Véleményformálók

Bevezetés:
2007. 11. 29. 10:45 Konzervatorium
Összeállítottunk egy listát a 25 leggázabb magyar véleményformáló személyiségről. Listánkban éppúgy előfordulnak értelmiségiek, publicisták, kutatók, „szakemberek”, mint ahogy művészek, bulvárszereplők, írók, de helyet kaptak a szélsőséges celebek is. Politikai hovatartozásuktól függetlenül emeltük ide őket, így viszonylag kiegyensúlyozottan kapott a jobb- és baloldal szekértábora is.
Bejegyzésünk célja – a provokáción és szórakoztatáson túl –, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy mekkora felelőssége van egy közszereplőnek, véleményformálónak, és hogy mekkora felelősséggel jár a közszereplés önmagában. Listánkban a sorrendiség nem jelent semmit, ez lista és nem ranglista. Egyedül az elsőnek említett személy foglal ott helyet, ahol, nem véletlenül.
A bejegyzés ötletéért köszönet „tölgy” nevű olvasónknak, aki egy kommentben hívta fel figyelmünket egy ilyen bejegyzés elkészítésére. A kommentekben várjuk a további nevek felbukkanását, szándékunkban áll 50 fősre bővíteni a listát.

(1.) Két lábon járó ideológiai kaleidoszkóp. És valóban az: kicsit idősebbek úgy emlékezhetnek rá, mint a szadesz konzijára, sétapálcával sétafikált mindenfelé és a szabadelvű konzervativizmust propagálta. […] Jól látható az éles különbség a mai, fasisztázó, az emberek agyonverését és elgázosítását „magyar hagyománynak” minősítő (1.) és az akkori, jakobinus emberi jogi nyilatkozatokat ostorozó (1.) között. A sétapálcát hózentrógerre cserélte, a szabadelvűséget marxizmusra. Búcsúabaloldaltólbúcsúajobboldaltól. Eme jelentős szellemi fejlődés végett kapott kitüntetett helyet e listán, továbbá a RAF-éltető megnyilatkozásaiért. Ezen „vétkeit” még az sem teszi semmissé, hogy olyan abszurd helyzeteket teremtett manapság, mint a ráérős budai laptop-anarchista egyetemista tömegek előtt szónoklatként előadott propagandafellépés a forradalmi marxizmusról – bár a konzervatórium humoránál van, és díjazza az ilyen szerepléseket.

(2.) Vándor-újságíró. A Népszabadságnál töltött idejét azzal magyarázta, hogy „akkor jó ötletnek tűnt, hogy a Népszabadságba írjak”, valamint azzal, hogy ő botor, bevette a „barna eső” közeledtének hírét. Így a náciveszéllyel igazolja a népszabis pályafutását. Ám mi mégsem ezért szeretjük, inkább azért, mert talán az egyetlen olyan közíró, aki írásban is tud üvölteni.

(3.) „A” riporter, és minden más, ami létezik, csak mögötte van. Már csak azért is figyelemre méltó jelenség, mert akinek az arca akkora, hogy kilóg a képernyőről, az már különleges és egyedi. Legviccesebb performansza az volt, amikor egy „bérgyilkossal” társalgott, majd a beszélgetés végén a tarifákról érdeklődött – szolidan célozva Orbán Viktor akkori miniszterelnökre. Élelmesebb orbanofóbok bizonyára elkezdték gyűjteni az egymillió dolcsit, hiszen az nem olyan vaskos összeg egy ilyen feladatért. (3.) volt, van, és lesz, ismét visszatért közénk, és legutóbb a „szeressük egymást gyerekek” – „Ferkó-Vikó, üljetek le és beszéljetek” műsorával lopta be magát a szívünkbe. Arról már szót sem említünk, hogy kolumbiai fake-riportja ellenére még mindig műsoron van, és hitelesnek tartják, holott BBC-hagyományokkal rendelkező nyugati országokban az ilyen riportereket képernyőközelbe soha nem engedik többet. (3.) az, aki azoknak tud újat mondani, akik a kereskedelmi médiumok hírműsoroknak álcázott magazinműsorain szocailizálódtak.

