Egy hét hordaléka

Megrendelték ugyan a széfeket, de azt is a gyártó értésére adták, hogy nem kell sietnie… Ismét mások pedig kerek perec kijelentették, ők ugyan ilyen bornírt ötletekre nem költenek az amúgy is szűkös keretükből. És ki járt jól? Az, aki elszabotálta a jogszabály végrehajtását. A héten feltett körkérdésből kiderült, a kórházak vezetői most azon töprengenek, mit kezdjenek a ménkű sok széffel. Valószínűleg elárverezik őket. Úgyhogy, akinek ilyesmire van szüksége, most igazán olcsón hozzájuthat.

A széfek azonban csak töredékébe kerültek annak, ami az autópályákra elmegy. Ezeknek persze örül az autóval közlekedő, ám amikor megtudja, mennyit költöttek rá, elkezd gyanakodni: nem lehetett volna olcsóbban? De bizony lehetett volna, derül ki az Állami Számvevőszék minapi jelentéséből. Itt van mindjárt az elhíresült köröshegyi völgyhíd az M7-es autópálya Zamárdi és Balatonszárszó közötti szakaszán. A testület megállapította, hogy egy szakértői csoport 2000-ben olyan nyomvonalat javasolt, amely szintén elkerüli a településeket és tájvédelmi szempontból is kedvező – ráadásul egy alagút közbeiktatásával a mostani völgyhíd hosszának a fele is elegendő lett volna. A javaslatot azonban tárgyalás nélkül söpörték le az asztalról. Hogy így jó néhány milliárddal többet költöttek az autópályának erre a szakaszára? Hát aztán? Amíg a polgár fizeti az adóját, van miből.

Jól emlékszem, annak idején Jimmy Carter amerikai elnök ültette el a közvéleményben az emberi jogok fogalmát. Nyakra-főre hangoztatta, hogy a vasfüggöny mögött sárba tiporják az önrendelkezés, a véleménynyilvánítás szabadságát, s alapvető jogi normákat sem tartanak be. Én pedig hallgattam a Szabad Európa Rádiót, s nagyokat bólogattam, ez bizony így van. Bezzeg Amerikában… Bezzeg Amerikában? Néhány napja kellett meghoznia a Legfelsőbb Bíróságuknak a döntést a fogva tartottakat is megillető jogokról. Szükség volt rá, mert a kubai Guantanamo amerikaiak által birtokolt támaszpontján immár hét éve létezik az a börtön, amelyben mindenféle vádemelés nélkül tartanak hadifoglyokat. Ráadásul, írják a brit lapok, a kínai kommunisták kihallgatási módszereit alkalmazzák. A technikák célja eredetileg az volt, hogy a koreai háború idején hamis vallomásokat csikarjanak ki a fogságba esett amerikai pilótáktól.

Miközben Bush elnök nemtetszését hangoztatja a taláros testület döntése miatt, s attól tart, hogy majd terroristák mászkálhatnak az amerikai városok utcáin, egyre nagyobb érdeklődést mutat a sport iránt… Be is jelentette, hogy részt vesz a pekingi olimpia megnyitóünnepségén. Néhány hónapja ugyan még fogadkozott, hogy erről szó sem lehet, ám időközben úgy döntött, személyesen szurkol majd országa atlétáinak. Az persze más kérdés, hogy a megnyitón erre miként lesz módja, hiszen akkor még nem mérik össze az erejüket a sportolók, de hát ő tudja. Korábban már több európai ország vezetője – köztük a magyar elnök és a miniszterelnök is – nagyon helyesen bejelentette, hogy a tibeti vérfürdő elleni tiltakozásul távol maradnak az eseménytől. Bush viszont meggondolta magát. Azzal érvelt, ha nem menne, megsértené vele a kínai népet. Csak azt nem tudom, eszébe jutnak-e közben a tibetieket ért sérelmek.