Vizsga

Mi itt, Európa eme kicsiny és védtelen szegletében, eleddig el-elbíbelődtünk a magunk kisebb-nagyobb bajaival. Hol több, hol kevesebb sikerrel.
Az eredményt mindahányszor jócskán befolyásolta a parlamenti pártok aktuális részvétele a hatalom birtoklásában, erőviszonyuk átláthatósága, szándékaik ismerete, törekvéseik valóságossága.
Ezt a küzdelmet a választók négyévente értékelték, osztályozták, le- és felszavazták.

Most valami új van. Túl kell lépni a választási körzetek határain, elővenni a világtérképet, s azon berajzolni a helyünket – lett légyen az bármilyen kicsinyke, ingatag, kifürkészhetetlen.
A ránk zúduló kérdés- és feladatdömpingre a magyar pártoknak közös választ kell találniuk. A józan embereket nem érdekli, melyikük mennyit tesz hozzá ehhez. Csak az eredmény számít, az minősít. Aki most akarja a pecsenyéjét sütögetni, olyasmit herdál el, amit soha többet nem lesz képes visszaszerezni.

Olyan pillanat ez, amikor a magyar politikai elitnek nevezett felső tízezer vizsgázik. Vizsgázik helyzetfelmérésből, jövőbe látásból, összefogásból, erőátcsoportosításból, szakszerű döntéshozatalból, a sikerek és kudarcok közös viseléséből.

S ezen a vizsgán csakis átmenni szabad.