Ezt írtuk anno...

Március második hetében

Misc2008. 03. 14. péntek2008. 03. 14.
Ezt írtuk anno...

1948.
Száz esztendővel ezelőtt forradalmak szele söpört végig Európán. A tékozló, zsarnok úri rend, és a szegény emberek között majdnem mindenütt kenyértörésre került sor. A dolgozók sűrű sorokban sereglettek a forradalmi vezetők köré, s a forradalmi tömegek között mindenütt ott volt a robot, a dézsma és az adók alatt nyögő, végsőkig sanyargatott parasztság is. Az 1848-ban megkezdett fölszabadulás mára befejeződött. A magyar parasztság valóban szabad lett. Megmenekült a földesúrtól, a népnyúzó szolgabírótól, a csendőrszuronytól és az ínségtől. Száz esztendeig várt arra, hogy Táncsics, Petőfi és Kossuth követelése valóra váljék, de nem hiába várt, a szabadságot meghozta számára a magyar népi demokrácia, a munka és a béke forradalma: övé lett a föld!

1958.
Süvölt a szél, hordja a havat. Polgárdi főutcáján egy kucsmás ember ballag, arcát vörösessé festette a hideg. Dob csüng a válláról, megszólítom:
– Pátkai István vagyok, a tanács hivatalsegédje.
– És hol járt ebben a zimankós időben?
– Dobolni voltam.
– Dehát elviszi a szél a hangját, semmit sem értenek belőle…
– Már nem kurjongatok én, mint régen kellett, mert a technika nekem is segített. Csak kiteszem a hirdetőtáblára a géppel sokszorosított szöveget, aztán jó pörgősen belekeverek ebbe a kutyabőrbe, és kész.
– Hány helyen kell a szöveget kiragasztania?
– Nyolcvanöt helyen. Essen eső, fújjon a szél, hideg legyen vagy forróság, én mindig a helyemen vagyok!

1968.
Hodek József ajándéka címmel múlt év novemberében írtunk arról, hogy a Kisbér-Battyánpusztai Virágzó Tsz nyugalmazott, Kossuth-díjas elnöke a Nagy Október 50. évfordulójára kedves ajándékot készített Leonyid Brezsnyev elvtársnak. Egyetlen hársfatömbből 50 láncszemből álló fűzérrel díszített vörös csillagot faragott ki, ajándékul. A napokban aztán felkeresték Hodek elvtársat a szovjet nagykövetség munkatársai, akik tolmácsolták Brezsnyev elvtárs köszönetét, jókívánságait, és átadták ajándékát, egy az 50. évfordulóra készült különleges tranzisztoros rádiót. Hallgassa még nagyon sokáig a rádiót, kedves Jóska bácsi!

1978.
Nőnap. Amikor én voltam gyerek, elképzelhetetlen lett volna, hogy apám pelenkát mosson. A mai fiatal apák viszont épp olyan ügyesen fürdetik, pelenkázzák a kicsit, mint az anyák. Tudom, nem a házimunka megosztás a legfontosabb kérdés. De mint jelenség tükrözi a fiatalok gondolkodásmódját, hogy a gyermeknevelés, a háztartás a család feladata. S ezek a fiatal asszonyok és lányok mára munkahelyükön sem hagyják magukat háttérbe szorítani. Unokáik vagy dédunokáik pedig egyszer majd megkérdezik: nőnap? Hát az mi volt? De addig a világnak sokat kell változnia.

1988.
Fazekas László, a volt válogatott labdarúgó, engedély nélkül edzősködik Belgiumban. Az ÁISH illetékese elmondta, hogy immár fél éve felszólították a hazatérésre, de Fazekas nem jelentkezett. Szerinte jelentkezett, de a leveleire nem válaszoltak, ezért aztán úgy gondolta, hogy az engedélye automatikusan meghosszabbodott. Kiderült az is, hogy Fazekas 200 ezer belga frankkal tartozik a Nemzeti Banknak, de nem fizetett. Lacika! (Aki majd húsz éve, Marseillesben még gyönyörű voltál!) Írjál és fizess, légy szíves…

1998.
Pónilovakat tenyészt Akasztón egy lelkes szakember. Arra törekszik, hogy minél kisebb méretű lovacskái szülessenek. Így jött létre Dugó, a kedvenc, akit gazdája csak biofűnyírónak nevez. Magassága mindössze 77 centiméter. Sokak szerint az apró termetű lovacskák elterjedése különösen a hivatalnokok számára volna ajánlatos, mert egyesek közülük igencsak magas lóról néznek az ügyfelekre…

Ezek is érdekelhetnek