Ezt írtuk anno...

1948.
A múltban a földesuraktól, most meg a kulákoktól vásárolják vidékünkön a bikákat. Ha mi, kisparasztok nevelünk is bikákat, sok köszönet nincs benne. Ezer kifogást találnak, s nem veszik át az állattenyésztő egyesületek. Nekem is volt egy jó testállású bikám, amire a minősítőbizottság azt mondta, nem jó, mert szürke. Aztán elvittem a megyéhez, ott meg azért nem vették át, mert vörös. Bezzeg a kulák bikája jó nekik, még ha tüdőbajos is. Kérjük kedves újságunkat, szorgalmazza, hogy mi is nevelhessünk tenyészbikákat, jobbat, mint a svájciak. Mert hoztak ide a múltkor onnan is egy bikát, de nem érünk vele semmit, olyan, mint a pézsmapocok, és a munkát se bírta.
 
1958.
Hazánk első „tojásgyárát” a Bábolnai Állami Gazdaság darányi üzemegységében rendezik be, szovjet tapasztalatok alapján. Az egyik ménesistállóban 30 ezer tojótyúkot tartanak majd a szokottól eltérő viszonyok között. Az épületnek nem lesznek kifutói, hanem emeletes megoldással helyezik el a tojókat, és nagymértékben gépesítik mind az etetést, mind a tisztítást, sőt, részben még a tojások összegyűjtését is. Naponta átlag 15 ezer tojásra számítanak.

1968.
Emelkednek a postai díjak, hiszen azok 1946 óta alig, vagy egyáltalán nem változtak. Így ma már a postai szolgáltatások tarifái saját önköltségüket sem fedezik. November 15-től kezdve a 20 grammnál nem nehezebb levelekre helyben és vidéken egységesen 1 forintos bélyeget kell ragasztani. A levelezőlap 60 fillérbe kerül, a képes levelezőlapra pedig 40 filléres bélyeget kell ragasztani. Az ajánlott levél belföldre 3 forint lesz, az expresszdíj pedig 4 forint. A külföldre küldött levelekre 20 grammig 3 forintos, a továbbiakban, 20 grammonként 2 forintos bélyeget kell ragasztani. A szocialista országokba továbbra is kedvezményes díjazás lesz érvényben.
 
1978.
Otto von Habsburg, a császári és királyi sarj, az osztrák és a magyar trón egykori várományosa (65 éves), aki most az „európai egység uniójának” elnökeként fejt ki nem kevésbé reakciós tevékenységet, mint elődei, kínai utazásra készül. Ottó úr megígérte, hogy egyesíti Európát, amely majd szoros kapcsolatba lép Kínával. Peking/Pöcking jelszó fejezi ki az utazás értelmét, Ottó ugyanis az ausztriai Starnberger tónál fekvő, négyezer lelkes Pöcking faluban székel. Ha majd visszatér, biztosan ő is elmondja nagyapja, Ferenc József híres mondatát: „Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve.” Elvégre Kína az első ország, amely Ottóval komolyan tárgyal.

1988.
Aki tudta, egész nyáron át hallgatta. Mégpedig a Danubius, német nyelven sugárzó rádiót, amelynek sikeres volt működése harmadik nyara is. Műsortömegének négyötöde zene (sztárszerkesztő: Komjáthy György), emellett rövid hírek, sóhajtásnyi ismeretterjesztés, közlekedési információk és szellemes (!) reklámszövegek mentek adásba. A siker nem is maradt el, ki lehet jelenteni, hogy a profitgyártás tudományából egy népstadionnyi téeszelnöknek és vezérigazgatónak tarthatnának kiselőadást. A Danubius, most először, nem búcsúzik tőlünk az ősszel: kedvenceink folytatják az adást, de immár magyar nyelven! Ígérik, magyarul is a régi minőségben szólalnak meg, hogy aztán jövő áprilisban ismét visszaálljon a német nyelvű műsorfolyam.

1998.
A forradalom évfordulóján a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetést vehette át Göncz Árpád elnöktől Grétsy László professzor, lapunk egyik legkedveltebb rovatának vezetője. Gratulálunk a tanár úrnak a méltán megérdemelt elismeréshez, s kívánunk neki jó egészséget, és további, bőven termő esztendőket. Magunknak és a kedves olvasóknak meg azt, hogy még hosszú-hosszú ideig olvashassuk lapunkban a tanár úr apró remekműveit anyanyelvünk szépségeiről.