Ezt írtuk anno...

1948.
A moszkvai repülőtér parancsnoksága a környék szamárköhögésben szenvedő gyermekeit ingyen látja vendégül repülőgépein, amelyek két-háromnapos időközökben félóra hosszáig 4000-5000 méter magasba viszik a beteg gyermekeket. A magasban külön beosztott pilóta mesél a kicsiknek, hogy nyugodtan maradjanak a repülés alatt. Három-négy repülőút után a szamárköhögés minden esetben nyomtalanul elmúlik.

1958.
Kitenberger Kálmán, a Nagy Vadász, szombat délután örökre lehunyta Kilimandzsárótól Nagymarosig oly sokat látott szemét. A hír hallatára sok-sok embernek dobban meg a szíve az országban és a határainkon túl is, hiszen könyveit más országokban is ismerik. Elszorult szívvel gondoltak rá a vadászok, a természetkutatók, akik Afrika rengetegeiről, az oroszlán-, az elefánt-, a kafferbivaly-vadászatokról az ő könyveiből szerezték a legtöbb tudást. Léváról indult el, ott végezte a tanítóképzőt, aztán életútja hatszor is elvezette Afrikába, ahová mindig kevés megértéssel, kevés segítséggel indult el, de élményekben, tapasztalatokban és vadásztrófeákban gazdagon tért onnan vissza. Az utóbbi években visszavonultan, többnyire Nagymaroson élt, ahol tavasztól őszig kiránduló fiatalok, csoportok látogatták, hogy megismerhessék a 76 éves Kálmán bácsit, és tanuljanak tőle. Most elárvult a csöndes nagymarosi ház.

1968.
Záhonyban ünnepélyesen átadták rendeltetésének a Nyíregyháza-Záhony közötti villamosított vasútvonalat. Az első vonat délután fél kettőkor futott be a feldíszített pályaudvarra, ahol több ezres tömeg várta vendégeket. Dr. Csanádi György miniszter beszédében méltatta a villamosított vasút jelentőségét, és kiemelte, hogy ettől az időponttól kezdve most már a nyugati határtól a keleti határig villamosított vonal szeli át hazánkat. Az átadási ünnepségen megjelent és beszédet mondott Fock Jenő, a minisztertanács elnöke is.

1978.
Január 6-án visszatér Magyarországra Szent István koronája. Több mint három évtizedes távollét után ismét a magyar nép birtokába kerül első királyunk becses emléke, és hazatérnek a koronázási ékszerek is. A koronához jó néhány kalandos történet fűződik; sokan óhajtották kézbe kaparítani. Legutoljára, a második világháború végén, a magyar fasiszták hurcolták el Ausztriába, ahol azonban az amerikaiak birtokába került. Az, hogy most a korona visszaszolgáltatásáról döntött Carter elnök, a nemzetközi enyhüléssel és a magyar-amerikai kapcsolatok javulásával áll összefüggésben. A koronát a „nép adja a népnek”, vagyis az amerikai nép adja vissza a magyar nemzetnek.

1988.
Ezekben az év eleji napokban valamennyien számvetést készítünk: milyen óévet hagytunk magunk mögött, és főleg, mit várunk az új esztendőtől. Most azonban valahogy hiányzik az ilyenkor szokásos derűlátás: ehelyett aggodalommal tekintünk az új esztendőre, hiszen saját bőrünkön érezzük: bajban van az ország, összébb kell húznunk a nadrágszíjat. Számolgatjuk, kit hogyan érint a személyi jövedelem adózás, miként korlátozzák a béremeléseket, mekkora összeget vesz ki a pénztárcánkból a beígért 15 százalékos infláció, az ÁFA következtében hogyan emelkednek majd a fogyasztói árak, s lesz-e elég erőnk, energiánk a többletmunkára, hogy a kedvezőtlen hatásokat valahogy átvészeljük?

1998.
A nyugalom és a békesség Európában egyedülálló szigete, a Hortobágy, még évtizedekkel a háború befejezése után is bombák robbanásától remegett. Hétezer hektárnyi területét használták lőtérnek az „ideiglenesen” itt tartózkodó szovjet csapatok. Reméltük, hogy az 1991-es kivonulásuk után visszaáll a nyugalom a pusztán, de nem így történt: a Honvédelmi Minisztérium máig használja a területet lőtérként. Évenként újra és újra ropognak itt a fegyverek, hullanak a gránátok, lényegében minden maradt a régiben. A világörökség részének tekinthető Hortobágyon máig fenntartott lőtér súlyos vád a rendszerváltás utáni kormányokkal szemben.