Ezt írtuk anno...

1947.
Az utóbbi időben sorozatos tűzesetek voltak Budapesten. Kezdődött a Hoffer-gyárban, folytatódott a Bazilika kupolájában, tűz pusztította a BSzKRt. kispesti telepén, s most a Ganz Hajógyárban csaptak fel a lángok. A tűz csütörtök délelőtt ütött ki a hajóépítő műhelyben. A lángok eloltása után csakhamar bebizonyosodott, hogy a tüzet gyújtogatás okozta. A munkások felháborodása leírhatatlan volt. A Főkapitányság államvédelmi osztálya több személyt letartóztatott. Az összeesküvés felszámolása után a demokrácia ellenségei most így akarják felborítani az ország rendjét, s lerombolni azt, amit a munkások keserű verejtékével felépítettek.

1957.
Nem mindennapi szórakozásban van részük a kenézlői dolgozó parasztoknak. Mozit kaptak. A vándormozi ugyan csak kéthetente tart előadást, de akkor azok is hallják, akik nem akarják. Nevezetesen arról van szó, hogy nincs villany a faluban. De a mozisokon nem lehet kifogni: villany helyett Zetor traktorral hajtják a generátort. Így hát a vetítés alatt a hangot és a zenét a Zetor dübörgése szolgáltatja. Ám ebben a szórakozásban azok is részesülnek, akik nem mentek moziba; a dübörgést ugyanis ingyen és bérmentve kapja házhoz szállítva minden kenézlői honpolgár.

1967.
A Budapest, József Attila-telepi ABC az ország legnagyobb áruháza. Külön vevőként tartják nyilván a nagykereskedelmi vállalatok, külön nekik gyártanak a komoly nagyüzemek. Mi szüksége van akkor egy ekkora cégnek arra, hogy Fábián Tihamér budapesti lakostól 6, azaz hat kiló földiepret vásároljon? Mert vásárol. Tábla hirdeti: „Saját termésű zöldséget, gyümölcsöt veszünk”, és az emberek hozzák a babot, az epret, az áruház meg eladja, és ez jó mindenkinek. Amikor Fábián Tihamér behozta a szamócát, csak az a hat kiló volt az egész boltban, hiszen az eper akkor még primőr volt, a nagykereskedelem nem szállított. Kilónként 36 forintot kapott, igaz a piacon többet is adtak volna, de akkor az egész napja rámegy.

1977.
Ítéletet hirdettek a kiskőrösi járás borhamisítóinak ügyében. Csengőd, Akasztó és Kaskantyú környékén néhány év alatt több ezer hektoliter bort gyártottak citromsavból, cukorból, borseprűből és vízből. Érdekes, de a környéken senki nem tudott semmiről, holott ha valaki egyszer is egyeztetné a szőlőterület, az átadott must- és bormennyiséget, hát sehogy sem egyező adatokat kapna. A most lebukott társaság – 61 vádlott – is kapott: pontosan 109 évet. A főkolomposok 12, 10 és 7 évekre mennek a börtönbe, valamint kártérítésre és vagyonelkobzásra ítélték őket.

1987.
Pozsgay, Puskás, Veledics, Ring, Nusal, Friedler, Buday… Régi-régi molnárdinasztiák őrölték a környék gazdáinak gabonáját Veszprémben, a Séd jóvoltából. Azóta a molnárok felhagytak az ősi mesterséggel; az épületeket, a gépezeteket kikezdte, ronccsá tette az idő. Budayék a mai napig rendelkeznek vízjoggal, pedig a malom immár 36 éve „tartalékban” van. Egy cég csárdát, egy másik fogadót csinálna belőle; ha rajtam múlna, én bizony tovább őrletnék benne…

1997.
Amikor a falunkat elfoglalták a szovjet csapatok, 63 embert vittek el. Ebből csak nyolcan jöttek haza. Mit szenvedhettek azok a szerencsétlenek, amíg a flekktífusz vagy a fagy végzett velük! Én akkor 24 éves voltam, két apró gyerekkel, ott álltam semmi nélkül, még a lovat és a szopós malacokat is elvitték. Bizonyára vannak más özvegyek is, de ők legalább kijárhatnak a temetőbe, gyújthatnak gyertyát. Mi meg legfeljebb az első világháborús emlékműhöz mehetünk, oda vésték fel a második háborúban elpusztultak neveit is… A hadiárva kárpótlást meg csak ígérik, ígérik. Mindenki más kapott már kárpótlást, nyugdíj-kiegészítést, vagy valami juttatást, csak a hadiárvákról nem volt szabad szólni se. Vajon majd akkor kapjuk meg azt az 50 ezer forintot, amikor az már egy kiló kenyér ára lesz?