A monoki helyzetről

Íme a válasz:

A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogok
Országgyűlési Biztosa
Dr. Kállai Ernő Úr részére
1051 B U D A P E S T
Nádor u. 22.
Tisztelt Országgyűlési Biztos Úr!
Az Ön által küldött levélben feltett kérdéseket megválaszoltam. Úgy gondolom, hogy a válaszok mellé egy széles helyzetképet, egy tárgyilagos elemzést is küldök Önnek.
A monoki önkormányzat által hozott rendeletek kizárólag gazdasági és az ország érdekeit szemelőtt tartó rendeletek.
A rendelet megalkotásánál fel sem merült bennünk, hogy a Monokon élő roma embereket előnytelen vagy méltatlan helyzetbe hozzuk.
Monokon a magyar és a roma lakosság országos szinten is példamutató módon él együtt.        A gyerekek mind az iskolába, mind az óvodába együtt járnak, együtt tanulnak, szabadidejük nagy részét  együtt töltik. 
Szakképzett pedagógusaink soha nem tesznek különbséget gyermek és gyermek között. Az iskolai és országos versenyeken roma és magyar tanulóink együtt, közösen szerepelnek és érnek el jó eredményeket, helyezéseket.
A településünkön élő roma fiatalság megbecsült tagja közösségünknek, akik számos, a faluban megrendezett kulturális rendezvényen vesznek részt. Önkormányzatunktól bátorítást, számos segítséget kapnak, ennek jó példája, hogy ösztönzésünkre helyi roma fiatalok szervezésében megalakult a "Roma-Drom" nevű együttes, amely már több alkalommal emelte a falu különböző rendezvényeinek színvonalát, és hangulatát.
A Monokon élő felnőtt roma lakosság is hasznos tagja a falu közösségének. Településünkön a roma és magyar lakosság között nincs semmilyen konfliktus vagy feszültség. Nálunk az emberek békésen megférnek egymás mellett rendezvényeinken és a mindennapi életben egyaránt. Roma és magyar emberek kulturáltan együtt és egymás mellett élnek, együtt és egymással töltik el hasznosan szabadidejüket.
Ami mindenképpen kiemelkedő eredmény, hogy Monokon a roma emberek nem elkülönülve telepeken élnek, hanem a magyar emberek szomszédjaiként. Településünk szinte valamennyi utcájában él 1-2 roma család. Általában a szomszédjaikkal jó viszonyban vannak.
Önkormányzatunk mindig ott segít ahol csak tud, sokszor erőnket meghaladva.
Számos esetben adunk rendkívüli segélyt, közmunkára folyamatosan roma embereket hívunk be, és természetesen a hivatalunk sem tesz különbséget ügyfél és ügyfél között.
Saját szervezésünkben több tanfolyamot indítottunk már, melyekre nagyon sok roma ember is jelentkezett. Ezek a tanfolyamok kifejezik azon törekvéseinket, hogy használható tudáshoz és ismeretekhez juttassuk a Monokon élő embereket, annak érdekében, hogy ezáltal biztos munkahelyhez és biztos egzisztenciához juthassanak.
Rendszeresen előfordul, hogy roma gyerekeket, roma embereket az önkormányzat gépkocsiján viszünk orvoshoz, vagy egyéb hivatalos helyre, amelyért az önkormányzat semmilyen anyagi ellenszolgáltatást nem kér.  Önkormányzatunk szintén példamutató módon foglalkoztat felsőfokú végzettséggel rendelkező roma ifjú hölgyet közalkalmazotti státuszba a családsegítői szolgálatnál, aki azóta is kiválóan végzi munkáját.
