Ezt írtuk anno...

1947.
A gazdasági rendőrség befejezte azt a nagyarányú vidéki malomellenőrzést, amelyet Vas Zoltánnak, a Gazdasági Főtanács főtitkárának kezdeményezésére hajtott végre. Az ellenőrzés során 450 malmot vizsgált meg 200 nyomozó. Különféle visszaélések miatt 117 malmos ellen indítottak eljárást: 57 esetben a kihágás olyan súlyos volt, hogy a malmosokat Budapestre szállították. Egy részüket átadták az államügyésznek, másokat pedig internáltak. A Gazdasági Főtanács figyelmezteti a malmosokat, hogy hagyják abba a törvénytelen őrlést és az egyéb visszaéléseket, mert a rendőrség kíméletlen harcot folytat azok ellen, akik a dolgozókat kenyerüktől akarják megfosztani.

1957.
Olyan ritka a berényi szegény ember szerencséje, mint a fehér holló. Bár fehér hollót láttak már átrepülni Lovasberény felett (meglehet, galamb volt az is), most azonban egy ottani szegény emberre mégis csak rámosolygott a szerencse. Krencz István erdőgazdasági kocsis – a falu népszerű Pista bácsija – akinek jó humora mellett tíz gyermeke van, most kihúzta a lutrit. 38 ezer forintot nyert egy négyes találatú szelvénnyel. A kis zöld szelvény ellenében – amiért 3 forint 30 fillért adtak – most nemcsak az őszi ruházkodás gondjait lehet megoldani, de marad arra is, hogy lerakják egy családi ház alapjait. S ha a szerencse nem pártol el tőlük, egy év múlva olyan otthonuk lesz, hogy csak na!

1967.
Nem lett igazuk azoknak, akik azt jósolták, hogy a televízió miatt megcsappan az érdeklődés a rádió iránt. Ellenkezőleg! Napjainkban a készülékek iránti kereslet megújhodásának vagyunk tanúi, csak éppen nem a hagyományos, hanem a táska- és a zsebrádiókat keresik. Keresik, merthogy vagy nincs, vagy ha van is, nagyon gyorsan eltűnik az üzletekből. Most jó hírt hallottunk a SZÖVOSZ-ból: a legismertebb Szokol és Selga márkákból az idén az eddigi mennyiség többszörösét küldik Szovjetunióból, de felhívták a figyelmünket, hogy a kiváló minőségű magyar táskarádiók, az Orionton, a Camping vagy a Strand korlátlan mennyiségben, OTP hitelre is kapható.

1977.
Itt Pesten, a Népszínház utcában működik a Szolnoki Halászcsárda. Udvari teraszán egy pohár keményhabú sör – valóságos oázis. Hanem az árak! Szolnoki pontyhalászlé: 30,30 forint, túrós csusza tepertővel: 11,70. Nézzük a szomszéd, a szintén másodosztályú Bástya étterem étlapját! Pontyhalászlé: 21,10, túros csusza tepertővel 6,60 forint! Az árkülönbség minden ételnél hasonló. A Halászcsárdának természetesen törvényes fedezete volt az áremelésre, de hát hol van az erkölcsi? Így hát a Bástyába járok, jó szemmel nézem az áraikat, jó étvággyal eszem a főztjüket…

1987.
Püspökhatvanban a minap a falu lakossága összeszaladt: egy kétéves gyermek egy 17 méteres kútba esett. A szülők tehetetlenül futkároztak segítségért, a szűk kútba még létrát sem lehetett beleereszteni. Horváth Csaba helyi lakos nem törődve a veszéllyel cselekedett: egy vastag gumicsövön leereszkedett, odalent egy sállal magához kötötte a meztelen gyereket, aki ösztönösen a nyakába kapaszkodott. Így jöttek ki a kútból. Egyiküknek sem történt semmi baja, de a megnyúlt gumikötelet látva derült ki, milyen veszélyben is voltak.

1997.
Képzeljünk el egy magyarországi lakótelepet, ahol virágoskertben, termő gyümölcsfákban, pázsitos parkban gyönyörködhetünk, a lakók nem szemetelnek, sőt, még a kutyák is tiszteletben tartják a csodás zöldet. A bajai Klapka lakótelepen mindez valóság, hála Ternai Istvánnak, a telep önkéntes, 65 éves kertészének. „Amikor ’71-ben ide költöztünk, az építkezés után még a gaz sem nőtt. Egy idő után nem bírtam nézni, hozzákezdtem a parkosításhoz” – mondja Stefi bácsi. Azóta, két és fél évtizede közel 30 fafajtát, bokorféléket, virágot ápol rendületlenül, reggel hattól olykor éjfélig. „Hogy mi a köszönet? Amikor megállnak az emberek, s ámulva kérdik: ezt mind maga csinálta?”