Ezt írtuk anno...

1949.
Vésztőn vagy ezer összesereglett falubeli jelenlétében ünnepélyesen átadták a Falurádió Falu Hangja nagy pályázatának első heti jutalomdíját: egy népszuper Orion rádiót. A boldog nyertes a 22 éves ifj. Szombati Imre középparaszt, aki elmondta: növekvő szaktudását és műveltségét a Falurádiónak és a Falu Hangja műsorának köszönheti. Nyolc holdon gazdálkodik, de tisztában van azzal, hogy a régi úton nem haladhat tovább, hamarosan megnősül, és belép egy téeszbe, mert a jövőjét csak így biztosíthatja. A körülállók helyeslően bólogatnak: értelmes parasztfiú ez az Imre, valóban megérdemelte a nyereményt!

1959.
A nemzetközi kereskedelmi körökben – tengeren innen és tengeren túl – egyre többen ismerik a MONIMPEX nevű külkereskedelmi vállalatot. Exporttevékenysége szorosan összekapcsolódik a mezőgazdasággal, így összefügg olvasóink mindennapos munkájával is. A vállalatnál elmondták: legfontosabb exportcikkük a híres, magyar paprika, amely több mint 30 országba jut el, a szocialista országok mellett még Amerikába, Afrikába is. Ugyancsak keresett termék a magyar méz, amely majdnem „egyeduralkodó” az európai piacokon, miközben 30 százalékkal is drágább, mint versenytársai. S végül ki ne maradjon a sorból a magyar bor, amelynek kivitele évről évre nő, s már olyan országokba is eljut, amelyek a világ legnagyobb bortermelői: Franciaországba, Olaszországba, Spanyolországba.

1969.
Szolnok, Megyei Tanácsháza. A Szabad Föld munkatársa beóvakodik a téeszszövetség ajtaján és keresi a titkár elvtársat. Várni kell, mondja a titkárnő, de kedves szóval és székkel kínál, addig is. Aztán nyílik az ajtó, jő a titkár, fontossága tudatában be sem invitál, hellyel sem kínál. Az újságíró kérdi: van-e a szövetségnek olyan elképzelése, amiről érdemes lenne hírt adni? A válasz egy kurta nincs. Aztán azt kérdezzük: van-e valami megírásra méltó eredményük? A válasz ugyanaz a kurta nincs. Kívánunk hát a szövetségnek az idénre is hasonlóan gazdag tevékenységet és hasonlóan látványos eredményeket.

1979.
A madocsai Igazság téeszben dolgozom. Decemberben ugyebár a novemberi munkabért fizették, illetve fizették volna, de lefogták pálinkára. Nem mintha akartam volna vásárolni pálinkát, nem is szeretem azt. A téesz azonban almából pálinkát főzetett a tagok részére, pedig nem is kértük. Így hát megkaptam a felszólítást, hogy vigyem el a pálinkámat. De kivel itassam meg az 5 és fél liter pálinkát? Három kiskorú gyerekemmel, tej helyett? Muszáj nekem pálinkát venni, amikor arra nincs is szükségem?

1989.
Az Elnöki Tanács kegyelmi ügyekben döntött, s többeket mentesített az 1956-os cselekményeikért kiszabott büntetés hátrányai alól. Eddig 174 elítélt nem részesült közkegyelemben, közülük most 120-an megkapták büntetésük törlését. Azonban továbbra sem kerültek ezek közé azok, akik az emberölést nem harc közben, hanem különösen kegyetlen módon, sebesültek életét kioltva követték el. Ugyancsak nem mentesültek azok, akik saját hasznukra fosztogattak, házkutatások ürügyén, fegyveresen, értéktárgyakat tulajdonítottak el, valamint azok sem, akik bosszúból követtek el gyilkosságokat.

1999.
A szomszéd faluba most jött haza egy börtönviselt ember, aki, mikor megkérdezték: hogyan érzi magát kiszabadulása után, azt felelte: tennem kellene valamit, hogy visszakerüljek. Ezen nagyon elgondolkoztam. A háború után, amikor kenyér sem volt az asztalon, nem bántották egymást az emberek. De mi lesz itt, ha az ilyen gondolkodásúak viszszakerülnek a békés lakosok közé? Én ugyan csak alig 14 ezer forintból élek, de sokszor eszembe jut: hogyan lehetne védekezni a rablók ellen. Keményebb törvények kellenek, hogy az ilyen özvegyasszony, aki egyedül lakik a falu szélén, nyugodtan élhessen.