Ezt írtuk anno...

1948.
Alig van ruhadarabunk, amiben ne lenne gyapot, amelynek nyersanyaga a forró égöv egyik leghasznosabb növényfajtáján, a gyapotcserjén terem. Az ország pamutszükségletét eddig óriási összegekért külföldről kellett beszerezni. A cári Oroszországban hasonló volt a helyzet. A Szovjetunió vezetői azonban nem nyugodtak bele, hogy gyapotot csak forró égöv alatt lehet termeszteni, addig kísérleteztek, amíg előállították az orosz földön is termő gyapotfélét. Márpedig, ha a Szovjetunióban megterem a gyapot, akkor Magyarországon is meg kell teremnie! Mégpedig a Szovjetunióban honosított gyapotfajták magvaival! Jövőre már itt lesznek a szovjet gyapotmagvak, s kétszáz holdas próbatermesztéssel megindul a gyapot hazai termesztése.

1958.
Görnyedünk a zsákok alatt a hódmezővásárhelyi malomban, mert nincs aki segítsen. Mondom annak, aki a cserét vezeti: „Régebben mindig volt egy munkás a malomban, aki a cserét segítette, most miért nem tartanak ilyet?” Csak egy vállrándítást kaptam válaszul. De, ha még csak a fiatalokkal szemben lennének ilyen közömbösek, az időseknek sem segítenek, akik majd megszakadnak a súlytól. A műtrágyaraktárakban is hasonló a helyzet: az eladó kényelmesen sétál a vevő mellett és rámutat egy papírzsákra: no ezt kapja fel, aztán vigye! Vajon a jó kiszolgálás és az udvarias segíteni akarás végleg kiveszett a csongrádi eladókból?

1968.
Végéhez közeledik a prágai tavasz… „A demokratizmus értelmezése körül hónapokon át szenvedélyes vita folyt az országban. E szabad politikai légkört sokan arra akarták felhasználni, hogy kétségbe vonják a szocialista demokrácia létjogosultságát, és megkérdőjelezzék a Csehszlovák Kommunista Pártnak az ország életében betöltött szerepét. A CSKP KB minapi ülésén határozatban leszögezte, amennyiben a kommunistaellenes elemek megkísérelnék Csehszlovákia népeinek fejlődését más útra vezetni, a párt, a nép és az állam minden erejét mozgósítja, visszaver és eltipor minden ilyen kalandor próbálkozást.”

1978.
Örök igazság a sportban, hogy lehet valaki világ- vagy olimpiai bajnok, igazán népszerű csak az lesz, akit a szurkolók tízezrei becenevén szólítanak. Ezért volt és marad mindörökké a magyar futball legendás alakjának Cucu, vagyis a múlt héten elhunyt Bozsik József. Százszoros válogatott volt, az 1954-es VB első számú csillaga, a világ egyik legjobb labdarúgója. Bozsik Cucu 53 éves korában halt meg. Tudtuk, hogy rossz a szíve, mégis, mélységesen megdöbbentett minket a múlt szerdai hír. S nemcsak minket, hanem az Argentínában zajló foci VB nézőit és játékosait; a River Plate stadionjában 80 ezer néző, és a magyar-argentin válogatott 22 játékosa mélységes csendben, főhajtással emlékezett rá.

1988.
Lelki levelesláda. „Boldog házasságban éltünk, de nem született gyermekünk. Orvoshoz mentünk, s kiderült: a férjemnek soha nem lehet gyereke. Ezt persze nem mondtam meg neki, mert hiúságában tán még öngyilkos lett volna. Hosszú töprengés után engedtem egy nős kollégám ostromának, de közöltem vele, hogy nekem csak a baba kell, ő nem. Megszületett a kisfiunk, férjemmel madarat lehetett volna fogatni örömében. Minden tökéletesnek bizonyult, mígnem az elhagyott szeretőm jelentkezett: felesége meghalt, engem akar, váljak el, de ha nem, hetente legalább egyszer akar találkozni, különben mindent elmond a férjemnek, akit szeretek, és soha nem hagynék el. Mi lesz velem?”

1998.
Több tonna alumíniumot loptak el, vagonostul, nemrégiben. A társaság szervezetten dolgozott, hiszen a szerelvény a határtól az ország belsejéig akadálytalanul jutott át több állomáson, ellenőrzésen. A végül is leleplezett tolvajok állítólag azzal védekeztek, hogy az ebül szerzett színesfémet nemes célokra szándékoztak fordítani. Tíz- és húszfilléreseket akartak gyártani, s az így előállított teljes összeggel a következő olimpián szereplő magyar csapatot támogatták volna…