A tisztánlátás érdekében azonban a problémákra is fel kell hívnom az Ön figyelmét, amelyet reményeim szerint együttesen, összefogva megtudunk oldani, és meg kell, hogy oldjunk. Néhány helyi roma családnál folytonos és visszatérő probléma, hogy gyermekeik nagyon ritkán vagy egyáltalán nem járnak óvodába, iskolába. Én személyesen beszéltem már valamennyi érintett szülővel valamint gyermekkel és próbáltam őket meggyőzni a tanulás fontosságáról és próbáltam nekik felvázolni azokat a lehetőségeket, hogy a tanuláson keresztül egy sikeres, új világ, egy biztos életpálya és egy kiszámítható egzisztencia vár rájuk. Ennek elérése érdekében felajánlottam mind a saját személyes segítségemet, mind az Önkormányzat hivatalos segítségét és támogatását. Ezen fáradozásaimnak azonban sajnos semmilyen kézzel fogható eredménye nem volt, ugyanis az érintettek végighallgattak, minden szavamra bólogattak, egyetértettek velem, megígérték, hogy ezentúl a tanulást mindennél fontosabbnak tartják és a gyermekek rendszeresen járnak majd óvodába, iskolába. Azonban ezek a gyerekek azóta sem vesznek részt rendszeresen az oktatásban.
A másik jelentős és szintén gyermekeket és fiatalokat érintő probléma, hogy a megfelelő felvilágosítás és a szülői kontroll hiányában tizenéves kislányok az általános iskola padjaiból mennek el szülni. A gyermekvállalással, mint az élet egyik legfontosabb ajándékával teljes egészében egyetértek. Az országunk fejlődése szempontjából alapvető érdekünk, hogy minél több egészséges gyermek szülessen és nőjön fel hazánkban. Azonban úgy gondolom, hogy az életben mindennek meg van a maga helye és ideje. Márpedig egy tizenéves korú általános iskolás kislány alkalmatlan az anyaság szerepére és elhivatottságára, ilyen korban egy gyermek vállalása teljesen tönkreteszi és kiszolgáltatott helyzetbe hozza az édesanyát, akinek innentől kezdve a teljes további élete el van rontva. Ugyanis a mai világban általános iskolai végzettséggel, vagy még annyival sem, szaktudás nélkül egy vagy több gyermekkel nem lehet elhelyezkedni, munkát vállalni, így ezek a leányanyák folyamatosan a társadalom jóindulatára lesznek szorulva és csak segélyek révén tudják magukat és gyermekeiket eltartani. Ezt a szomorú folyamatot társadalmi összefogással, odafigyeléssel nekünk közösen kell megállítanunk. Az érintett korú gyermekeknek és szüleiknek folyamatosan kell előadásokat tartani a nem kívánt terhesség következményeiről, életükre gyakorolt hatásairól. Meg kell őket tanítani azokra a védekezési módszerekre, melyekkel elkerülhetik a nemkívánatos terhességeket.
Az általam leírtak tényszerűek és hitelesek, bármely állításomat a helyszínen személyesen le is ellenőrizheti és meggyőződhet azok valóságtartalmáról.
A monoki kezdeményezés rendeleteiben megfogalmazottak településünk lakosságának igényeit és akaratát tükrözik, de a hazánkban élő emberek döntő többsége is magáénak érzi és támogatja. Rendeleteinkkel a társadalmi igazságosságot és a társadalmi békét szeretnénk elősegíteni, vissza szeretnénk állítani az országban a munka becsületét és a dolgozó emberek tiszteletét.
Tisztában vagyunk azzal, hogy a jelenleg szociális segélyből élő emberek nagy része tisztességes szándékú, dolgozni képes és akaró, akik sajnos önhibájukon kívül elvesztették munkahelyüket és minden igyekezetük ellenére sem tudnak maguknak új munkahelyet találni. A monoki rendelet nekik nyújt segítséget egyrészt azáltal, hogy a településükön történő munkavégzés céljából behívja őket dolgozni, ahol egy jól szervezett, jó munkahangulatú munkahelyi közösség részeseivé válnak, ahol hasznos és értéket teremtő munkát végezhetnek, amelyre joggal büszkék lehetnek. Ezáltal jelentősen nő az önbecsülésük, nem esnek ki a munka világából, így jelentősen nő az esélyük, hogy egy jól fizető, biztos munkahelyet találjanak maguknak.
Kezdeményezésünk felrázta az egész országot és felhívta a figyelmet a munkanélküliség, a szociális törvény és az ezzel szorosan összefüggő nehéz élethelyzetek problémájára. Az óriási, országos szintű érdeklődésnek köszönhetően biztosra vehető, hogy az Országgyűlés az őszi ülésszakán meg fogja változtatni a szociális törvényt, valamint a törvényhozás és a kormány nagyobb hangsúlyt fog fektetni új munkahelyek teremtésére és a munkanélkülieket foglalkoztató munkaadók jelentősebb támogatására.
