Még a putrilakót is irigyelhetik

Az ezerlelkes Sóshartyánban uniós forrásból óvodát építettek. Támogatásból újítják fel az orvosi rendelőt, pályáztak szociális központra is. Ám a kizárólag „telepi romák lakhatási, munkaerő-piaci és szociális helyzetének javítására elkölthető pénz” miatt az önkormányzat most azzal szembesült, hogy feszültséget okozott a „tehetősebbek” és a lepusztult putrikban élők között.  Hiszen ezzel olyanok kapnak házat a fejük felé, akik egy szalmaszálat nem tettek keresztbe azért, hogy a putrikból kiszabaduljanak.
A sommája legalábbis ez volt a faluban hallott néhány véleménynek, miközben a megyeházán éppen az ügyükben intézkedő polgármester asszonyt vártam. Az óvoda előtt álló felékszerezett, jól öltözött, nevét azonban elhallgató, csinos asszony például azt mondta: családjuknak azért telt házra bent, a faluban, mert kicsi pénzért ugyan, de tizenöt éve varrodában robotol, férje is dolgozik, és havi keresményüket, amihez itt sokan segélyként jutnak, nem a kocsmába hordják. Annak semmi nem jár, aki iparkodik?
A falu romatelepén, ahol megközelítőleg félszázan élnek, megértőbben gondolkodott két sógornő, Balázs Istvánné és Balázs Béláné, noha személyesen ők sem érintettek, mert házaik javítására mindig kölcsönt vettek fel. Az viszont nekik se mindegy, hogyan néz ki a telepük! A járdát, vízelvezető árkot nyáron már ebből a pályázati pénzből építették, a siralmas putrikat felszámolják, lesznek tanfolyamok, munkát is ígértek. Amire nagy szükség van, mert itt szinte senkinek sincs állása. Közhasznú és pesti feketemunka, segély, családi pótlék, fa- és fémgyűjtés, gombászás – ebből jön össze valami jövedelem. A legnyomorultabbtól pedig a támogatást talán nem kéne irigyelni! A polgármester, akit már másodjára választottak meg, eddig mindent kihajtott a falunak, sok köszönetet mégse kapott!
Adorján Jenőné családjától biztosan fog. A gégerákkal műtött férj felesége mutatja nagy sóhajjal tisztán tartott putrijuk egyetlen helyiségét. Ahol csak villanyuk van, a tető folyton beázik, de most azt ígérte a hivatal, hogy lesz lakásuk.
A húszéves Oláh Renáta utoljára a községházánál kertészkedett. Bízik benne, hogy rá is szükség lesz a tervezett gyógynövénytermesztő és -csomagoló üzemben.
Hasonlóan vélekedik a szocpolos kis házukban ötödik gyerekét váró Danyi József, a helyi cigány kisebbségi önkormányzat elnöke és elnökhelyettes felesége is. Ezt a pénzt, miniszteri felügyelettel, csak arra költhetik – nyilván az ő véleményüket is figyelembe véve –, amire szánták. Putrik felszámolására, a hetedik-nyolcadik osztály befejezésének segítésére, szakképzésre, szociális munkára. Danyi József azt mondja: aki akar, előbbre léphet, aki nem, magára vessen! Örülni kell az „égből pottyant állami segítségnek”, nem irigykedni a másikra, mert az önkormányzat segélyezési lehetőségei végesek. És helyben legalább nem érzik a kirekesztettséget, míg a környék gyáraiban egy cigány még hórukkos munkára se kell…
A romaprogramot Tóth Gabriella polgármester a falufejlesztés részének tartja, amiben önkormányzatuknak pillanatnyilag a minisztériumi mentor által megszabott 11 putri felszámolása okoz gondot, mert erre csupán 18 milliót költhetnek. Pedig helyben nincsenek olcsó parasztporták, legalább hatmilliót kérnek egy kertes-komfortos házért. A szaktárca embere górcső alá vette a környéket is, de arra senkit nem kényszeríthetnek, hogy innen elköltözzön. Nem lesz könnyű kibogozni a putrik földhivatalnál nyilvántartott tulajdonosi viszonyait sem, mivel sokszor iratok nélkül cseréltek gazdát. Ahogy a gyerekek után járó, szintén gyakran el- vagy átadott szociálpolitikai támogatásokat sem, noha ez számít önerőnek, s ettől függ, hogy a majdani háznak tulajdonosa vagy bérlője lesz-e a beköltöző. Számukra nem vigasz, hogy hasonló problémákkal küszködnek az ország többi pályázati nyertes településén is. Ők azon lesznek, hogy mindenre találjanak megoldást. Sóshartyánban ugyanis még soha nem fordult elő, hogy pályázati pénzeket ne tudtak volna az előírásoknak megfelelően elkölteni.

A program megvalósulását az Egyenlő Esélyek Mindenki Számára Európai Év – 2007 keretében az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány támogatja.