos vendég foglaljon helyet az elnökségben. Sokakkal együtt ott volt Szabó István az MSZMP PB tagja, a TOT elnöke, Gyenes András az MSZMP KEB elnöke és Váncsa Jenő mezőgazdasági miniszter is. Váncsa Jenő felszólalásában kiemelte, hogy milyen fontos az a társadalmi-gazdasági háttér, amelyet egyes élelmiszeripari vállalatok és termelőszövetkezetek nyújtanak az egyesületnek. Bátorította a gazdálkodó szerveket, hogy ezt a hátteret a jövőben is, lehetőleg minél többen biztosítsák az FTC-nek. A közgyűlés a Fradi-induló dallamaival zárult. Az FTC közelmúltban meghirdetett pályázatára érkezett be az a mű, amelynek első sora bizonyosan jövendölésnek is igaz: Fradi volt, Fradi lesz…

1997.
A rokonszenves, nyugdíjas házaspár Jászkarajenőn, nem is oly rég még gazdálkodott a földjén, a megtermelt zöldséget maguk dolgozták fel sikeres házi konzerüzemükben. Aztán egyik napról a másikra elfogyott az erejük, mindketten kórházba kerültek. Az üzem leállt, s ma már csak a tanya körül tudják művelni a földet. Ám úgy gondolták, hogy csak akad valaki az országban, aki az életét újra kezdhetné a jászkarajenői tanyán. Családi vállalkozás kiadó – szólt hát az ajánlatuk, amire azonban egyelőre senki sem jelentkezett. Ők azonban nem adják fel a reményt, az mégsem lehet, hogy nincs senki hajléktalan, rászoruló, elesett, akit érdekelné ez a lehetőség! Igaz, nem segélyt, hanem munkát ajánlottak…