Kutyaposta

„Mendegélt az úton egy ember, a lova meg a kutyája. Egyszer vihar kerekedett, és belecsapott egy fába a villám. Mindhárman meghaltak. De az ember nem vette észre, hogy már elhagyta az élők világát, és tovább bandukolt a két állattal. Néha időbe telik, míg a halottak megszokják új helyzetüket… Hosszú volt az út, a nap is erősen tűzött, csorgott róluk a verejték, és rettentő szomjasak voltak. Az egyik kanyarban észrevettek egy márványkaput, amely egy arannyal kikövezett térre nyílt. A tér közepén kút állott, amelyből kristálytiszta víz csordogált. A kapuban egy férfi őrködött. A vándor odament hozzá, és megszólította.
– Jó napot. Jó napot – felelte az őr. Miféle hely ez? Ez a mennyország. Nagyon szomjasak vagyunk. Lépjen be nyugodtan, itt ihat, amennyit csak akar – s az őr a kútra mutatott. A lovam és a kiskutyám is szomjas… Sajnálom – mondta az őr –, de állatok nem léphetnek be.
Az ember, bár rettenetesen kínozta a szomjúság, nem akart egyedül inni. Köszönt, és továbbment. Megint gyalogoltak fölfelé, már teljesen ki voltak merülve, amikor megérkeztek egy ócska kapuhoz. Egy fa árnyékában hevert egy férfi, az arcát eltakarta a kalapja, valószínűleg aludt.
– Jó napot – köszöntötte a vándor. A férfi félretolta a kalapját, és biccentett. – Szomjasak vagyunk, én, a lovam és a kiskutyám. Van ott egy forrás a kövek között – mondta a férfi –, igyanak csak kedvükre.
Az ember, a lova meg a kutyája odamentek a forráshoz, és sokáig ittak. Aztán az ember visszament a férfihoz, hogy köszönetet mondjon neki.
– Jöjjenek csak nyugodtan, bármikor – felelte az. Egyébként hogy hívják ezt a helyet? Mennyország. Mennyország? Az nem lehet! A márványkapu őre azt mondta, hogy az ott a mennyország! Áh, az nem a mennyország, az a pokol.
A vándor megdöbbent.
– Meg kellene tiltaniuk, hogy ők is ugyanezt a nevet használják! Ez a téves információ óriási zűrzavart okozhat!
– Bizonyos szempontból viszont nagy szolgálatot tesznek nekünk. Ugyanis ott maradnak azok, akik képesek elhagyni a legjobb barátaikat…”
A Kutyapostás nem tülekszik a mennyországba. De ha tehetné, idelent, a földön megteremtené legalább a kutyamennyországot…