Ivartalnítás

„Egy német állatvédő egyesület itteni leányegylete ivartalanítási akciót szervez a Felső-Kiskunságban, úgymond, a magyarországi állatnyomor ellen. Szerintük állataink leendő utódainak gyötrelmét előzzük meg azzal, hogy elvetetjük leányságukat, fiúságukat, s nem kényszerülünk utcára rakni egy váratlanul megsokasodott almot. Mert ilyen galád gazdiknak feltételeznek bennünket. Illetve baleknak néznek, mert a fenébe sem érdekli őket a szaporulatok sorsa, mindössze pénzükre akarják váltani a miskárolást. Az állatvédelmi mozgalmak mindig is többre vitték az állatszeretetnél. Jó biznisz az sok embernek.
 

Az állatorvosok rá is tesznek egy lapáttal, mondván, az ivartalanítás a leghatékonyabb módja a születésszabályozásnak. Én meg azt mondom, nem volna muszáj ebbe beleavatkozni, mert nálunk csak a plüssmackó lelkű ember dobja ki jószágát. (Amúgy meg az ivartalanítja kutyáját, macskáját, aki lusta vele jól bánni.)

Udvaromba állatorvost mindig gyógyítani hívtam. Némely nyárelőn cingár hangokon nyüszített a kutyaház. Olyankor nevetgélve számoltuk: Jóskáéké lesz a barnás, Giziéké a kurtafarkú, Anti bácsié a csihogó. Jó sorsa volt az alomnak bugylibicskás állatvédők nélkül is.”

Azt kérdi hát a cikket küldő N. Z., hogy ugyan ki vitatná a cikk szerzőjének igazságát. Hát, például a Kutyapostás. Méghozzá nagyon! Bár a szerző minden olyan hangulati elemet felsorol, ami az ivartalanításon gondolkodókat elriaszthatja e „szörnyűségtől”: bugylibicskás állatvédőkről beszél, galád gazdikról, jószágukat eldobó plüssmackó lelkű emberekről – de nemhogy nincs igaza: egyetlen szava sem igaz! Sajnos a jelenleg Magyarországon gazdátlanul kóborló kétmilliónyi kivert kutya az ilyen és az ehhez hasonlóan felelőtlen elképzelések miatt járja éhezve, szomjazva, sebesülten, betegen az utakat, míg valaki el nem üti, agyon nem veri őket. Roskadásig teltek a kutyamenhelyek, ahol minden egyes új jövevény befogadása egy régebben ott lévő négylábú életébe kerül. Ezek persze szörnyűségek, de a legnagyobb tragédia, ami egy kutyát érhet, ha nincs gazdája. Mert ők tízezer évek óta minket, embereket választottak, mi pedig elhagytuk őket.

Vagyis, ha nem a tenyésztés a cél, és nem tudunk gondosan vigyázni a tüzelés időszakában kutyalányunkra, kutyaúrfinkra, akkor a leghelyesebb az ivartalanítás. A költség egyszeri, de örökre megoldja a gondot. A nálunk fejlettebb országokban ez nem is lehetne másként, így aztán ott alig van kóbor állat, s nincs ideges gazda a nem várt vemhesség miatti szaporulatot körbekínálgatva.