Ezt írtuk anno...

1949.
Az őszi mezőgazdasági munkák során a kulák nagygazdák sok helyen elszabotálták a szántás-vetést. A tulajdonukban lévő traktorokat rozsdásodni hagyták, s igen sok helyen egyetlen barázdát sem szántottak fel. Ennek az állapotnak vet véget a kormánynak az a rendelete, amely kimondja, hogy minden olyan traktortulajdonos traktorát, aki szántási kötelezettségét szándékosan elmulasztotta, az Állami Gépállomás minden térítés nélkül, véglegesen igénybe veszi. A rendelet értelmében azoktól is igénybe kell venni a traktorokat, akik eddig gépeiket nem javítatták meg, vagy a tulajdonjogukat február 20-ig nem igazolják.

1959.
„Ömlik az arany a karcagi pusztán” – írta Móricz Zsigmond a harmincas évek táján, amikor megáztatta lábát a Beregfürdőn feltörő forró vízben. Azóta itt csinos kis fürdőfalucska épült, három gyógymedencével fürdő is létesült, egy kis szálloda, amely azonban 19 szobájával egész télen kihasználatlanul állt. Vajon miért? Miközben mindenki, aki csak egyszer is járt erre, nem győzi dicsérni a víz áldásos hatását. Aztán kiderül, hogy az ízületeiket fájlaló parasztembereket teherautóra rakva, szabályosan ide csempészik, mert a szövetkezeteknek tilos a személyszállítás. De miért kell csempészni, és miért nem lehet üdültetni? Miközben a Kunságnak ezen a részén olyan nagy és erős szövetkezetek vannak, amelyek egy kis összefogással könnyedén teremthetnének itt akár egy „Kunsági Szocsit” is.

1969.
A Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója alkalmából több munkásmozgalmi vonatkozású felvételt készít a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat. Ezek között van a „Fel vörösök, proletárok” című hanglemez is. Napjainkban készítik elő a „Fáklyavivők” sorozat befejező, 8. darabját. Tervezik, hogy megkezdik a magyar forradalmi munkásmozgalom jelentősebb kulturális emlékeit magába foglaló két nagylemez készítését is. Széleskörű kutatómunkát folytatnak az egykori dalok, versek, szavalókórusok összegyűjtésére, s felveszik a nagy idők köztünk élő tanúinak visszaemlékezéseit is.

1979.
Láttam egy új magyar filmet, amely megint csak a régi dolgokról szólt, milyen volt az élet az ötvenes évek elején. Nekem tetszett (az akkori élet meg a film is), de a fiatalabbak elég kókadtan ültek a moziban. Unták. Egyetlen jelenet azonban förgeteges sikert aratott. Az, amikor az osztályhű, ám kissé részeges bányász fizet a presszóban. Mondja, hogy volt hat féldeci rum, mire a pincér: Igenis kérem, hat rum, az annyi, mint 21 forint…

1989.
A belpolitikát továbbra is élénken foglalkoztatja az 1956-os események értékelése körül kialakult vita. A világsajtó is vezető helyen foglalkozik „az ortodoxok és a reformisták éles összeütközésével”. Grósz Károly, az MSZMP KB első titkára: „Reális veszélynek tartom a politikai folyamatok indokolatlan felgyorsulását. Robbanásveszélyt látok benne, lehetőséget arra, hogy a politikai folyamatok ellenőrizhetetlenné válnak. Külföldön is, ahol tán tárgyilagosabban ítélnek meg bennünket, éppen ettől a robbanástól tartanak”.

1999.
A közhiedelem a rókát haszontalan ragadozónak tartja. Angliában húsz éven át vizsgálták a lelőtt rókák gyomortartalmát, míg kiderült: fő táplálékuk a káros rágcsálók. Az angol vizsgálatokat német mezőgazdászok elemezték tovább. Kiszámították, hogy a rókák által elpusztított rágcsálók oly sok gabonát fogyasztanak, amelyhez képest az a néhány baromfi, amit a ravaszdiak elragadnak, számításba se vehető. Nálunk egyszer a téeszből egyetlen éjszaka 450 darab három és fél kilós libát raboltak el a rókák. Legalábbis ezt beszélték. Kicsit gyanússá az tette az esetet, amikor kiderült, hogy a „rókák” teherautóval érkeztek…