1949.
A dolgozó parasztság egészségvédelmére fokozott gondot fordít a népi demokrácia kormánya. A népbetegségek elleni küzdelem szolgálatában 147 tüdőbeteg-gondozó intézet, 68 nemibeteg-gondozó intézet, egy állami trachoma- (vaksággal fenyegető fertőző szembetegség) gondozó intézet, 50 trachomakezelő helyiség és egy golyvakutató állomás áll. Az angolkór megelőzésére a terhes anyákat és a csecsemőket D-vitamin-injekciókkal oltjuk be. A legnagyobb népbetegségnek, a tüdővésznek a leküzdésére, illetve megelőzésére is hatalmas lépéseket tettünk, a BCG-oltás országszerte folyik. A jó ivóvíz fél egészség – az ötéves terv keretében minden falu jó ivóvizet kap!
1959.
Nem mindennapi kedves vendége volt egy évvel ezelőtt az adonyi Béke Termelőszövetkezetnek: párt- és kormányküldöttség élén maga N. Sz. Hruscsov elvtárs, a szovjet kommunista párt első titkára látogatott el hozzájuk. Hruscsov elvtárs közvetlen, jó barátságot kötött a téesztagokkal, s nemcsak jó tanáccsal, hanem vetőmaggal, gépekkel és szakemberekkel is segítette a kukoricatermesztést. Aminek eredményeként nagyszerű munkasikerekről számolhatott be Kovács Gy. Pálné, a téesz elnöke, a szovjet pártfőtitkárnak küldött levelében. S most megérkezett a válasz: Hruscsov elvtárs levelét a téeszirodában, a földművelődésügyi miniszter és a megyei pártitkár jelenlétében olvasta fel a szovjet nagykövetség tanácsosa. Hruscsov elvtárs gratulált, jó egészséget és új munkasikereket kívánt az idei silókukorica-termesztéshez.
1969.
„Valahogy gyanús volt az a szalmakazal. Mintha az egyik oldalába róka fészkelte volna be magát. Megpiszkáltam, hát éppen ott lapult a körözött bűnöző, az anyja kiskésit neki…” Juhász Mihály határőr zömök, széles vállú, mokány legény, tenyere, akár egy malomkő. Nem lehet könnyű a határőrszolgálat – mondom neki. „A határt őriznie kell valakinek. Hová jutnánk, ha mindenki, csak úgy, kénye-kedve szerint ki-be sétálgatna? Kifele futna, akinek van valami a füle mögött, odaátról meg csak úgy besétálgatnának a csempészek, meg a felforgatók.”
1979.
Amikor nyugati krimit nézek, s abban telefonálnak, mindig irigykedem. Legyen az áldozat, tettes vagy felügyelő, csak felkapja a telefont, nem vár vonalra, nyomban tárcsázik, s ahogy kezét leveszi a tárcsáról, már beszélhet is. Tehát azonnal kapcsolt a központ, ráadásul oda, ahová kellett, sőt, ott fel is vették a kagylót. Lehet, hogy közben lelövik, kést vágnak a hátába, ilyesmi, de a telefon működik. Nálunk fordítva mennek a dolgok. Szinte biztos, hogy hívás közben nem ölnek meg, ám nincs vonal, a központ nem kapcsol, ha igen, mellé. Ha mégis áldozatok leszünk telefonálás közben, hát nem a gyilkosé, hanem a gutaütésé…
1989.
Nagymarosról röppent fel a hír, hogy a lakóterületi pártalapszervezet országos aláírásgyűjtést szervez a helyi lakosság nevében az oly sokat vitatott vízlépcső munkálatainak folytatása és felépítése mellett. „A nagymarosiak – olvasható a felhívásban – nem értik azt az ellentmondásos helyzetet, hogy a kormány egy hónapon belül hogyan vállalhat egyszerre kötelezettséget a vízlépcső munkálatainak meggyorsítására, ugyanakkor az építkezés lassítására is.”
1999.
Amikor a diák kilép a nagybetűsbe, röptében megold egy többismeretlenes egyenletet, és tudja, mikor született Petőfi Sándor, de fogalma sincs, hogyan kell társat választani, lakást és munkahelyet szerezni, pénzt keresni, kapcsolatokat ápolni, egészségesnek lenni, életben maradni. Az iskola ezen ismeretek átadását részben a szülőkre hagyja, akik maguk is bukdácsolnak ezekből a tantárgyakból, részben az életre bízza. Az életre okítás elhanyagolása nyolc-tíz évet vesz el az életünkből.