(4.) Magát pártfüggetlen kreatívként meghatározó libi-kampánytanácsadó és balos kreatívos médiahuszárként futó figurának köszönhető, hogy a magyar reklámipar még mindig azt hiszi, hogy egy-két jólirányzott szóviccel el lehet adni bármelyik Fabulon sampont. Hagyományteremtő szövegipari bűntényei mára teljesen megfertőzték az egyébként szabadidejében Economistot fordító HVG-t is. Bár szóviccelni a 80-as évek óta megagáz, ő mégis trendivé tette. Legújabb ilyen vállalkozása szerint a szent korona is lehet kúl, és a magyarság össznemzeti idoljaként a huszárokat favorizálja, amit nyilvánvalóan nem magántőkéből szeretne végigvinni. A kezdeti Arc-plakátkiállítást gründoló (4.) saját teremtményét az évek alatt elvitte a lehető legPC-bb irányba, mely jelenleg a mainstream ügynökségek pr-osainak hobbi-kirakatává vált. Lelki szemeink előtt már látjuk a Jézus-haver ötlete alpaján "megmarketingelt" tejesdobozokon díszelgő Petőfit és Szent Istvánt. Sírunk.

(5.) Mindenki ismeri az egyik vezető bank spotjait, amiben Jamiroquai zenéjére ugrálnak macinaciban mindenféle emberkék, akiket még a megatáncba se vettek volna fel statisztának. Tárgyalt személyünk szerint ez médiatörténeti jelentőséggel bíró reklám, persze mindezt a szintén médiatörténetileg kimagaslóan onanizáló Kreatívban tudta mondani. A bank és tánc árukapcsoláshoz mi nagyon bénák vagyunk, mint ahhoz is, hogy helyesen értelmezzük a hellórepublic honlap újításait, melyek számunkra inkább emlékeztetnek egy kezdő kommunikáció és pr-szakos egyetemista iskolaújságról alkotott elképzeléseire, megaciki erőltetett beszólásaira, mintsem egy vezető reklámcég honlapjára. A Republic reklámügynökség amúgyis alakulása óta szívünk csücske, hiszen eredetiségében kb. annyira futotta már régen is, hogy külföldi reklámokat változtatás nélkül honosított meg itthon, eladva saját ötletükként. Ennek ellenére a metroszexualitás közszereplők közötti idoljaként, és a rénszarvasmintás pulcsik doyenjeként feltűnő (5.)-t valami érthetetlen okokból favorizálják a reklámszakmában, nincs pr-konferencia, ahol ne mondaná el, hogy a reklám attól jó, ha a reklámszakemberek a "be yourself and will be no problem" elvet követik. Orgánumát Náray Tamás is megirigyelné.

(6.) Nincs még egy olyan magyar közszereplő, aki ekkora arccal bírna, mint ő, ezt a konzervatórium minden szerzője egyöntetően meg tudja erősíteni. Véleménye szerint az információs társadalomból a magyar „bibliát” ő írta. Az általa gründolt alapítvány, a DÉMOSZ magát pártfüggetlenként hirdeti, ami már csak azértis arcátlanság, mert kiadványaik között szerepel egy részletes elemzés GYF-ről, továbbá mindenki tudja, hogy tárgyalt személyünk privát tanácsadója említett személyünknek. Meggyőződése szerint Peter Berger azért óriási arc, mert márványvillában lakik, véletlenül sem azért, mert megírta a Social Construction nevű alapmunkát. Tibor maximumra fejlesztette az egyetemi oktatásban „szekundáns” előadónak hívott talpnyalók és phd-tanoncok (valójában kávéfőzők és írásvetítő-kezelők, persze szigorúan öltönyben) szerepeltetését az óráin, hiszen ő nem egy, hanem sok esetben mindjárt három szekundánssal dolgozik. További bűnei között szerepel a Castells könyvek elejére írt bevezető, amiben kínosan törekedett arra, hogy az egyébként mérhetetlenül semmitmondó információs társadalomról publikáló Castellsnek valami érdekes önéletrajzot kreáljon. Kedvencünk még a DEMOS által kiosztott pályázatok, melyekben százezreket lehet nyerni, ha valaki 5 db. ppt táblát nyújt be valami társadalmi problémáról. Meg sem említjük, hogy kik kapták meg eddig ezeket a díjakat…

