Ezt írtuk anno...

1947.
Könnyen pénzt szerezhetünk édesvízi kagylóhéj gyűjtésével. A friss, fehér belsejű, legalább 9 centiméteres kagyló lesz alkalmas a feldolgozásra. Amikor szedjük, küldjünk mintát a gyárnak: Iris Rt., III., Föld utca 54., hogy megfelelő-e. Ezer kilónál ne legyen kevesebb a szedett mennyiség. Forró vízben hamar szétnyílik, így az állat könnyen eltávolítható. Kitűnő sertés- és kacsaeledel.

1957.
A szőllősgyörki vásáron két paraszt alkuszik egy jól megtermett muraközi kancára. Na, mi az utolsó szava? Hétezerötszáz. Akkor szóba se állok magával. Pedig ilyen lova még nem volt… Hatezerkilencet adok érte. Kevés, nézze meg jól, nem akármilyen ez a ló! Sántít ez, kérem: a hátsó jobb lábát húzza. De azért hétezret adok. Sántít ám a tóti koldus, de nem ez! Rúgós is ez a dög… Meg a szeme sem áll jól, olyan vaksi! Mondja, csak azért jött a vásárba, hogy a lovamat gúnyolja? Adja hétezerért, vagy az isten áldja. Itt a kezem: hétezerkettőszáz. Hétezerötven (és belecsap az eladó tenyerébe). Hétezerszázötven (és belecsap a vevő tenyerébe). Tudja mit, felezzünk…

1967.
A napokban nyit a BNV – az idén 125 éves a vásár. Ismét új államok látták érdemesnek termékeikkel felvonulni Budapesten: a népi Korea, a Malgas Köztársaság és Kamerun. A Szovjetunió az Októberi Forradalom óta eltelt 50 esztendő felemelkedését kívánja érzékeltetni rendkívül gazdag, sokrétű anyagával. Természetesen ismét megérkeztek a kapitalista országok, élükön az Egyesült Államokkal; még a kicsiny Ausztriából is 147 cég látta érdemesnek elhozni különféle gyártmányait. A vásárterület egyik legvonzóbb részén, a városligeti tavon különféle hajók modelljeiben gyönyörködhetünk.

1977.
A Belkereskedelmi Minisztérium új rendelete szerint megszűnik a Panaszkönyv, helyette bevezetik a Vásárlók Könyvét. Az 1951-ben kiadott Panaszkönyvtől, mivel csak panaszok bejegyzésére szolgált, egy idő után már idegenkedtek a vásárlók is. Az új Vásárlók Könyvébe már bekerülhetnek észrevételeink, javaslataink, sőt az is, ha olyan jelenséggel találkozunk, ami tetszik nekünk… A Vásárlók Könyvét minden kereskedelmi egységben jól látható módon kell elhelyezni, s gondoskodni kell írószerről is. Az indigóval három példányban készülő bejegyzésből egyet eltesz a vásárló, és egészen addig magánál tartja, amíg – nyolc napon belül! – választ nem kap észrevételére. Ha eljárást igényel a bejelentésünk, azt 30 napon belül rendezni kell.

1987.
Az idei könyvhéten kínált 75 mű jelentős része nem mérkőzhetik a régebbi könyvheti kiadványok sikerével. Átsöpört a magyar könyvkiadáson is a botránykönyvek divatja. Egyetlen szerzőnek a labdarúgás, úgymond „kulisszatitkairól” írott munkája háromnegyedmillió példányban került közkézre. Vajon Illyés Gyula egész életműve – valamennyi kiadást egybevetve – elért-e ilyen példányszámot? És már eljutott a könyvárusi forgalomba a sporttudor szerzővel feleselő, ki tudja hányadik legújabb kiadvány, ez is napvilágot láthatott olyan példányszámban, hogy ahhoz képest Nagy László, Szabó Lőrinc és Áprily Lajos egész költőéletének hozama sem ér fel. Arról már nem is beszélek, hogy a hazai örömlányok életét tárgyaló „munka” is pillanatok alatt elkelt, és, hogy a krimik olyan árvize öntötte el az országot, hogy annak se széle, se hossza.

1997.
Nagy riport jelent meg egy kecsketenyésztő asszonyról, aki a farmján kecskesajtot készít, és azt a budai várnegyedben, egy pavilonban árulja. A riport után a vevők persze megrohanták, de kiszállt a hatóság is, és bezáratta a kis üzemet. Indoklás: a tanyán nem volt csempével kirakva a sajtérlelő pince, hiányoztak a többszakaszos mosogatás feltételei, a padlóról lemaradt a csúszásgátló bevonat… Bárki elolvashatja Teubner-Mair-Waldburg-Ehlert német szerzők Sajtok nagykönyve című művét, amelyből kiderül, hogy a leghíresebb svájci kecskesajt rézüstben, kilyuggatott konzervdoboz segítségével, sóban kézzel hempergetve készül. Csempéről és csúszásgátlóról viszont szó sem esik.