Ezt írtuk anno...

1947.
Mezőkövesd környékén az elmúlt hetekben olaj után kutattak, ám az egyik mélyfúrás nyomán olaj helyett óriási tömegű forró víz tört elő. A helyszínre kiszállt szakértők megállapították, hogy kimeríthetetlen gyógyforrásra bukkantak, amely főként rádiumot és értékes ásványi sókat tartalmaz. A víz 74 Celsius fokos, amely 2 fokkal melegebb, mint az eddig első helyen szereplő hajdúszoboszlói hőforrásé.

1957.
Nehéz község Tabajd: 1950 óta már a hatodik tanácselnök próbálja egyenes útra terelni itt a közigazgatás szekerét. A falu mintegy 4600 holdnyi területének 60 százalékán az összlakosság alig 20 százaléka osztozik. Még a 30 holdas gazda is csak kisembernek számít errefelé, nem említhető egy napon a 60-70 holdasokkal. Pedig a kisember megfizeti az adóját, nem úgy, mint a tehetősebbje. Így aztán semmi csodálkozni való sincs abban, hogy Tabajd község harmadik negyedévi, 451 ezer forintot jelentő adótervének mindössze 4 százaléka került a kasszába. Mert a nagygazdák hanyag mozdulattal csak annyit mondanak a tanácsházán: „Írják a többihez…” Hát lehetséges ez? Sajnos igen.

1967.
Elkeseredett madárcsata zajlott a baranyai Gödrekeresztúr határában. Egy galambászhéja repülni tanuló varjúfiókát ragadott el, de mielőtt végzett volna vele, rácsaptak a szürke varjak. Előbb csak a közeli fákról röppent 20-30, de aztán több kilométeres távolságból is jöttek a valamilyen módon „értesítést kapott” madarak. Fél óra sem telt bele, s már vagy százan küzdöttek a féktelenül erőszakos ragadozóval. A varjútársadalom egy picinyke tagjáért folytatott kollektív védelem végül is eredménnyel járt: a ragadozó hovatovább már saját életéért harcolt, tépetten, sebesülten meghátrált a túlerő elől.

1977.
A gyantacsapoló munkások hajnali három órakor, pirkadat előtt kezdik munkájukat: akkor indul meg az „erdő vére”, a gyanta lassú gyöngyözése. A fenyőfák 70-80 évesen lesznek vágásérettek, az ezt megelőző 5 éven át csorgatják törzsükből a gyantát. Egy-egy fenyő, egy évben 1,76 kiló nyers gyantát enged ki szöveteiből, amit aztán a papír-, a lakk- és a festékipar használ fel. Jelenleg az ország hat megyéjében – Zalában, Vasban, Somogyban, Veszprémben, Csongrádban és Baranyában – gyűjtik az értékes nyersanyagot. Az idei csapadékos, meleg idő kedvez a gyantatermésnek, országosan 520-530 tonna hozammal számolnak.

1987.
A falusi porta előtt Trabant áll, a fiatal férfi, felesége és a gyerek éppen indulni készülnek. Az öregedő szülék hozzák az útravalót: őszibarack, paprika, paradicsom, néhány szál kolbász kerül a kosárba. Ha csak ennyi haszna lenne a háztájinak, az sem lenne kevés. De tudjuk: a sertésállomány 50, a marha 20, a baromfi 60 százaléka kistermelők kezében van: a mezőgazdasági termelés egyharmadát adják ők. Ma a törvény készítőknek eszébe sem jutna, hogy lehetetlenné tegyék a kistermelőket: a készülő új adótörvény többségüket nem is érinti. Hiszen a nagyüzemek még a XXI. században sem jutnak el odáig, hogy a kistermelők dolgát magukra vállalják.

1997.
Négyezer-négyszáz tekercs hangszalag, kétszáz tekercs mikrofilm és hatszázötvenezer oldal szöveg: e hatalmas mennyiségű dokumentumanyag a Szabad Európa Rádió magyar adásának hangban, filmen és kéziratban rögzített anyaga. A mikrofilmek az 1951-1960 közötti, az adásszövegek pedig a kezdetektől az 1993-ig tartó időszakra vonatkoznak. A teljes anyag – illetve a másolatok – most a Széchenyi Könyvtárba kerül. A Szabad Európa a legújabb kori történelem egyik jelentős nemzetközi vállalkozása volt. Az amerikaiak hozták létre, a magyar osztály 1951-ben alakult meg, Münchenben. Az első adást október 6-án sugározták. Ez után évtizedekig szólt a jellegzetes szignál, s érkezett az információ a szovjet tömb országai számára.