(7.) Minden nagymama és korosodó családanya által álomférfinek tartott (7.) a provinciális közéleti társalgás magyar meghonosítója. Ő már akkoris megbeszélte a dolgokat Jutka nénivel, amikor még nem lehetett megbeszélni semmit. Manapság a ballib rádiójában nyomul, ahol a büfésnénin kívül mindenki rózsaszín tangát hord. (7.) hithű libiként igen széles spektrumú életpályát futott be, ami kezdődött NYC-i tudósítóként, amiből aztán egy képeskönyvként eladott verseskötet lett médianyom, majd folytatódott az 50-esek pornójával foglalkozó lektűrrel, de nem idegen tőle a publicisztika műfaja sem. Mi mégis azért szeretjük, mert pártfüggetlenül tud elbeszélgetni mindenkivel arról, hogy miért jó dolog baloldalinak lenni.

(8.) Rá sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy megfontoltság és józan ész tekintetében említésre méltó volna. Legutóbbi emlékezetes kinyilatkoztatása szerint Mr. Reformer társadalmi ámokfutásánál még a Tanácsköztársaság is jobb volt. Ergo, a gazdaság tönkretétele és a hazudozás rosszabb, mint az, amikor kulákokat temetnek élve a földbe. Éles szemű realista a mi (8.)-nk. Véleményünk szerint a magyar irodalom sokkal gazdagabb lett volna, ha többen megmaradnak csak az irodalomnál, ahogy Csurka Úr, úgy (8.)-nk is maradhatott volna a költészetnél. Külön örömkönnyek közepette szoktuk olvasni a Miép jobb időit idéző zsidózó cikkeit is.

(9.) (9.) elvtárs a baloldali médiapropaganda archetípusa. Nélküle nincsen baloldal sem. (9.) elvtárs újságíró, és nem mellesleg a Pártkelte c. reggeli-délutáni műsor prominens figurája. Ex-kommancsként hű a Párthoz, a Néphez, így nemrég végignézhettük, amint széles nyelvcsapásokkal „kérdezgette” GyF-et a reformokról, meg arról, hogy miért is ilyen hülyék a magyarok, hogy nem fogadják tapsviharral az aufklérus reformnak nevezett mérnökösködését.

(10.) A legidegesítőbb ezoterikus guru, a pszichológiatudományok Müller Pétere, utazó vándorbohóc, aki 2007-ben még hisz abban, sőt propagálja, hogy az LSD-vel lehet pszichoterápiát folytatni. Radikális nézetei szerint a pszichiátria boszorkányüldözéshez hasonló, továbbá a pszichiátriai kezeltekkel valójában csak „el kell beszélgetni”, semmi több. Szakmája szégyene, a legtöbbet tett azért, hogy a pszichológiát áltudománynak tartsák az emberek. Féltudású – máshol alig alkalmazott, szakmailag leírt – hívei által gründolta a saját nevéről elnevezett intézetet, aminek szervezésében fizetős előadásokkal járja az ország egyetemeit, ahol olyan Müller Péter által is irigyelt témákról tart előadást, mint a Féltékenység és a Vallás pszichológiája.

(11.) Egy ideig fogalmunk sem volt róla, hogy a „(11.)-kabaré” mégis mi a nyavalyából tartja fönn magát, mert meggyőződésünk szerint nincs már olyan elbutult nyugger, aki ezen a szánalomhalmazon röhögni tud. (11.) humora körülbelül olyan, mint Győzike stílusérzéke – gy.k. nincs neki olyan. Aztán lássatok csodát, nem is a humorral köszönőviszonyban sem lévő kabaréjából tartotta fönn, hanem a mutyizásból. Természetesen a műsor folytatódik, és a kádári hétköznapokat visszasíró nyuggereknek van esélyük arra, hogy egy kiadós orbánozás-jobbosozás közepette úgy érezzék, valóban vicceket hallgatnak.

