Ezt írtuk anno...

1948.
Július 29-én hatvanegy nemzet sportolóinak ünnepélyes felvonulása után megkezdődött Londonban a XIV. olimpia. A kiutazó 131 magyar sportolótól Rákosi Mátyás azt kérte, hogy úgy küzdjenek, hogy mindenki megláthassa a magyar demokrácia erejét. A versenyzők meg is fogadták Rákosi elvtárs intelmeit és már az első napokban világraszóló győzelmeket arattak. Olimpiai bajnok lett Német Imre Ganz-gyári munkás, kalapácsvetésben, Bóbis Gyula ötgyermekes vasutas birkózásban, és Elek Ilona tőrvívásban, megmutatva a világnak, hogy országunkban a nők is jól forgatják a fegyvert. Lapzártakor jelentik: Gerő Ernő közlekedési miniszter Bóbis Gyulát MÁV felügyelővé nevezte ki; a demokrácia így becsüli meg azokat, akik küzdeni tudnak hazájukért.

1958.
Az országút szélén vékonytörzsű kis csemetéhez kötve tehén legelészi az árok füvét. Aztán egyszer csak ránt egy nagyot a kötélen, a kis fa kettétörik, a tehén arrébb ballagva kóstolgatja a fű ízét. A tehén – és gazdája – ezzel kétszeres szabálysértést követett el: egyrészt, mert az árok füvét ette, másrészt eltört egy növendékfát. Az országnak minden szál takarmányra szüksége van. Ezért adják ki bérbe az árok füvét, s ezért rendeznek minden évben fűárverést. Ahol a gazdák nem tartanak igényt az árokfűre, ott az útőrökkel kaszáltatják le azt, fontos, hogy június 15-ig megtörténjen az első kaszálás.

1968.
A közönség széles körű és régi óhaja filmvásznon látni Gárdonyi Géza gyönyörű regényét, az Egri Csillagokat. De, hogy a kívánság teljesülése oly soká váratott magára, cseppet sem véletlen: hatalmas művészi, szervezési és technológiai erőt és felkészültséget, óriási pénzösszeget követelt ez a produkció, amely a magyar filmgyártás minden eddiginél nagyobb vállalkozása. Például méretben és hűséggel fel kellett építeni Pilisborosjenőn az ostromlott egri várat, a harci jeleneteket a nagyszámú statiszta igény miatt a néphadsereg és a KISZ védnöksége nélkül képtelenség lett volna leforgatni. De most már két hónapja forog a film, a munkálatokat, valóságos várkapitányként, Várkonyi Zoltán irányítja.

1978.
A mi községünkben valamikor, régen, felosztották a helységet Kutyaszögre, Kertekre, Tabánra, Cigányvégre. Az egyes negyedek lakói főleg maguk közt éltek és szórakoztak. Például egy kutyaszögi legény nem mehetett a Kertekbe, mert akkor megverték, más negyedbe tartozó lány pedig, ha átjött táncolni, hát kitáncoltatták az ajtón át. Ezt kimuzsikálásnak nevezték. Az idősek szemléletében még ma is nyoma van ennek. Az öregek klubjában máig külön ülnek a kutyaszögiek, másutt a többiek. Szerencsére a fiatalok már mások, talán el sem hiszik, hogy valamikor a falusi nagykútra itt csak a jómódú emberek járhattak. Aztán, hogy lett vízvezeték, ez a hagyomány is megszűnt…

1988.
Lelki levelesláda. „Többévi magány után megismerkedtem egy gyermektelen özvegyasszonnyal, beleszerettem, elvettem, hozzá költöztem. Aztán sokminden kiderült. Például nem betegségben halt meg a korábbi férje, hanem az asszony miatt öngyilkos lett. Hogy még ez előtt is volt egy férje, akinek gyereket szült, de nem tart vele semmilyen kapcsolatot. Sőt, házasságon kívüli kapcsolatából is szült még egy gyermeket, akit szintén kitörölt az életéből. Legutóbb, valamit kerestem a lakásban, s egy borítékban találtam egy csomó fényképet, amelyen a feleségem és három különböző férfi látható, nyomdafestéket nem tűrő helyzetekben. Összetört bennem valami. Mit tegyek?”

1998.
Lapzártakor rendkívüli közgyűlés zajlik a Postabanknál. Egy héttel ezelőtt – ugyancsak rendkívüli közgyűlésen – felfüggesztették a bank menedzsmentjét, Princz Gábort és helyetteseit szabadságolták. Az állam biztost nevezett ki a bank élére, aki az új vezetők megérkeztéig irányítja a bankot. Az állam, amelynek tulajdoni hányada 75,12 százalék, lemondásra szólította fel a bank eddigi vezetését, amit a mai közgyűlés előtti napon Princz és társai meg is tettek.