Fáradhatatlan gondnokok

A vidéken élők számára jól ismert rendszer egyik lényeges eleme a civil szféra, az önkormányzatok és a központi igazgatás összehangolt tevékenysége, melynek gyakorlati megvalósítását falugondnokokra, illetve tanyagondnokokra bízzák. Kemény Bertalan számára egész életében a vidék s az ott élők sorsa volt a legfontosabb. Épp ezért azon munkálkodott: miként lehetne csökkenteni a kistelepüléseken és a tanyákon élők hátrányos helyzetét, mit tehetne életkörülményeik jobbítása érdekében. Emberségével és elkötelezettségével elérte, hogy a magyarországi falugondnoki rendszer ma már megközelítőleg ezer településen működik, és a szolgálatot a határainkon túli magyarok is egyre több helyen vezetik be – tudtuk meg Csörszné Zelenák Katalintól, a Falugondnokok Duna–Tiszaközi Egyesületének ügyvezetőjétől. A hatszáz fő alatti településeken a falugondnokság létrehozásáról a helyi képviselő-testületek döntenek. Magyarországon 640 falu- és 350 tanyagondnokság létezik. Az utóbbi tevékenységet Hajdú-Biharban például húsz munkatárs végzi, reggeltől estig, hétvégén és ünnepnapokon is, csekély fizetségért.
A mintegy kétezer lelket számláló, román határ menti Fülöpön 12 éve Hutóczky Imre látja el ezt a feladatot. Reggel fél kilencre már a pontos napi munkatervet is megbeszéli a polgármesternővel. Fülöp külterületét kell végigjárnia a település kisbuszával.
– Hogy merre kell mennem? – kérdez vissza. – Bánházára meg a hozzá tartozó Petőfi-, Fülöp-, Jókai- és Béke-telepre, de áprilistól majd Felső-Fülöpre is kijárok, hiszen tíz család él ott.
A Petőfi-telepen már nagyon várják Hutóczky Imrét. A 80 esztendős özvegy Béner Mihályné különösen, de a Szilágyi házaspár számára is megváltás a falugondnok érkezése. A férfi ebédet, gyógyszert és nem mellékesen jó szót visz a távoli tanyák lakóinak, valamint a listára felírt árut a fűszerestől. De ha megkérik, levelet ad fel a postán, receptet írat, megeteti a jószágokat, behordja a tűzrevalót. Nem lenne kötelessége minden apró-cseprő feladatot magára vállalni, de Hutóczky Imrének nagy a szíve, s lételeme a másokon segítés. – Van persze olyan hely is, ahová nem megyek be, mert nincs rá igény. Megelégszik az illető, ha csak a párkányára teszem az ételhordóját. Egyébként bárkinek eszébe jut valami egyéni kívánság és felhív telefonon, megyek és segítek – feleli. – Igaz, hogy a doktor úr is kijár a szétszórt tanyákon élőkhöz, de ha úgy kívánják, orvosi szakrendelésre is elviszem őket. Vagy épp a közeli Nyírábrányba a piacra, a boltba, de segítek az egyéni, hivatalos ügyek intézésében is. A falunapra, a templomba vagy épp temetésre is elszállítom őket. A gyerekeket pedig az iskolába, oviba, sport- és kulturális rendezvényekre.
S hogy kell-e valamitől félniük a tanyán élőknek? Hutóczky Imrétől megtudom: mindenkinek van kutyája és „hét lakat” az ajtaján. Egy-két fatolvaj felbukkan ugyan, de nem jelentenek komoly veszélyt. A tanyán élők ragaszkodnak az otthonukhoz, megszokták a tanyai életet, máshol nem is szívesen laknának.


A fotókon: Kemény Bertalan

Kemény Pál, Kemény Bertalan legidősebb fia örömmel olvasta az édesapja emlékéhez méltó és szép cikket, s szeretné néhány, saját készítésű fotóval gazdagítani a cikk képanyagát.