(12.) Közéleti ámokfutóként számon tartott figura, aki tízoldalakat képes megtölteni semmitmondó tartalommal. A pc közbeszéd kizárólagos felmagasztalója, aki leginkább furkósbottal verné szét mindazon embereket, akik a ballib közgondolkodás ellen szót emelnek. Közszolgálatot úgy képzeli el, hogy a mindenkori baloldali hatalom egyeneságú szócsöve. Meghatározása szerint a szólásszabadságról csak ő tud helytállóan nyilatkozni, ilyen irányú megnyilvánulásai még a Milliánus Halmai Gábort is tiszteletre tanítják.

(13.) Semminemű előítéletünk nincs azokkal szemben, akik Szovjetunió-szakértők, de azokkal, akik az MSZP-ben Kiss Péter mögött sorakoznak föl, na azokkal már igen… (13.)-tól nekünk mindmáig a kedvencünk az volt, hogy az alternatív rendszerkritikai megmozdulásokat nyíltan elítélte a választások alatt, tudván, hogy az alacsony részvétel a jobboldalnak kedvez. Fickósnak érezné magát, ha még mindig állampárt lenne, ennek ellenére csodálatos öröm tölti el szívünket, mikor „szembenézős” cikkeit tudjuk elolvasni, valamelyik pártlapban. Nézetei szerint azok, akik kritikai alapon szerveződő civil új szociális mozgalmak tagjai, és még „lázadozni” is mernek az egyébként számára kizárólagosan lehetséges baloldali győzelem ellen, azok mind a) pénzemberek (ezt nem tudjuk, mit jelent (13.)-i értelmezésben…), b) hülyék. (13.) tudományos cikkei sem semmik, mindig megörvendeztet bennünket szigorúan „objektív” (marxista) elemzéseivel; legutóbbi cikkében az iránti aggodalmát fejezte ki, hogy a posztmodern történetírás dekonstruálja a bolsevik forradalmat. A mi szívünk is zokog emiatt.

(14.) Sisso néven elhíresült közírónk a Magyar Narancs erkölcsi fertőjéből kinőtt díszfeminista. Ha létezik szavak kisajátítása, akkor a sznob szó jelentéstöbblettel való megtöltését neki köszönhetjük, iránymutatása alapján heti válogatást kaphattunk arról, hogy milyen helyekre is jár a jóléti individuálisan túlfűtött pösti úrinépség sznobulni (szórakozni). Ennél az ízlésterrornál is nagyobb bűne a feminizmus hazai felkarolása, melyet mi megbocsáthatatlan ideológiai terrornak tartunk tőle. A tűsarok (szigorúan kisbetűvel) lapjain harcba szállt az afrikai nők csiklóján keresztül, az elnyomó férfiakon át, a nőverésig mindenért, ami kapcsolatba hozható szerelmével, a feminizmussal. Szemellenzősségére még az sem mentség, hogy harcos feministaként jó ideig visszavonult családanyaként élt, ezzel pedig a feministák számára főbenjáró bűnt követett el.

(15.) Hogy mennyire „értelmiségi”, az vitatható, de arra ma úgysincs standard mérőeszköz, és ami van, az sok mindent megenged. Nem is olyan rég még az elvtársakkal mulatott, ma már a narancssárga klumpáját mutogatja a kereskedelmi csatornáknak. Dereng még valami, hogy volt valami koszos biznice, de az idő elhomályosította az emlékeket. A szociktól egyenes út vezetett a Hír Tv jobbos „beszéljük meg”-jellegű műsorába, ahol jobbos nyuggerekkel beszéli meg, mekkora szemét egy kormány ez a mostani szoci, és utasítja rendre nem akármilyen stílusban a vele egyetértő és egyet nem értő betelefonálóit. Különösen érdekesek felvillanó félperces eszmetörténeti elemzései, amikor is pl. tanúbizonyságát adja annak, hogy Adam Smithről a leghalványabb gőze sincsen. Noch dazu, szörnyű ingeket hord, és ha már a narancssárga kommancs jelenség komplex képét akarjuk rekonstruálni, még egy dolog eszünkbe jut… nomen est omen.

