Ezt írtuk anno...

1948.
Mi akarjuk megnyerni a beszolgáltatási versenyt – mondják a békáspusztai újgazdák. A cséplőgép és a mázsa körül ökrösszekerek állnak, mert a békásiak valamennyien egyenesen a gépről viszik beadni az új búzát. A község 14 vagon elcsépelt gabonájából 11 és fél vagonnal beszolgáltattak. Pető István 12 holdas újgazda örömmel újságolja: „15 mázsás az átlagtermés, a beszolgáltatás meg igazságos, az idén csak 11 mázsát kellette beadni. De mit is csinálnék a fölösleggel? Tisztességes magyar ember nem feketézik a másik munkásember bőrére”. Ám vannak, akik mégis ezt teszik: a budapesti munkásbíróság egy mezőtúri cséplőgép-tulajdonost, egy ellenőrt és egy nagygazdát 10-10 évi fegyházra, pénzbüntetésre, a cséplőgép elkobzására ítélte, mert 9 mázsa búzát elcsaltak a cséplésnél.

1958.
Magyarországon még mindig 100 ezer hold kukoricát töltögetnek kapálás helyett, azaz minden egyes tő körül felkupacolják a földet. Ez legalább 50 ezer nap ráfordítást követel, miközben a töltögetés hátrányaként 5 százalékkal kevesebb termés is várható. Ha a maradi gazdák változtatnának, a 100 ezer holdon 500 vagonnal lenne több a termés. Tavaly Kóny községben 42 tehenet jármoztak. Ezért csak ebben az egy faluban, 21 ezer liter tejjel kevesebbet állítottak elő. Sok a szalmatüzelésű búbos kemence, holott ezek emésztik fel a szalmatermés jelentős részét, ami egymillió mázsával csökkenti az istállótrágya mennyiségét, tehát évente 10 ezer hold istállótrágyázása marad el a maradi módszer miatt.

1968.
Hetek óta folyik a vita: legyen-e parasztszálló Budapesten. Néhány esztendővel ezelőtt Varsóban laktam a Parasztok Házában (Dom Chlopa), amely a központban épült fel, több száz, minden igényt kielégítő szobájával. A földszinten presszó, étterem működik a félemeleten pedig hivatalok sora intézi a parasztok ügyes-bajos dolgait, de akár színházjegyet szereznek, kirándulást is szerveznek. Az árak négyszer olcsóbbak, mint más szállodákban. Miért ne lehetne Budapesten is egy ilyen szállodát építeni, ahol a tsz-tagok, feleségük, gyermekük 20-30 forintért kapna szállást, s az IBUSZ gondoskodna programjaik bonyolításról?

1978.
Meglepően udvarias férfi felsegít egy idős hölgyet a villamosra. Sőt, még helyet is keres neki, felállítva egy fiatalembert. „Tessék, foglaljon helyet – mondja –, esetleg kilyukaszthatom a jegyét is?” Á, köszönöm, csak egy megállót megyek – mondja a hölgy és hamiskásan mosolyog. A férfi erre kihúz a zsebéből egy karszalagot, s immár kevésbé kedvesen így szól: „Kérem a jegyeket, bérleteket ellenőrzésre…”

1988.
Július 13-án örökre eltávozott Gobbi Hilda. Még a betegágyából is szervezett, álmodozott, intézkedett. Ahogyan élete 75 évéből csaknem hat évtizeden át tette. A Bajor Gizi színészmúzeum, az idős színészek otthona, a Nemzeti Színház létrehozása, s mellette a szerepek végtelenje. Nyilas Misi, Szabó néni, Aese anyó; nála a színésznői hivatás alkalom volt arra, hogy országos ügyekkel törődjék. „Magyarországon mindenkinek van valakije, akitől bármikor kaphat egy tányér levest és egy karéj kenyeret. Ez a haza” – írta az életútjáról szóló „Közben…” című könyvében. Így volt – és marad – itthon Gobbi Hilda.

1998.
Kaptam egy pár galambot ajándékba. Bár a hozzájuk való használati utasítás levesfőzésről szólt, én inkább hazavittem, s a virágos erkélyemen szabadon engedtem őket. A madarak maradtak, hoztam nekik kukoricát, majd két napon belül két kis tojás került a virágládába. Csináltam hát egy dobozlakást, majd elmentem ismét madáreleségért. Két kiló szemetet vettem: homokkal kevert semmikukoricát, lencsemaradékot, napraforgómagot, kilóját 45 forintért. A madarak ennek is örültek, elnéztem szemezgető boldogságukat, amikor csörgött a telefon, s barátom hívott Nagykőrösről a jó hírrel: kilónként 16 forintot kapott a kiváló minőségű kenyérgabonáért…