Okulni sosem késő

Kezdjük az elején. Íme a recept a demokrácia skizofrenizálására:
Válts rendszert, s közben hirdesd és hidd: eljött már a demokrácia. Ha ebben kételyeid támadnának, fordulj az Alkotmánybírósághoz. Az előveszi a pillanatnyi szélcsendben a régiből újratákolt hatályos alaptörvényt. s abból kiolvassa: Magyarország minden demokratikus jogot garantál.
Ebből következik például, hogy a gyűlöletbeszéd mint olyan, nem létezik, mert ez a fogalom sérti a szabad véleménynyilvánítás jogát. Amíg tehát a gyűlöletbeszéd következtében még nem folyik vér, nem gyújtják fel a fél várost, addig az nem gyűlöletbeszéd, hanem csupán szabad véleménynyilvánítás.
Aki a gyűlöletbeszédet a kommunikáció legmagasabb rendű műfajának tartja, csak bámul rád és tiltakozik, ha azt mondod – a véleménynyilvánítás szabadságát gyakorolva –, hogy az árpádsávos zászló nyilas zászló, a horogkeresztes trikó a fasiszták öltözete, az ő nézeteikkel egyet nem értők elagyabugyálása erőszak, a szélsőliberális meghatározás pedig a zsidó szinonimája.

Adva van tehát egy ország, amelyik az európai közösség tagja, mindent elkövet, hogy a demokráciát kiteljesítse, miközben mindazokat éppen a demokrácia eszközeivel védelmezi, akik fütyülnek a demokráciára, hiszen meg vannak győződve arról, hogy egyes egyedül az ő nézeteik az igazak (hogy demokratikusak-e, az persze mindegy, sőt…).

Ezt a tévedést már több ízben megsínylette a világ a huszadik században. Hölgyeim és uraim, azért az még nem volt olyan régen…

Aki bejárt az iskolába, ott kinyitotta a fülét, csendesen elmélázott azon, hogy az övétől eltérő gondolatok is létezhetnek, s hogy a mérges eszméket miképpen kell kigyomlálni magából – az megtudhatta, hová vezet az értelemre süketség, a pusztító gerjedelem, a hazugság igaznak álcázása, az elbliccelt történelemórák ordító hiánya.

Okulni sosem késő.