A munkával nem lehet büntetni, a munka mindig megbecsülést és tiszteletet von maga után. Az az ember, aki önhibáján kívül került olyan helyzetbe, hogy szociális segélyből kell élnie, tudja a társadalommal szembeni kötelezettségét, és ha az országban dolgozó emberek adójából Ő megélhetéshez jut, akkor ezt ellentételezve Ő a társadalom és ezen belül a helyi közösség számára hasznos és értéket teremtő munkát végez, ez így igazságos. Országunk egy érdekközösség, ahol minden állampolgárnak megvannak a jogai és kötelességei, hazájával és a többi állampolgárral szemben.
A rendszerváltás óta eltelt időszak bebizonyította, hogy a szociális segélyezés rendszere nem működik a hozzáfűzött elvárásoknak megfelelően, mert a szociális segélyből élő rétegeket nem tudta felemelni, nem tudja őket biztos és állandó munkához juttatni. A szociális segély intézménye egyedül arra jó, hogy konzerválja a belőlük élő rétegek szegénységét, kiszolgáltatottságát, tudatlanságát és kilátástalanságát, a társadalom leszakadt rétegeinek nem tudja megoldani a mindennapos megélhetésért küzdők problémáit. 
A szociális segély rendszere bonyolultsága és nehéz ellenőrizhetősége miatt számos visszaélésre ad lehetőséget, gyakran előfordul, hogy ügyeskedők jogtalanul veszik igénybe, vagy a szociális segély mellett rendszeresen feketemunkát végeznek. Az ügyeskedőknek ezen  hozzáállása demoralizálja, elbizonytalanítja a becsületesen dolgozó embereket, illetve országunkra is óriási, feleslegesen és jogosulatlanul kifizetett anyagi terhet ró.
A szociális törvény és ezen belül a szociális segély is megérett arra, hogy azt megváltoztassuk, és helyette egy új, a mai kor igényeinek és elvárásainak megfelelő törvényt alkossunk. Az új törvény hivatott e témakörben a társadalmi békét helyreállítani, a társadalomban meglévő feszültségeket kioltani, valamint a munka becsületét, értékét visszaállítani.  Ennek elérése érdekében a segély kifejezést javaslom eltörölni és helyette az arra rászorulók részére, akik betegségben  szenvednek az állami segítségnyújtás megnevezést használni, illetve ezen rászoruló embereknek az eddig kapott pénz összegét is jelentősen növelni kell, amiből tisztességes és emberi körülmények között tudnak túljutni életük nehéz időszakán.
A munkára képes és alkalmas emberek részére a szociális segély helyett, szociális munkát kell biztosítani és ezért nekik szociális munkabért kell fizetni. Attól a munkanélkülitől, aki a szociális munkát nem hajlandó elvállalni, meg kell vonni a szociális munkabér kifizetését és az így megmaradt pénzösszegeket más arra rászoruló emberek között kell szétosztani.
Amitől tartunk, az az, hogy egyes erők a monoki rendeleteket és kezdeményezést megpróbálják elvtelenül arra felhasználni, hogy a roma és a magyar lakosság között feszültséget szítsanak. Megpróbálják a monoki kezdeményezést úgy beállítani, hogy az kirekesztő és rasszista, és csak egyes-egyedül a roma emberek ellen irányul.
Ez egy nagyon veszélyes és meggondolatlan cselekedet, nem szabad megengednünk, hogy önös érdekből és céloktól vezérelve rossz akaratú emberek meggyújtsák a szélsőség és a gyűlölet lángját.
Mert amit gyújtogatnak, az sajnos néha meg is gyullad és azt nekünk együtt kell közösen eloltani. A gyűlölet lángja okozta károkat és fájó sebeket is nekünk kell együtt orvosolni.
A szélsőségek megállítása érdekében kérem Tisztelt Országgyűlési Biztos Urat, tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a monoki kezdeményezést ne lehessen roma-magyar konfliktusként kezelni.
Hitvallásom szerint Magyarország minden magyar állampolgár hazája, aki hazájáért köteles teljesíteni hazája elvárásait.
Monok, 2008. június 16.
Tisztelettel:
Szepessy Zsolt
polgármester