(16.) A kezdeti sportújságírós karrier után a Zöldtetős külvárosi vendéglőből publikáló nemzetpubber a kedvenc olvasmánya a Konzervatórium szerzőinek. Élesen objektív témaismertetései, népmesei fordulatai, és szinte már nyelvújító szókapcsolatai, továbbá a központozás és a mondatszerkesztés avantgarde művelése kiemeli őt a többi pubber közül. „(16.) Bundynkban” mindig lehet bízni, kedvenc vendéglőjének kanapéjáról teljes bizonyossággal elemzi a tőle megszokott sziporkázó stílusban a magyar közélet eseményeit.

(17.) A Mennyországban helyet adó Atyánknak beszólni külön élmény számunkra. Két főbűne van, az egyik a szerdai pártlapos bejegyzései, melyek Tandori folyószövegként csapongó regényeit és Totyi-magasztaló írásait is megszégyenítően semmitmondóak, továbbá az „indexes” stílus meghonosítása és elterjesztése. Nekünk személyéről leginkább Tamási Áron Ábelje ugrik be elsőre, aki felkerülvén a „rengetegbe”, nem találván helyét a „nagyvárosban”, csapkodva, idegesen ugrál az értékpluralizmus útvesztőjében, egyedüli értékként a „beszólást” feltüntetve. A már fentebb említett (5.)-tel történő pacsizás csak súlyosbító tényező. Médiafenegyerekként (ez vajon mit jelent?) elemzéseiben Bakács Tibor szintű mélységekbe süllyed, melyekre az sem mentség, hogy a legolvasottabb és legdinamikusabban fejlődő online portált vezeti.

(18.) Komikusként indult, aztán megkomolyodott: politikai, közéleti műsorokat kezdett el vezetni, és körbejárta a honi médiabirodalmat. Bár igyekeztek a közte és Orbán Viktor között meglévő mély barátságot demonstrálni (és mindemellett természetesen őt adásban fényezni), a „Szólás Szabadsága” c. műsorban sikerült megvalósítania a műsor címének antitézisét. A kerekasztal-beszélgetésekbe meghívott vendégek nevein végigpásztázva az ember biztos lehet abban, hogy a vendégek garanciát jelentenek a minőségre. Tiszteljük, hogy dodgembe tudta ültetni Hasselhoffot, de ez még nem elég a szimpátiához.

(19.) Bár eredetileg nem állt szándékunkban rátenni a listára, kiharcolta magának. És nem azért, mert a Hamlet szerinte olyan posztmócsing felfogásban az igazi, hogy a főhős a Mátrix zenéjére begörkorizik a placcra és graffiti formájában közli a közönséggel a „lenni vagy nem lenni” mondatot, és még csak nem is azért, mert önjelölt divatdiktátorként sálban ül be a Heti Hetes stúdiójába, és akkora gyűrűvel ijesztgeti a nézőket, hogy még Brezsnyev elvtárs a kitüntetéseivel is megirigyelné. Pusztán azért, mert erkölcsi érzéke sem túl kifinomult, legutóbb nem átallott azt mondani, hogy minek annyi cicoma a joggal, jól oda kell somni a tüntetőknek, és el van rendezve. A Heti Hetes önmagában külön médiaszemélyiségként is helyet kaphatna listánkon, de az ott helyet foglaló művészeink közül (19.) kiemelkedő teljesítményt szokott nyújtani.

(20.) Nehezünkre esik róla írni, mert meggyőződésünk, hogy az elkövetkezendő napokban meglátogat minket ezért valami fekete, elfüggönyözött Volga, benne két épp állás nélküli „pártfüggetlen” oknyomozó újságíróval, megragadják grabancunkat és átcipelnek minket Recskre. Nehéz bármit nyíltan állítani a magyar média egyik kiemelkedő produceréről. Járhatatlan út, de tanácsot kérnénk Fenyő Jánostól. Egyetértünk ugyanakkor azzal, hogy az IMDB szerint minden idők legjobb filmje a Keresztapa-trilógia! És természetesen ezúton szeretnénk neki gratulálni a legújabb hűvösvölgyi villájához is!

