Ezt írtuk anno...

Az én búzámból rajtam kívül nem eszik senki – így beszélt a beszolgáltatás ideje alatt Ambrózi János dunakömlődi kulák malomtulajdonos. Egy szép napon pedig, amikor senki sem járt a malom felé, valóra váltotta szavait: 15 mázsa búzát öntött a malma mellett folyó patak vizébe. A patak a búza egy részét elsodorta, egy része pedig a patak fenekén kicsirázott. Ez buktatta le Ambrózit. A szekszárdi bíróság a napokban ítélkezett a beszolgáltatást szabotáló, terménypusztító Ambrózi ügyében. A szabotáló kulák megkapta a büntetését: kétévi börtönre és 10 ezer forint pénzbüntetésre ítélték, és megvonták tőle az iparengedélyét is.

Az andrásfai nőtanács tagjai már régen elhatározták, ha pénzhez jutnak, vesznek egy mosógépet. Az aszszonyok jól dolgoztak, így a kultúrház 2000 forinttal túlteljesítette a tervét. Ez a pénz az övéké lett, s megvásárolták a mosógépet. A szállítása azonban nehézkes volt, ezért naponta csak egy család tudott a géphez jutni. De az asszonyok leleményeseknek bizonyultak, farsangi teaestet rendeztek, s újabb, majdnem ezer forint jövedelemhez jutottak. Ebből a pénzből kiskocsit vásároltak, olyat, amivel még sárban is könnyen szállítható a mosógép. Most már egy nap alatt három-négy család is kimos a géppel.

Néhány hónapig szenvedélyesen gyűjtöttem azokat a híreket, amelyek a társadalmi tulajdon megkárosítóiról szóltak. Ötmillió forintnál aztán abbahagytam a különös könyvelést, a viszonyok ettől ugyanis mákszemnyit sem javultak. A minap is, egy téesz elnök 130 ezer forintot költött irodája berendezésére; nyilván a luxusszobában jobban megyen a munka… Egyszer Zichy Ferenc konstantinápolyi nagykövet fényes ünnepséget rendezett az Ausztria nevű gőzösön. Ferenc József császár nem akart elmenni takarékossági okokból, s csak akkor engedett a meghívásnak, amikor a nagykövet kijelentette, minden kiadást a saját zsebéből fedez. A parádé után azonban a császárnak eszébe jutott valami, s levelet írt a nagykövetnek: „Wer zahlt die Kohlen?”, vagyis ki fizeti a szenet? Merthogy a gőzös az államé volt…

A asszony bement a boltba, a kiskutya meg kint maradt. A póráz egyik vége a szögön, a másik a kiskutyán. Az idő szaladt, a kutya meg unatkozott. Egy arra járó fiatalember is nyilván unatkozhatott, mert piszkálni kezdte a kutyát. A kipánnyvázott meg viszszaacsarkodott. Két rendőr sétált arra. Az egyik fiatal, a másik öreg. Az öreg tanított, a fiatal tanult. Hallom a csendes ismertetést, ami – nyilván – a tényállást rögzíti: „Nem hagyja békén az egyik a másikat…”

Az 1989-es új 12 pont. 1) Valódi népképviseletet, többpártrendszert. 2) Rendőrállam helyett jogállamot. 3) Szólás-, sajtó-, lelkiismereti és oktatási szabadságot. 4) Jogot a sztrájkra. 5) Méltányos közteherviselést, a közkiadások társadalmi ellenőrzését. 6) Ésszerű gazdálkodást, működő piacot, a tulajdonformák egyenjogúságát. 7) A bürokrácia és az erőszak-apparátus leépítését. 8) Szabadságot és önrendelkezést Kelet- és Közép-Európa népeinek. 9) Semleges, független Magyarországot. 10) Felelős kisebbségi és menekültpolitikát. 11) Nemzeti önbecsülést. 12) Igazságot ’56-nak, tisztességet a forradalom mártírjainak, nyilvánítsák nemzeti ünneppé október 23-át.

Történelmi esemény részese volt hazánk az Egyesült Államok Independence nevű városában, a Truman könyvtárban rendezett ünnepségen. A magyar, a cseh és a lengyel külügyminiszter aláírta az észak-atlanti szövetséghez való csatlakozás dokumentumát, s ezzel a három ország teljes jogú tagja lett a világ legerősebb, s immár 19 országot tömörítő katonai szervezetének, a NATO-nak.