Ezt írtuk anno...

1947.
Gerő Ernő kommunista miniszter alig egy hónapja jelentette be, hogy hamarosan megindul az olcsó lábbeli-akció, amelynek során 200 ezer bakancs kerül falura. A magyar nép már megtanulhatta, hogy a kommunista szavakat kommunista tettek követik. Így történt most is: a lábbeli-akció máris megkezdődött. Kedden délután az első szerelvények már el is indultak Békéscsaba, Szeged, Debrecen, Nyíregyháza és Szombathely felé. A legdrágább sem kerül 78 forintnál többe. Míg három évvel ezelőtt 3 mázsa búza áráért tudott csak a parasztember bakancsot vásárolni, most 1 mázsa búza áráért is megkapja ugyanazt. És ha a 3 éves tervben úgy emelkedik a termelés, ahogy a Kommunista Párt tervezi, jövőre még olcsóbb lábbelikhez jut a falu népe.

1957.
Értékes ötletek, jelentős találmányok mellett szórakoztató butaságok is érkeznek a Találmányi Hivatalba. Sokan találják fel a perpetuum-mobile-t, vagyis az örökmozgót; az egyik újító frissen bányászott acélból (hol bányásznak acélt?), réz és ezüst keverékéből kíván egy kereket alkotni, amely az ötvözetből kisugárzó erő révén forogna… Van aki ott, ahol a Duna Magyarországra ér, egy kis dombot emelne a folyó útjába, amely ettől felgyorsulva lejjebb már egy kicsit nagyobb dombra is feljutna, hogy aztán végül Budapesten már a Gellért-hegyet is megmássza a folyó, amely így aztán óriás vízierőművet hajtana… És akkor még nem beszéltünk a nyúl és a disznó keresztezésének ötletéről: a nyúl ugyebár szapora, ezzel az eljárással lehetne megsokszorozni a kismalacok számát.

1967.
A mezőgazdasági kiállításon hatalmas gépmonstrum: fogsora van, oldalt meg ormánya. Igaz, ott a kiírás: kukoricacső-fosztó, de az ember már csak olyan, hogy látni is akarja, hogyan is megyen a masina. Ám bekapcsolni nem lehet mondják a német szakemberek, felszívná a kavicsokat. Mérgesen odébb is áll egy idős bácsi, hangosan dohogva: „Megfizettem a belépőt, a pénzemért mozogjon az a szerkezet! Hetvenhat évemből az első ötvenvalahányban kívánhattam én bármit, nem teljesült semmi… Már csak kijár nekem, öregembernek, hogy egyszer miattam kezdjen el mozogni egy ekkora gép…

1977.
Nagy örömmel és tisztelettel szereztünk tudomást arról, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára Üzbegisztán, a krasznodári, a krími, a rosztovi járás, valamint más szovjet köztársaságok kukoricatermesztői versenyt indítottak az öntözött területeken a 100 mázsás, a nem öntözött földeken az 50-60 mázsás termésátlag eléréséért. A Békés megye déli részén gazdálkodó 36 termelőszövetkezetnek természetesen nincs öntözött kukoricaföldje, de az öntözésnélküli gazdálkodást eredményesen végzik. Ezért csatlakozunk a felhíváshoz vállalva, hogy 40 ezer hektáros vetésterületünkön 63 mázsás átlagtermést takarítunk be.

1987.
„Az idő a gazda mindenütt” – tartják az Alföldön; ezért is adta könyvének címéül ezt a bölcs mondást dr. Oláh Andor, aki most megjelent kötetében gyűjtötte össze a természetben élő ember időjósló megfigyeléseit. Olyanokat például, hogy a márciusi por és a májusi eső aranyat ér. És még: ha a baromfiak gubbasztanak, cucálnak, eső lesz, ha a birka álmos, lomha, szeles idő várható, ha csendesen jár a marha, nem lesz változás. Népi megfigyelés: ha halottat visznek a határban, az jégesőt jelent, az akasztott ember szelet, vihart okoz, s azt talán a városiak is tudják, hogy a reumafájdalom meg időváltozást ígér.

1997.
Hogy mennyire eladó az egész világ – azt gyorsan megtapasztalhattuk. Ránk akarnak sózni mindent, ami csak elképzelhető, sőt azt is, amiről nem hittük, hogy eladható. Vehetünk nagy pénzen és kis tanfolyamon önbizalmat, egészséget, szépséget; jól fizető kereskedelmi cikk lett már a munka ígérete is… Árucikk lett a még meg sem született gyermek, csecsemő, gyereklány és kiskamasz, az utcán férfiak és nők kínálják immár legálisan a savanyú szerelmet.