(21.) Mostanság überjobber lapok publija. Szalonantiszemita-összeesküvéselméletes hajlamainak kompenzációja gyanánt Izraelben kért letelepedési engedélyt. Németországban nemi erőszak többszörös elkövetésével vádolták, melyeket persze végig tagadott. A szabad asszociáció nem akármilyen mestere, a New York-i tőzsdéről egy hirtelen flashback-el azonnal a malária áldozatainál köt ki. Az egyszerű igazságok képviselője. Véleményünk szerint jelenléte a médiában konstans médiahack, és valójában ugyanolyan megélhetési provokatőr, mint anno Szabó Albert volt.

(22.) Szimbólum. A közszolgálati médium élő mintapéldánya, továbbá annak, hogy ez a szókapcsolat mit is takar kishazánkban. Véleményünk szerint a rádiókabaré az, hogy (22.) a rádiókabaréban van, humorban a fentebb tárgyalt (11.) szintjén áll, beszédtechnikailag nem a legvirgoncabb, holott tudvalevő, hogy a MR az egyetlen hely, ahol mikrofonengedélyre kötelesek a megszólaló műsorvezetők. Látványos kirohanása az új Petőfi Rádió ellen tovább heccelt minket, pedig a kirúgása után rendezett sértődős műbalhéja már eleve megfeküdte a gyomrunkat, ami humorbonbonjainak köszönhetően már eleve nem volt teljesen egészséges. A létező szocializmus mártírja, aki alól mindent kiszerveztek már, a lovitól a rádiókabaréig mindent, ő pedig feleszmélt, hogy az, hogy összepacsizott a mindenkori balos államhatalommal, az még nem jelenti azt, hogy közepesen fontos rádiós állásából fog nyugdíjba menni. Hócipő nevű lapjának pedig egyetlen erénye Fábry Sándor kitermelése volt eleddig.

(23.) A legújabb magyar szalonnackó sajtótermék, a Kurucinfó emblematikus figurája. Ahhoz egy mélylélektani kezelés kellene, hogy meg tudjuk fejteni, bár a látszat ellenére nem lehet bonyolult jelenség. Valószínűleg már az általános isiben is, ahol mindenki az asztmás-szemüveges kis zsidó srácot rugdosta seggbe, ott is (23.) volt a lánc legvégső szeme, és így a végső szenvedő. Így nem véletlen, hogy amint megpillantjuk, a zoknira szandált tipikus esete jut eszünkbe. Amiben még biztosak lehetünk, az az, hogy amint elkezd dobolni egy 20 fős hídzárnál, azonnal akcióba lépnek a zsernyákok. Alapvetően ide se emeltük volna, de a kuruczinfó által kifejtett hatástól nem tudtunk eltekinteni, és elképedt szemekkel konstatáljuk, hogy mennyien vevők az ott leírt gondolatokra. Szerkesztőségünk egyébként azon tipikus városi legenda híve, hogy a kuruczinfót a Matula.hu-t gründoló csoport alapította, és már várjuk, hogy mikor jön a beismerő post a kuruczra, hogy „bocs, ez egy médiahack volt, srácok”.

(24.) A Heti Hetes konstans „függetlenje”, ide is-oda is rúgok. A bazitai Darth Vader demonstrálandó függetlenségét és közéleti semlegességét, a Heti Hetest otthagyta és csatlakozott a Pártkelte stábjához. Ha valamiért az ember nem tudott elaludni a Heti Hetesen, az nem a reklám miatt volt, hanem a ritmusos szuszogás miatt.

(25.) Politológus és special guest star a Heti Hetesben (újfent garancia a minőségre). Ám még a HH-ben való szerepléseit is alulmúlják tökéletesen unalmas és szakértelem teljes hiányáról tanúskodó politikai elemzései. Állandó ultima ratio-ja az, hogy ő aztán ismeri a „fiúkat”, és bizony, nagyon-nagyon jól tudja milyenek is ők. Politológusi hivatásához hűen testesíti meg elemzéseiben a minimális objektivitás kritériumait, és alig érezhető a komcsi-libsi hatalomhoz való simulása.